Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1897

91 A szólásszabadság békóba volt zárva, az eltiprott nyomorult szív lelkienyhités végett igaz ügyének védelmét nyilvánosságra nem hozhatta. Jézus Krisztus isteni szavának útjában állt az emberi törvény, mikor hirdette: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." (Zajos éljenzés.) Nehéz lesz ma, midőn imádott hazánkat önállásban tudjátok, midőn a civilizált összes népek elismerik és tisztelik, nehéz lesz kinját és búját megérteni azon időknek, midőn e szent föld, annyi vérrel szerzett és megtartott hazánk, ha jogilag nem is, de tényleg egy idegen állam tartománya volt, melyet idegen emberek idegen indulattal kormányoztak; mondom nehéz lesz nektek mindezt megérteni, átérezni és kellő világításban látni azon küzdelem tüzét, mely orkánként elsöpörte a jogtalan fojtó légkört, hozván magával szárnyain szabadságot, jogot és igazságot! (Éljenzés.) Lelhetnek az életben pillanatok, midőn idegenkedve, megdöbbenve gondoltok azon szóbeli harcokra, melyek 1848. március 15-ét megelőzték és a véres csatákra, melyek követték. De apáitok nevében óvlak ettől, titeket. A kegyetlenség érzetének, mely amúgy sem illő a magyar ember jelleméhez, egy percre sem szabad tanyát lelni lelketekben. Egy percre sem szabad elitélnetek az Isten kegyelméből való óriások munkáját, kik megfúvatták a harci riadót és ádáz tusába vezették a nemzetet, de csak akkor, mikor megbizonyosodott, hogy szóval, türelemmel a nemzetet megmenteni nem lehet; meg kell gondolnotok, hogy e harc nem volt forradalom, melj-ben egyik néposztály fellázad, hogy a másik fél jussát elrabolja; nem volt forradalom, melyben egyik csak azért lázad fel, hogy a másik keserve árán a maga boldogságát megvásárolja. Ez a harc az egész nemzetnek és országnak szabadságharca volt. (Élénk helyeslés.) Igen, szabadságharc volt, melyet 1848. március 15-ikének 12 pontja azon jeligével vezetett be: „Legyen béke, szabadság és egyetértés", melynek később vérrel festett rózsái oly szerényen és fehéren fakadtak, mint a kertek liliomjai. Szabadságharc volt, melyben az addig volt kiváltságos osztály majd minden tagja magasztos feláldozással csak azért küzdött, hogy magához emelje az eltiprottat és nyomorultat. Szabadságharc volt, mely a hősiességnek, hazaszeretetnek annyi példáját teremié, hogy más nemzetek története nem mutat fel annyit. Szabadságharc volt, mely a hon mai fényét teremté, melynek emléke azon örök forrás, melyből ti és utódaitok kell, hogy hazafiságot, hazaszeretetet, önfeláldozást merítsetek. (Éljenzés.) Szabadságharc, mely már azért is példátlan a népek életében, mert mai végeredményében a legmagasabb fokig fokozta a magyarnak őseitől örökölt dinasztikus hűségét! Én mondom azt nektek, ki e harcokban mint harcos résztvettem, (Szűnni nem akaró éljenzés) hazámért véremet is hullattam. ( A nők virágcsokrokat szórnak a szónok felé.) Kitörő örömmel és lelkesedéssel adok hálát Istennek, hogy e harcban résztvettem. (Éljenzés ) Én mondom ezt nektek, ki hálát adok a mindenható Istennek, azért, hogy mindez igy történt. Midőn a visszaemlékezés perceiben átcikáznak agyamon a táborozások, a győztes és vesztes csaták emlékei, a bús leveretés