Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1899
77 zetesen hosszabbak, mint szélesek. A féreg életében a progl. sokkal hosszabbak és nagyon hasonlítanak a taeniaizekhez, melyektől megkülönböztetni természetesen nagyon könnyű. A bothr.-ok mind habitusra, mind nagyságra nézve nagyon különböznek egymástól, erre vonatkoznak a különféle nevek is a régi búvároknál. Taenia vulgáris, lata, grisea, tenella, membranacea. Grassi a Leuckart-féle bothr. cordatust-t is b. latus-nak tartja, és Leuckart ismét a Davaine-féle bothr. cristatus-t. — Vannak vastag, kövér- és vékony, sovány példányok is. Az elsők többnyire sárgásak, sárgásbarnák. A fej, nyak és a progl. alakja és nagysága sem állandó. Torzalakok is előfordulnak. Találni háromszögű progl.-at is, átlyukasztottakat, 2—3 por. gens.-sal stb. A bothr. latus progl.-át szövettani szempontból fölosztjuk középrétegre és kéregre, melyhez számittatnak a szikmirigyek és az izomzat. — A kéregnek legkülső rétege az átlátszó, finom nyílásokkal bíró cuticula és keresztül kasul húzódó rugalmas rostokkal, melyek a cutic.-ből kiállanak. A cutic. alatt van egy puha, sötétszemcséjü réteg, orsóalaku, mezítelen sejtekkel. Ez képezi a cutic. mátrixét. Ehhez csatlakozik egy kötőszöveti részlet, melyben a szikkamrák vannak. Ezen réteg sejtközi állománya kocsonyanemü, sötétszinü. A nagy, gömbölyű vagy tojásalaku, magtartalmu sejtek között találni a mésztesteket, melyek Sommer és Landois szerint elmeszesedett kötőszöveti sejtek, kerülék- vagy babalakuak, erősen fénytörők, concentricus szerkezetűek és nagyon emlékeztetnek a keményitőszemekre. Állományuk kétféle: a szerves alapanyag, az u. n. stroma- és kevés mészkarbonát, mely egyesekben csak belül rakódik le. Hogy ezen mésztestek az edényrendszerrel összefüggnének, nem sikerült bebizonyítani. Sommer és Landois szerint a nagysejtü kötőszöveti és a subcut. sejtréteg között igen finom és vékony u. n. plazmatikus csatornarendszer húzódnék, mely a cutic.ban lévő csatornákon keresztül a test fölületén és pontokhoz hasonló nyílásokon keresztül a férget körülvevő közeggel közlekednék. T. medioc.-nál hasonló berendezés volna, mely azonban Leuckart szerint nem táplálkozásra, hanem a kiválasztásra szolgál. A bothr.-nál a hossz- és körkörös izmok elhelyezkedése nem olyan mint a taeniánál. A hosszizmok félbeszakítás nélkül haladnak az egész strobilán keresztül, össze vissza húzódnak a scolex parenchymájában, a szivókák szélén a subcut.-ban legyezőmódra elágaznak és innen haladnak a csúcs felé. Ezen izomrostok szűkítik a szivóka lumenjét, mig tágítására az űr felé függélyesen álló rostok szolgálnak. Körkörös izmok, mint a taeniáknál a szivókában nincsenek, ajkainak elhúzására és igj r egyúttal még a lumen tágítására, a scolex homorú fölületén, külön rostok szolgálnak, melyek a hossz-izomrostokhoz tartoznak. A scolexben lévő hosszizmok átmetszeti képe egy H alak, látni, hogy a háti- és hasi oldallebenyekbe is nyomulnak, és ha összehúzódnak, megrövidül a scolex, különösen az ajkak, és meglazulnak a körkörös izmok. Mindezek daczára a progl.-ban a külső hosszizomréteg gyengébb, mint az ez alatt lévő körkörös izomréteg. A dorsoventralis izmok kisebb nagyobb
