Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1897

90 nevelés és semmi kétség, hogy ilyen Magyarország szembe szállana bármi vészszel, bizton, bátran. Es ez ünnepnek folytatása volt a nagy napon Márczius 15-én. Zsúfolásig telt meg a „Polgári Egylet" díszterme ; ott voltak a lelkes honieányok, ott volt a város egész inteiligencziája és az egész ifjúság. Erkel „Hunyady László "-ját precisen adta elő a zenekar. „Márczius 15"-ét Sallér Aladár tiszta csengő hangon szavalta el a közönség lelkes éljenzése közt. Az énekkar a „Talpra magyar"-t énekelte és a közönség zajos éljenei csilapulta után Bagyary Béla 8. o. t. tartotta dicsőítő beszédét. Alapos tanulmányra valló, jeles készültséggel megszerkesztett és lelkesedéssel előadott beszéde mélyen meghatotta a közönséget. Az ünnepely fénypontját Plihál Ferencz, kir. közjegyző 1848—9. beli honvéd beszéde képezte. Buzditóan, igaz lelkesedéssel, a hazaszeretet melegétől áthatva mondotta el tanulságos beszédét, gyújtó hatással, biztatóan, szeretettel. Frenetikus taps és éljenzés tört ki minden mondata után és mi igazán örömünknek adunk kifejezést, hogy ezen beszédet végig hallgathattuk: A nagykanizsai főgimnázium főt. tanári kara arra kért fel, hogy mint a 48:as események egyik tanuja a mai ünnep alkalmával buzditó szózatot mondjak az ifjúsághoz. Ereztem és érzem most is tehetségemnek e részben csekélységét, de az ifjúság iránt való szeretetem azt parancsolta, hogy ki ne térjek e megtisztelő felhívás elől. E folytán és a magam elhatározása következtében tehát itt állok, mint e dicső idők egyik élő tanuja. (Éljenzés) Itt állok kedves ifjúság, hazám zsenge virága, jövőjének reménye és üdvözöllek szivem melegségével titeket. Tudom, hogy az 50 év előtti március 15-ikéjének jelentőségéről oktattak már titeket az általam tisztelt piárista rend azon tagjai, kikre nevelésiek bízatott; tudom, hogy tanulmányaitok folytatása következtében bővebb oktatást nyertek arról, de mégis mondhatni, hogy ennek jelentőségéről leginkább akkor fogtok meggyőződni és tudomást szerezni, ha az életbe kiléptek. Csakhogy a gyönyör és gazdagság élvezőinek nehéz megérteni a nélkülözők nyomorú állapotát és meglehet, hogy nektek is, kik a szabadság, az egyenlőség eszméjének dicsőítésében már beleszülettetek ; kik a közügyek minden terén, az állam minden intézményében ezen eszméket megvalósulva, a hatalom minden tényezője által hirdetve és követve látjátok; nehéz lesz megérteni azon időket és állapotokat, melyek 1848. március 15-én a „Talpra magyarral egy időben született 12. pontot és a 48 iki év törvényeit, melyek a szabadelvüségen épültek, megelőzték. (Éljenzés.) Nehéz lesz megérteni a keservet és nyomorúságot, midőn korlátot von a magyar és magyar közt a születés, midőn a nemes emberek gyermekei csak jogokat élveztek, a jobbágy gyermekek csak kötelességeket ismertek.