Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

A minek valóságáról általános a meggyőződés; a minek valóságában senki sem kételkedik : az természetesen csakis m. indicativussal (magyarban jelentő móddal) fejezhető ki; pl. Soll illuminat terram, a nap megvilágítja a földet. A m. indicativusnak és a magyar jelentő módnak használata az eddig mondottakban egészen egyező; van azonban egy eset, amidőn a latin nyelv eltér a magyartól. Hogy ez esetet kellőleg megértessük, egy kis kitérést kell tennünk. A latin nyelv, valamint a magyar is, a valóságot, lehetőséget és szükségességet nem csupán az igemódokkal fejezheti ki, hanem kifejezheti azt külön igékkel is, a melyeknek jelentménye az, hogy való, lehetséges vagy szükséges. Ezen igék, a midőn egy más igére való vonatkozással azt jelentik, hogy amaz igében foglalt kijelentés, a mely igére vonatkoznak, való, vagy lehetséges, vagy szükséges; minthogy ilyenkor a nyelvben azt a szolgálatot teljesítik, a mit rendesen az igemódok teljesítenek: módosító igéknek nevezhetők. Ha pl. ezt mondom: El kell menned; ebben a mondatban a kell ige arra való, hogy kifejezze azt, hogy a menni igében foglalt kijelentés a beszélő szempontjából szükséges: ebben a mondatban tehát a kell módosító ige. A latinban módosító igékül állanak: 1.) Est a valóság kifejezésére. Midőn az est mint módosító ige áll, hozzá mindig egy melléknév tartozik, mint állítmányi kiegészítő, a mely melléknév azt fejezi ki, hogy a beszélő az azon igében foglalt kijelentést, a melyre a módosító ige vonatkozik, az adott körülményekhez képest helyesli-e, vagy nem ; jónak, illőnek, helyesnek, kivihetőnek, igazságosnak stb. vagy ezekkel ellenkezőnek találja-e. Ebből a szempontból a valóság kifejezésére szolgáló módosító ige a decet és dedecet is. 2. A lehetőség kifejezésére szolgáló módosító ige a a possum és licet, a mint ez már jelentésükből is eléggé világos. 3. A szükségesség kifejezésére szolgáló módosító igék a debet, opertet és az est, midőn állitmányi kiegészítője necesse.