Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1901

21 Irodalomról keveset tudok; azóta a szó teljes értelmében nem dolgoztam; hurczolkodtam, pakoltam és fenekestül felfordultam. — Szász Károly az ifjú nagykőrösi prof. lett. Hát Erdélyinek

1) elsül-e a pataki hely ? Feleségem sokat emleget és haragszik, hogy ugy elfeledkeztél rólunk. Kedves nődet feleségemmel együtt őszintén tiszteljük. Isten áldjon meg benneteket. Igaz barátod Tompa. Oct. 7. Épen készen volt ezen levelem, midőn czédulácskádat kaptam; ez az enyém is csak serkentő levél akart lenni, és az is; de még is mennyivel hosszabb a tiednél, s ennélfogva mennyivel jobb ember vagyok én mint te, láthatod. Erdélyi csakugyan pataki professor, a mint az újságban láttam ; találkoztál-e már vele? no de elég most; irj sokat és kapsz választ nagyot. Eddig is a te kötelességed lett volna irni, igy kezdvén: Én istennek hála hazaérkeztem kivánt egészségben Lasztóczra ekkor s ekkor stb. Isten veled, isten veletek! T. M. 20. Dec. 1851. Miskám /«) (8.) Végre még is belebuktam a levélírásba; egy pár nap óta többekhez írtam: Horváth Sándorhoz Kolozsvárra, Sárosynéhoz, Barkassyhoz Pestre, s még két előtted ismeretlenhez. Furcsán vagyok én a levélírással, ha soknak vagyok válaszszal adósa, ép azért nem írok egyhez sem, mert sokszor kéne irnom. Aztán megátkozott conditionatus egy bestia az én lelkem! Körültem legyen ám minden, hogy csak egy két levélkét is Írhassak! gyakran csupán azért kaptatok sokára levelet tőlem, mert midőn hónapok előtt kedvem pottyant irni, fehér téntára akadtam, vagy rossz tollra, s mást csinálni röst voltam.

3) -—• Történt, hogy levél vagy versíráshoz ültem, de midőn tollam bemártani akarom, látom, hogy kiszáradt a ténta kalamárisomból, — abba maradt minden, mert a téntás üvegért harmadik szobába kellett volna mennem, könyv után ellenben csak egy lépést. Jaj neked tehát, ha tollam a levél közepe táján el talál romlani. Leirtam Horváthnak agtelki expeditiónkat, a lucskost! mint gázoltuk nyakig a jéghideg pocsolyát; mint ereszkedtünk alá Klimius Miklósként a Horebhegy kéményszerü lyukán; mint szerettem volna őt is ott közöttünk satb. Fölbiztattam, hogy irni fogsz hozzá, cserben ne hagyj; igen derék ember az, s téged különösen szeret. Erdélyi János. '-') Szemerének ez a levele eredeti fogalmazványában maradt meg. Eddigelé az első levél, melynek hiteles eredetijét a hagyomány közt föllelhettem. Szemere önkészitette tintája és tollai hiresek voltak az egész környéken.