Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

35 Schedius Lajos, egyetemi tanár, Horányinak benső barátja, irt előszót, a melyben magasztalólag szól a már öreg Horányi szellemének és erejének frisseségéről: „Exegit enim Auctor clarissimus nóvum hocce ingenii, et industriae suae monumentum aetatis anno tertio supra septuagesimum, ita feliciter. „ut in eo nullum seu iudicii, seu vigoris deücientis vestigium deprehendas" — de egyszersmind megjegyzi azt is, hogy a hazai irodalomtörténetirásnak is nagy szolgálatot tett e munkájával. A két kötetben összesen 629 iró életét és munkásságát ismerteti. Igaz, hogy ezek jó része külföldi ember, de a hazai piarista irók, tudósok működésének ismertetésére kiváló gondot fordított. Így érdekes és kidolgozott életrajzokat olvashatunk Alber Jánosról, Bajtay Antalról, Benyák Bernátról, Bolla Mártonról, a Óörver testvérekről, Dugonics Andrásról, Endrődy Jánosról, Hannulik Jánosról, Kátsor Keresztélyről, Koppi Károlyról, Mősch Lukácsról, Pállya Istvánról, Révai Miklósról, Simái Kristófról, Tapolcsányi Gergelyről s másokról. A második kötet elején Schedius Lajos közli Horányinak életrajzát, fölsorolja összes munkáit és dicsőíti Horányinak, mint a hazai irodalomtörténetirás úttörőjének, e téren szerzett kiváló érdemeit. íme végig kisértük Horányinak, mint irodalomtörténetirónak, széleskörű, hasznos munkásságát. Nyilvánvaló, hogy ő azok közé az önzetlen, hazájukért lelkesedő, eszményi gondolkodású férfiak közé tartozott, a kik minden tettükkel a magyarságnak kívántak áldozatot hozni. Ha találunk is munkáiban kiigazítani valót, azért méltán megérdemli az utókor hálás elismerését, mert az ő kutatásai nélkül vajmi nehezen boldogultak volna irodalomtörténetirásunk későbbi munkásai: a rendszeresitők. Helmeczy a Horányi halálát kesergő verseinek véglapjára a Horányi névből készítette ezt az anagrammát: Hány iró. Ennek az anagrammának jelentőségét igen találóan fejtegette Csaplár Benedek: „A Hány iró nemcsak elmés, hanem találóan jelentős is — irja Csaplár — akár ezt gondoljuk rá: Hány iró emléke fűződik nevéhez, már ugy mint kiket leginkább az ő buzgalma emelt ki a homályból vagy képezett vagy csak lelkesített az irodalmi munkásságra, akár pedig ezt: Hány iró teendőjét teljesítette a derék Horányi, ki mint különféle dolgozatainak hosszú sora is mutatja, nemcsak tetemes részt vállalt magára az akkori hazafias feladatokról, még pedig avval az igazán fensőbb érdekű, eszményies czéltudatu lelkesedéssel, melynek sajnos gyérültét ma már oly keserűen panaszolják a jobb érzésüek, a mint hogy annak valódibb példányait többnyire a viszontagságos múltból kell visszaidéznünk." A Horányi utáni időszakban szintén találunk életrajzi gyűjteményeket, a melyek azonban specziálisabb tartalmúak. Seivert János, (1735—1785.) hammersdorfi lelkésznek, munkája: „Nachrichten von siebenbürgischen Gelehrten und ihren Schriften." (Po3*