Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1892

7 kedvező szövetségesekkel féken tudja tartani a kevésbbé elégülteket. Már a pún háborúk elején létezik a szövetségesek két kategóriája 1) a latin, 2) az italiai szövetségesek. Az elsők szorosan szítanak Rómához, megszerezhetik a már akkorában igen tisztelt római polgári jogot s az ager publicusban osztozkodnak. Megosztja az érdekeket a meghódított tartományonyokon belül is. Minden tartományban különösen az aristokrata pártot igyekszik mindenféle előnyök biztosításával megnyerni. Többeket közülök Rómába csal, a hol félig tiszteséges túszokul szolgálnak. Katonáskodás dolgában a legnagyobb teher Rómára nehezedett, kevesebb a latinokra s még kevesebb az italiai szövetségesekre. A szerzett zsákmányban a szövetségesek is osztoztak. Karthágó rövidlátó féltékenységében a legyőzött tartomány érődéit lebontja. Róma megerősíti, s igy történt, hogy Africa tárva nyitva állott minden hóditó előtt, a ki ugy szólván minden ellenállás nélkül közeledett a főváros felé; Róma ellenben minden oldalról körül volt véve erődökkel, a melyek mintegy védpaizsul szolgáltak néki s mig ezek ostromával foglalkozott az ellenség, tekintélyes sereget állított síkra, mig Karthágót minden hóditó meglepte s kétségbeejtette. Róma tartományai még a legnagyobb veszély idején is hűen ragaszkodtak hozzá; mert megszokták szelid, atyáskodó kormányzatát. Ivarthagóéi minden kedvező alkalommal fellázadnak. Karthágó oktalan külpolitikájánál nem kevésbbé volt romlott belpolitikája, mely majdnem minden tekintetben messze utánna áll Róma kitűnően szervezett alkotmányának. Mind a kettőnek az alkotmánya aristokratikus, csakhogy Rómában a születési, Karthágóban a pénzaristokratia vezette az állam ügyeit. A karthágói birói testület és a római senatus csaknem egyforma rendszer alapján nyugvó, állami rendőri intézmény. A hatóságok és a hivatalnokok között mind a két államban szoros az összeköttetés. A római consulok megfelelnek a karthágói suffeteknek, a különbség az, hogy az elsőket évenként, az utóbbiakat egész életökre választották. A consulok egyszersmind hadvezérek is és hivatalos évök leteltével fele-