Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1897

89 szószékre lépett. — Eszmékben gazdag, a hazaszeretet érzésétől áthatott beszéde, mély hatást gyakorolt a gyülekezetre. A közélet szomorú állapotainak jellemzésével kezdte a szónok beszédét, élesen kidomborítva a 48 előtti viszonyokat. Azonban a francia szellem hatalmas áradata elhatott hozzánk is megtermékenyítve az agyakat, lángra gyújtva a sziveket. Széchenyi hatalmas szelleme uj életre ébresztette a nemzetet, mely századok mulasztásának helyrepótlásához fogott. Ekkor jelent meg hazánk egén egy fényes, tündöklő meteor, Kossuth Lajos, ki lángszavával uj életet lehelt nemzetébe. Azomban a hatalom képviselői körül köd ereszkedett, melyen keresztül nemzetünk minden törekvését rosszra magyarázták, minden hazafiban kísértetet láttak. — Izzott, forott az egész ország, midőn a pesti ifjúság Petőfivel az élén megcsinálta március 15-ét, szétzúzta a gondolat bilincseit, formulázta a nemzet kívánságait. Szépen ecsetelte itt a szónok e nap jelentőséget és összefoglalta mindazt, ami márciusban történt, amik nélkül a jóságos fejedelem sohasem szentesitette volna a 48-ki törvényeket! Mintahogy a törvények szentesítése után fellázította ellenünk idegen ajkú testvéreinket s a hatalom is megindította ellenünk hadait. Hazafias tüz hatotta át a szónok beszédét, midőn a diadalmas harcokról emlékezett meg, melyeket oroszlánként vivott meg népünk. Áttért azután az ötvenes évek szomorú reakciójára. De a nemzet, bár szenvedett, sokat szenvedett, jogairól le nem mondhatott. Többet ezeknél soha sem kért, de érettük kitartóan küzdött, míg végre elérte, hogy fejedelmével kibékülve a békés haladás útjára térhetett. Igen szép volt a beszéd e része is, melyet Vörösmarthy Himnuszának fönséges imádságával fejezett be. Végül hazafiságra, hazaszeretetre lelkesítette az ifjúságot. Rengeteg tapsvihar zúgott fel a hatalmas beszédre, melyet az éljenzés zaja többször szakított félbe közben is. Oly hatalmas volt az érdemes igazgató lángoló hazaszeretettől vezetett beszédének összbenyomása, hogy a közönség szűnni nem akaró lelkesedéssel és kitörő, megujuló éljenzéssel fogadta minden kijelentését. Ezen beszéd hatása alatt mondotta el Kremsier Ernő 8. o. tCucor „Riadó"-ját, hatalmas, szívhez szóló hangon. Befejezésül a tűzoltó zenekar a „Himnus"-t kezdte játszan' és a magyar nemzet bánatfelejtő legszebb énekének áhítatos zsolozsmája mellett oszlott szét az ünneplő közönség. Ilyen ünneplésben még nem volt része sem az ifjúságnak, sem a városnak, ilyen imponálóan, ilyen hatalmasan még nem nyilvánult az a nemzeti érzület, a melynek ápolása és fentaríása biztos záloga e nemzet fenmaradásának. Felejthetetlen, örökké dicsőséges napja marad ez városunk ifjúságának, bizalommal és reménynyel tölti el keblünket az ilyen