Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1892

15 doltság és erély alig egyesültek valaha emberben ugy, mint ő benne. Csodálatosan tudott az embereken uralkodni, azokat megnyerni és felhasználni, e tehetségét Bossuet csodálattal emeli ki'). Kegyetlenséggel, ravaszsággal és fösvénységgel vádolják ellenei, de méltatlanul. Az elsőt könnyen meglehet magyarázni kora barbár hadiszokásaiból ; a másodikat hadi cselei miatt fogták ra ; a harmadikat helyzete fejti meg; minden karthagói segély nélkül volt kénytelen egy hadsereget eltartani s hogy ezt tehette, természetesen óvatosan kellett bánnia a szerzett zsákmánynyal. Czélját szilárdul tűzte ki, de eszközökben nem kötötte magát; politikában mindenkit ámulatban tartott, hogy maga tisztán láthasson. Csatákban merész és erélyes egész a semmivé tételig; hadmenetekben mint N. Napoleont hihetetlen gyorsaság és kitartás jellemzik. A hadi tervet csak önmaga ismerte, hogy annál biztosabban tudja meglepni ellenét, mig Rómában, a római hadseregben sőt otthon is ügyes kémeket tartott, a kik őt ellenei minden tervéről és mozdulatáról pontosan értesítették. A hol ereje nem volt elég, lángelméjével és csodálatos sémita furfanggal pótolta a hiányokat. A veszélyben bámulatos gyorsasággal tudta magát feltalálni és kivágni, ugy hogy ellenei soha sem tudták meglepni, annál kevésbbé zavarba hozni. Seregéről, mely benne atyját és hazáját tekintette, a legnagyobb buzgalommal gondoskodott. A lakosságot csak akkor vette figyelembe, ha a körülményei és saját előnye kívánta és megengedte. De az erényt elleneiben is tudta becsülni s nagy elleneivel szemben nagylelkűen viselte magát. Marcellus nolai győzőinek hamvait ezüst urnában küldte fiainak. Ellenei különösen Polybius

1) beakarták feketíteni jellemét, de hasztalanul. „Irigység, harag és gyűlölet irták meg történetét anélkül, hogy nemes jellemén csak egy foltot is ejthettek volna; hogy nagyságából egy szemernyit is levontak, vagy az utókor bámulatát csökkentették volna. Nagy és lángelméjü ember volt, érezte ezt hadserege, mely fel') On regarde comme on prodige, que dans un pais étranger et durant seize ans entiers, il u' ait jamais vu, je ne dis pas de sedition, mais de murmure, daus une arme toute composé des peuples divevs, qui sans s'entendre entre eux's' accordoient sí bien á entendre les ordres de leur général. Discours sur l'histoire p. 424. '*) Polybius III. k. 300.