Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

34 12. Kovachich Mártonnak: »Merkur von Ungarn«-ja. 1786/87. 13. Simonchich Incze, tudós piarista munkája: „I)e ortu et progressu litterarum in Hungaria." (1784.) Adatokkal szolgáltak Görög Demeter és Kerekes István. Schönvisner István, egyetemi tanár és könyvtárőrtől kéziratokat és útmutatásokat kapott. Végre nagy segítségére volt Schwardtner Márton, egyetemi tanár és egyetemi könyvtáros. Horányi igen gazdag apparátussal fogott a Nova Memoriához

1), de a részvét hián}' és „a szükséges költségeknek nem létök miatt" munkáját, irodalomtörténetirásunk nagy kárára, nem fejezhette be teljesen. A mű első kötete Pesten 1792-ben jelent meg. E kötetben 788 lapon 407 iróval (A — C betűig) foglalkozik Horányi köztük néhány névtelennel is. A mi az irók tárgyalását illeti, az nem különbözik az első munkáétól. Iparkodik lehetőleg mindenre kiterjeszkedni. Javítja a Memória Hungarorum-ba csúszott hibákat, téves adatokat, kibővíti az életrajzokat, fölsorolja teljesebben az ujabban megjelent munkákat, ismerteti a fiatalabb irókat is azzal a czélzattal, hogy további kitartó munkásságra buzdítsa őket. Egyes írókról kidolgozott, bő tanulmányokat olvashatunk. Így tárgyalja pl. Anonymusnak, Bajtay Antalnak, Apor Péternek, Benkő Józsefnek, Cornides Dánielnek stb. életét és munkásságát. Másutt igen becses adalékokat közöl igy pl. Ányosról, Apáczai Cseréről, Bacsányiról, Bél Mátyásról, Bessenyei Györgyről, Bod Péterről stb. Általában szereti jegyzetekkel kisérni tárgyalásait. Ezekből tűnik ki ismereteinek sokoldalúsága, széleskörű volta, alapossága. Függelékül néhány iróról pótlékot közöl. Ezek közül megemlítjük Bacsányiról és Báróczy Jánosról följegyzett bibliográfiái adatokat. A könyvet szívesen fogadták ugyan, de az a lelkesedés, a mely a „Memória Hungarorum" első kiadásakor olyannyira eltöltött minden nemesen érző és gondolkodó hazafit, szunnyadó félben volt. Néhányan: Hannulik János, Keresztesy József és Peck Ágoston ódával magasztalják ugyan a fáradtságot nem ismerő kutatót, de ez volt összes jutalma. A második kiadás folytatását a már föntebb emiitett okok miatt be kellett szüntetnie. Pedig az anyag nagyrészben már megvolt. Kár, hogy még a kézirata is elkallódott. Horányi munkakedve élete utolsó perczéig nem hagyta el. Legutolsó munkájával és részben a magyar irodalomtörténetirást szolgálja. A kegyes tanitórend Íróinak, tudósainak életrajzait adta ki két hatalmas kötetben: „Scriptores Piarum Scholarum liberaliumque artium magistri, quorum ingenii monumenta exhibet Alexius Horányi Budensis eisusdem instituti pluriumque societatum eruditarum membrum." (Budae, Pars I. 1808; Pars II. ibid. 1809.) czim alatt.

2) A munkához ') Ismertetve: Allgem. Liter. Zeitung, 1790. I. 48. Ismertetve: Alig. Literatur Zeitung, 1810. III. 425.