Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901
III. Perger Kai. József 1853. aug. 29.-1901. nov. 26. „Áldott visszaemlékezés, mit érne nálad nélkül az élet? Te vagy az a rosta, mely a fájdalmat, mint konkolyt, kirostálod, és az eltartásra méltó szemet visszatartod, hogy a lelki sovány esztendőben éhen ne haljon a lélek". — E gondolat foglalja el egész valómat, midőn szeretett volt tanártársamról, volt igazgatómról kell megemlékeznem, arról az emberről, kit mindnyájan szerettek, s a ki mindenkit szeretett. — 1901. nov. 26-án a kegyes-tanitórendi társházról gyászlobogó, s utánna halotti jelentés hirdette, hogy Perger József, az ifjúságnak szerető atyja, társainak jóakaró barátja, nincs többé. Perger József Nagykanizsán született, Zalamegyében 1853. aug. 29-én, jómódú, szorgalmas és értelmes iparos családból. — Kora ifjúságában a vallás adta meg neveltetésének irányát, mert olyan családból származott, a melyben az értelem és tudás párosulva volt a vallásossággal. — Ebből a tudásból' és vallásosságból merített ő, ez volt később is támasza a férfikor erős és nehéz küzdelmeiben. A gymnásium 6-ik osztályát szülővárosában elvégezvén, az 187 l/. J. évben a kegyes-tanitórendbe lépett, s szept. 8-án felvette szerzetesi öltönyünket Váczon. A 7. és 8-osztályt, mint rendi növendék Kecskeméten végezte, s az 1874. évben, sikeresen kiállotta az érettségi vizsgálatot. — Rendünk helyzete kívánta azt, különben is a novicziatusban és a stúdiumban növendékeink annyi neveléstani ismereteket saját titottak el és szereztek meg, hogy az akkori szokás szerint, mint egyszerű fogadalmat tett növendékpapot, rendtársunkat az 187 4/ 3. tanévben a kolozsvári gymnásiumunkban találjuk, mely intézetnél az 1878. évig maradt és működött. A hittudományokat magánúton elvégezvén, elérte szive hő vágyát akkor, midőn az 1876. okt. 29-én letette az ünnepélyes fogadalmat.
