Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1888

4 vényország társalgó termébe, ezerszeresen felleli ott. A ki megunta a világ zaját, avagy csalódások által elkeseritve nem mer bizalmat helyezni senkibe, jöjjön ide, a virágoknéma fejecskéi nem ütnek zajt, és mégis oly sokat mondanak, barátunkká lesznek, s nem hagynak el hűtlenül soha! A növényország azonban nem csak szórakoztatást, hanem főként hasznos tápot is nyújt a fejlődő emberi léleknek. Nem tudom azért eléggé ajánlani a tanuló ifjaknak, hogy gyakran, és minél tovább időzzenek a szabad természetben, s ne rösteljék figyelemre méltatni annak talán jelentékteleneknek látszó, de valójában nagyon érdekes tárgyait, különösen pedig ne a növényeket. Én itt a növények virágaival, tulajdonképen azok csoportosulásának szabályaival akarok foglalkozni. Nem czélom itt mélyreható kutatásoknak eredményét közölni, nem, elvont fejtegetések, özszehasonlitások és mérlegelésekbe bocsátkozni ; főczélom az, hogy elmondjak olyan dolgokat, melyek minden időben szemlélhetők, hogy felhivjam a figyelmet olyan törvényszerűségekre, melyeket csak azért nem lát mindenki, mert figyelme nem volt még ráirányitva. A tanulókra nézve a nagy szünidő különösen alkalmas arra, hogy üdülést keresve kertekben, mezőkön avagy szántóföldeken járkáljanak. E rövidke értekezés talán fog annyi ismeretet nyújtani még annak is, ki először hall e dologról, hogy a keze ügyébe kerülő virágot nemcsak színeinek harmóniája vagy illata szerint fogja mérlegelni, hanem reá talál ama gondolatmenetre, mely annak az egész növényhez, vagy más virághoz való viszonyát megállapította. És ha ez meglesz, akkor tapasztalni fogja, hogy azok a mellőzött közönséges virágok érdekesekké válnak, hogy talán a konyhakertben karóra futtatott bab láttára nemcsak a közönséges babszemek jutnak eszébe, a burgonya-, kukoricza- vagy búzatábla mellett elmenve azok szép virágzásánál nem csak a gazda öröme fog lelkében feltűnni, hogy az útszéli tövis vagy katáng kóró, nem egyedül tolakodásuk miatt méltán kiérdemelt boszankodás érzetét keltik fel benne, hanem a talán jól kifejlett valamely szabályosság láttára a törvényességen alapuló megnyugvás és igazság érzete fogja lelkét más irányú változatossággal üdíteni. Mert valóban a Teremtő végtelen bölcseségére vall az is, hogy olyannak tudta teremteni a növényeket, miszerint minél jobban ismerjük azokat, annál bámulatossabbak, minél jobban értjük a törvényeket, annál nagyobbnak látszik az azokat alkotó értelem, s minél több oldalról tekintjük azt, amit szépnek találunk, annál