Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1892

14 pániában nevelkedett. Ugyanott mint 9 éves gyermeket apja az oltárhoz vezette, hol a rómaiaknak örök gyűlöletet esküdött

1). Felnövekedve ő lett Hamilkár nagyszabású terveinek, Róma elleni gyűlöletének és megkezdett műveinek örököse és megvalósítója. Apjának külsejével annak lángelméjét, fenkölt, nemes szellemét s örök tiszteletre méltó lángoló hazaszeretetét is örökölte. Joggal mondja róla Corn. Nepos'"'): „Ha igaz a miről senki sem kételkedik, hogy a római nép erényben valamennyi nemzetet felül mult, nem tagadható, hogy Hannibal okosság tekintetében annyira felette állott a többi hadvezéreknek, a mennyire előtte van bátorságban a római nép a többi nemzeteknek." De ez még kevés ! Voltak nemzetek, melyek a római népet vitézségben felülmúlták, de nem mutat fel a világtörténelem, ki Hannibált utolérte volna. Jó katona és hadvezér, egyenlően tudott engedelmeskedni és parancsolni, veszélyben ő volt a legbátrabb, de egyszersmind a legóvatosabb is. Ép oly találékony a vakmerő tervek kigondolásában, mint ügyes, biztos és rettenthetetlen azok végrehajtásában; a tőrvetésben és az ellenség kijátszásában kifogyhatatlan. Kitűnő katona és hadvezér egyszemélyben, hadseregében legjobb gyalog és lovas. Az idő változásait, a hideget és meleget egyformán tudta viselni, teste ép oly erős és edzett volt a fáradalmak és szenvedések elviselésében, mint lelke és önbizalma rettenthetetlen és tántoríthatatlan a sors csapásai elviselésében. Ételben és italban mértékletes, szükségei kielégítésében kevés igényű, ruházatában egyszerű. Álom és ébrenlét nála nem voltak időhöz kötvék; bárhol, bármikor és akárminő zajban meg tudott pihenni. Sokszor látták a hadsereg előtt, hadi köpenyegébe burkolva a havon feküdni. Ellenfelei jellemét szorgalmasan tanulmányozta, biztosan ismerte és gyöngéiket ügyesen tudta saját czéljaira felhasználni. Az ütközetben semmi sem kerülte el éles szemét, minden kis előnyt észrevett és bámulatos ügyességgel zsákmányolta ki; az esőt, szelet, felkavart port mind fel tudta használni. Lelkesedés, óvatosság, meggon') Odi odoique sum Romanis. Id me verum dicere páter Hamilcar et Di tettes sunt. Liv. 2. 5. 19. z) Corn. c. II. p. 142.