Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

13 több lehetséges cselekvés közöl melyiket valósítsa, vagy melyik valósítható. Ezt a conjunctivust deliberativusnak is nevezik. A conjunctivus dubitativus rendszerint csak (egyes v. többes) 1. személyben fordul elő, még pedig a jelen időre vonatkozólag a praes. infectában, a múltra vonatkozólag a praet. infectában; pl. Quid facian ? Mit tegyek ? Quid facerem ? Mit tehettem volna ? Abeam ? Elmenjek ? Abirem ? Mentem volna el ? * Ha a conjunctivus dubitativus nem első személyben áll is, a clubitatio vagy deliberatio akkor is az 1. személyre vonatkozik; pl. Quid faciat ? Mit tegyen ? (A beszélő kétkedik.) ** A conjunctivus hypotlieticusról és a conj. hortasivusról alább lesz szó. Igemódok a függő mondatokban. A mi áll az igemódokról, midőn vonatkozás nélkül, vagyis főmondatokban állanak, ugyanaz érvényes reájuk nézve akkor is, a mikor függő mondatokban fordulnak elő. Áll tehát általánosságban az, hogy: ha a függő mondatban valóságot jelentünk ki, akkor áll benne indicativus; ha nem valóságot, akkor conjunctivus. De lássuk a függő mondatokat egyenkint. 1. A helyhatározó függő mondat. A helyhatározó függő mondatban, a mennyiben a beszélő felfogása szerint a benne foglalt kijelentés való, m. indicativus áll; ha a benne foglalt kijelentés nem való, akkor áll benne m. conjunctivus azon szabályok szerint, mint a főmondatban. 2. Az időhatározó függő mondat. Az időhatározó függő mondatról általánosságban áll az, a mi a helyhatározó mondatról. * Az úgy nevezett quum historicnm-míú conjunctivus áll. Ezt a conjunctivust nem tekinthetjük másnak, mint conj. obliquus-nak. A latin nyelvben ugyanis, ha a beszélő a kijelentést mint másnak véleményét adja elő, ez a beszélőre nézve, nem tekintve annak tényleges valóságát vagy nem valóságát, lehetőségnek vétetik. A quum historicummal előadott történeti cselekményt vagy eseményt