Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1899

78 kötegek és nyalábok alakjában keresztül kasul húzódnak a test egész parenchymáján, nagyobb számmal a progl. szélén mint a középső részében. Az izomrostocskában magot sehol sem láthatni. — A nagysejtü alapállományból álló és szintén mésztesteket tartalmazó középrétegben be vannak ágyazva az ivarszervek, a szikmirigyek kivételével, és az oldaledények, melyek száma, egy-egy oldalon 2—2, a fiatal progl.-ban, az ivarérettekben csak 1 — 1. — Lefutásuk ivalaku, egymással nem közelednek egy helyen sem, az emiitett plazmaedényrendszerrel sem, szerkezetük szivacsnemü. Idegrostoknak tartattak. A progl. oldalrészeit a spermarium foglalja el, sőt átcsap a középvonalba is, áz uterus hurkai közé. A 20—23 kamra tele van spermával. Tunica propria nincsen, de az elkülönülés éles. Az egyes mirigyek tojásalakuak és összesen egy tömött szőllőfürthöz hasonlítanak. A vastagabb vasa deferentia mind a két oldalról a progl. középvonala felé futnak és az ovarim fölött egy cysternába ömlenek, mely a benne összegyűlő sperma mennyisége szerint alakban és nagyságban változik. A cyst.-ból ered számtalan tekervén}' képzése mellett a közös vas. def., a hasi oldal középvonalában a progl. felső széléhez közelfekvő pórus génit, felé, mely egy szemölcs közepére esik és kezdetét képezi ama gödörkének, mely sinus genitalis-nak neveztetik. Ennek felső részében végződik a vas. def. com., két hólyagalaku kitüremlés képzése mellett. Nevezetes a felső, a sin. gen.-sal határos, az u. n. cirrustömlő, melynek csúcsosabb vége, midőn sok sperma jelenléte mellett a tömlő izmos része összehúzódik, a sin. gen.-ba kitüremeltetvén az u. n. cirrust képezi, melynek copulationalis szerepét azonban Sommer és Landois határozottan tagadják. A vagina a cirrustömlő nyilása mögött egy kis gömbölyű vagy inkább tojásalaku nyílással kezdődik, mint egy szük, azután kitáguló csatorna, mely a hasi oldalon, lefelé, a két ovarium közé ereszkedik, a hol egy vakbélalaku kitágulást képez, melyből ismét egy rövid és finom vezeték ered és a közös petevezetékkel összeköttetésbe lép. Az ovarium a progl. első felében és közepén fejlődik ki. Nagyon tekintélyes csőalaku mirigy típusával bíró szerv ez, mely egy középső és két oldali részből áll és egy szerkezet nélküli, üvegnemü hártyával borittatik. A közös oviduct lefelé való haladásában fölveszi a vagina alapjából eredő vékony vezetéket, némelykor ki is tágul, de csakhamar szűkebb lesz és átmegy a felfelé haladó uterusba. — A fürtös szikmirigyek képeznek egy páros, hatalmas kiterjedésű, gazdagon elágazott készüléket. A szikkamrák elfoglalják mind a háti mind a hasi oldalt. A szikvezetékek képeznek egy nagyon elágazott csatornarendszert, melynek vastagabb ágai a középvonal felé nyomulnak, a hol egy jobb- és egy baloldali törzszsé egyesülnek. Ezek közös gyűjtő vezetéke ampullaszerüleg ismét kitágul, melyből eredő rövid és vékony vezeték ama hurokba tér be, mely a közös petevezetéket az uterussal egyesíti. A héjmirigyek a progl. alsó vége fölött a középréteg parenchymájában, a petemirigy oldalrészei között, láthatók. Egy sejtü mirigyek