Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901

III. Po Qgrrácz Adolf. 1840. jun. 10. — 1902. jan. 28. A halál gyászos angyala a folyó tanévben kétszer látogatta meg intézetünket. November hó végén férfi kora delén ragadta el egészen váratlanul Perger József társunkat. Mint villám sújtotta, életerős tölgy hirtelen hanyatlott le a sir csöndes ölébe az élet pezsgő zajából. Mig friss volt a sirja fölött domborodó hant, mig rezgett szivünkbe a fájdalom érzete, már ismét lengett intézetünk felett a gyász fekete lobogója. Január 29-én Pongrácz Adolf kollégánk élete fáklyáját oltotta ki a halál könyörtelen keze. Elhunyta, habár nem volt teljesen váratlan, mégis mély fájdalommal sújtotta le különösen számos tagu családját. Pongrácz Adolf kartársunk Kőszegen született, 1840. junius hó 10-én ugyancsak ott és Szombathelyen nevelkedett és végezte el az iskoláit is. Felserdülvén a hadseregbe soroztatott s mint katona bejárta Dalmácziát és Olaszország felső részét. Sokáig tartózkodott Veronában. Vitézül küzdött a 66-iki lasz hadjáratban s bátorságáért a gustozzai ütközetben kitüntető oklevelet nyert. 6 évi katonáskodása alatt teljesen elsajátította a német és az olasz nyelveket s igen szép élettapasztalatra tett szert. Barátságos összejövetelek alkalmával igen gyakran beszélte el mozgalmas katonai életének egy-egy érdekes epizódját. Ugyancsak a katonaságnál sajátította el a rend szeretetett és a pontosságot. 1856-ben a katonaságtól megválván a szombathelyi gymnásiumnál megkezdte torna tanitói működését. A következő esztendő elején Budapesten megszerezte a torna tanitói oklevelet. Az oklevél megszerzése után Nagykanizsára jött és azóta intézetünknél működött egész 1902. január hó 28-án bekövetkezett haláláig. Pihenni nem tudó tettvágya, gyakorlati érzéke és életkörülményei csakhamar az intézet falain kívül munka kör megteremtésére késztették. Hosszú időn keresztül tanította a testgyakorlatot a helybeli leány és fiu iskolában meg az elemi iskoláknál is. Városunk sportkedvelő, intelligens elemeit egy általa alapított torna klubban egyesitette. Ezen egyesület, a mely a testgyakorlatot átvitte az iskola szük falai közül az életbe, működésének egyik legfőbb büszkeségét képezte, volt tanítványait a hála uj kötelékével fűzte hozzá. Az egyesület vezetőségét egész élte végéig megtartotta. A klubb tagjai azzal fejezték ki volt tanárjuk és vezetőjük iránti tiszteletüket, hogy a temetés teljes vezetését az egyesület vállalta magára a gyászoló család be-