Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901

52 veszteném el, ha még te sem volnál hive! . . . . Barátom fejem zúg bele, látva e köz immoralisatióját még jobbjainknak is! Valóságos ragály! . . . . Nincs rá példa a világ históriáiban, hogy valaha nemzet ily őrült dühhel ásta volna sirját! S még költőink is ! Gyalázat! Hiszi-e még Brassai, hogy az iró s műve egy? .... De hiába irtad egyik legszebb versedet a költőkről (czimét elfeledtem), ellenben nem Cassandrai jós lélek szólt-e azon versedből, melyet a képviselőkhöz írtál, még az országgyűlés megnyitása előtt? . . . . Még Sz. K. is -— kit leveleiből annyira megszerettem ! ha kérdezősködtem róla már egy pár, Pesten mulatott barátom szólt igy hozzám: „S te szeretheted azon embert? az barátom még Kandónál is nagyobb hízelgője Deáknak s Andrássynak." De hagyom e keservesen fájdalmas pontot. Egyébiránt pedig élek és küzdöm még tízszerte több bajjal, gonddal mint azelőtt. Vőm eddig velünk lakott, kis unokám sok örömömre volt; most már Ujhelybe mennek lakni, másod aljegyző lévén ott vőm. Szellemes, értelmes fiatal ember, s kínomra verseket is ir, s nem rosszakat. Elég, sok is egy (élhetetlen s nem gazda) poéta is egy háznál, hát még kettő!! Gyűjteményem (lucus a non lucendo) kevéssel szaporodott mióta nem voltál nálam. Tavally Mocsáry Lajosnál időzvén, s olykor átrándulván Egerbe, mokány tigris barátaimhoz: Puki Miklóshoz, Csiki Sándorhoz stb. (Nb. Zalárral is megismerkedtem ottan, s Ipolyival s Szvorényivel) az egri várból, egy — a még Dobó védelme alatt a várfalába lőtt roppant török golyót hoztam el. —• (A levél befejezése elveszett.)