Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1894

20 megismerjük belőlök egyebek közt, mily csin- és kényelemmel volt berendezve egy mezei jószág: habár a lucullusi fényt nélkülözte is; felfoghatjuk továbbá a boldogságot, melyet ily érzésű és gondolkozású férfiú érezhetett e helyen, a hol senki sem háborgatta és szellemi élvezeteitől el nem vonta. Bizonyára ez vala az egyedüli fényűzés, melyet magának megengedett: hogy a természetben és a szellemi élvezetekben gyönyörködjék. Magasztos- és tisztának kelle lennie e boldogságnak, a melyet sokféle dolgaitól való lelkiismeretes szabadulás után nemes foglalkozásai és bizalmas barátaival való összeköttetései közt éreze. Nyári tartózkodási helyén, tusci mezei lakásán a vidék egészséges fekvése, a vidám ég, mely fölötte kéklett, a tiszta levegő, melyet beszívott, a mély, jól eső csend, melyet élvezett (V, 6, 45), egészen felüdítették. Itt egészen magának és múzsájának élt. A nap minden részében volt meghatározott dolga. Kora reggel gondolkodott, olvasott, irt, vagy titkárával Íratott : felüdülési órái a tanulmányok változtatásai voltak. Az asztalnál könyvet olvasott; evés után bohóezok vagy kitűnő lantosok léptek a terembe; sétái alkalmával tudósok kisérték, kikkel tudományosan társalgott. „így telik el — mondja — az est kellemesen és a leghosszabb nap is gyorsan elmúlik. (IX, 36). Néha vadászni is elment, de irótáblával és irónnal. Ezekkel gyakran ült a fák mellé, gondolkozott és irt, hogy — mint mondja — ha üres kézzel is, de tele irótáblával térjen vissza. „Oh ne vesse meg ön az ilyféle tanulást —- irja egyik barátjának. Ön alig hiszi, mily vidám a szellem a test ily mozgása által. És azután köröskörűi erdő, csendesség és magány; mindez az elmélkedést erősíti és emeli. Kövesse csak ön az én példámat és vigyen magával jövőre a vadászatra ugy írótáblát, mint pinczetokot. Ugy fogja találni, hogy Minerva épugy keresztül-kasúl jár az erdőben, mint Diana. (I, 6, 2.) Télen Laurentinumban tartózkodott, ott élvezte az életet szabadon és boldogan. — Élénken irja le Fundanus csendes örömét, és oly hatályosan mint szépen inti őt hasonló vidám életélvezetre (I, 9, 5). -S hogy a Saturnaliákon se zavartassák ezen ünnep szabadalmazott lármája által tudományos foglalkozásában, maga rendezett be egy kis kerti szobát, melyet egy szerelmes lelkesedésével ir le és kedvenczének nevez. „Ha itt vagyok — mondja — főleg a Saturnaliákon, nagy örömet okoz, ha a ház többi része vidám lármától és ünnepi zajtól visszhangzik. Mert ott nem háborgatom embereimet örömeikben s ők sem zavarnak tanulmányomban (II, 17, 14). így élvezé Plinius a mezős vidék örömeit; így tért vissza a városi foglalkozásokhoz és hazája kormányzásához mindig vidámabban, de egyszersmind mindig bölcsebben és okosabban. Oly férfiutói mint Plinius, a ki lelkesedett a szépművészetekért, a ki a hasznos dolgok ismerete után szakadatlanul vágyódott, a ki mint tudós kortársai közöl senkinek sem engedett, a legjobbakat pedig felülmúlta — ily férfiutói megvárható, hogy a tudományosságot oly meleg buzgalommal kívánja terjeszteni és megszilárdítani, a milyennel maga becsüli. Már akkor a tudományok iránti szeretet a rómaiak keblében hidegülni kezdett. A tudósok felolvasá-