Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1888

16 V. Beosztásunk szerint most az egyszerű virágzatok villás alakjaira kerülne a sor, a dolog természetes rendje szerint sorra kellene venni az egyszerű villás virágzatokat, s azokat jellemezni. Nem tehetjük ezt azon egyszerű oknál fogva, mert a virágok egyszerű villánál nem állapodnak meg. Midőn tehát cymás virágzat van a kezünkben, azon mindig másod, harmad, negyed vagy »n«-ed fokú elágazásról van szó. Typikusan vett egyszerű villás virágzat lenne az, midőn a főtengely bezáródik egy virággal, mely alatt egy, két vagy több ág sarjadzik, melyek mindenike virágban végződik. Ez nevének megfelelőleg hasonló is volna egyetlen, két vagy több mellékág által képezett villához. Ha azonban tekintetbe veszszük azt, hogy épen azért mert egy végső virággal bezáródott virágzatnál az oldali sarjakon való fejlődés okvetlen megkívántatik, azért az oldalt fellépő sarjakat tekinthetjük mi ugy, mint például-a fürtnek végén keletkező oldalágakat, ekkor a villás virágzat-typusoknak nem kevert fajtáit egyszerű virágzatoknak vehetjük. Említettük már, hogy a virágzat ágainak képződésénél érvényesek azon törvények, melyek a tengely elágazásánál megállapíthatók. A tengely elágazásának két módja van : egyik a közös alappal biró (monopodiális) elágazás, másik a villás (dichotom) ágképződés. Amannál kétféle értékű szárrészek vannak. Van egy főtengely, s több ebből eredő mellék tengely. Emennél pedig a főtengelynek látszó szárrész megoszlik, egyenlő értékű részekre bomlik fel, s az újonnan eredő ágak nem ugyanazon, hanem mindig más és más szárrészből mint alapból indulnak ki. Ha például a madárhur (Cerastium), avagy az ebtej (Euphorbia) virágzatát nézzük, azt látjuk, hogy a virágzatot viselő szár bizonyos magasságban két vagy több fedőlevelet visel, melyek hónaljából ágak erednek. A Cerastium trivialenál például két fedőlevél és két oldal hajtás van, a főtengelynek látszó rész virággal fejeződik be, s az egyik oldal sarjjal egy villát, a másikkal is egyet alkot, tehát azt kettős villával' (dichasium) nevezhetjük. Az Euphorbia epithmoidesnél például a tengely három vagy öt sugárra bomlik szét, azért már nem két, hanem több villát képzelhetünk, azért ezt Eichler után pleochasiumnak, több villásnak nevezzük. 1 la pedig a lent (Linum), méginkább a felfutó szulákot (Convulvulus) nézzük, azt látjuk, hogy itt mindjárt legalul csak két ág van. Az ilyennél egyetlen villát képezhetünk, azért ezt egy villásnak