Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886
8 ható. Az ének, mondják, ünnepi beszéd, s alig fejlődhetett másból, mint az imából. Az ima a közvetítő a köznapi beszéd és az ének között; minthogy pedig az ima lyrai tartalmú, az istenek tiszteletére énekelt első dalok is a kedély szüleményei voltak. Az ember úgy van alkotva, hogy örömét és bánatát magasztosult beszédben, énekben öntse ki. Ebből már eléggé érthető, hogy, mivel a régiek istenitisztelete énekkel volt összekötve, az csakis érzelmi költészet lehetett. Az első költészeti termékek mind az érzelemből fakadnak, mondja egyik tudósunk, 1 és helyesen. Erre csak két példát hozok fel. A rómaiaknál a salii papok és fratres arvales énekei, a legrégibb termékek olyan időből, mikor még a görög irodalmat nem ismerték, mint a töredékek mutatják, nem voltak epikus természetűek. 2 A rómaiaknak nem voltak naiv eposaik, : i hanem az említett töredékek az illető istenek tiszteletére énekelt lyrai dalok. A gall druidák sem tisztelték Európa őserdeiben a természetet eposokban, mikor azt szentnek és örökkévalónak mondották. Ezt bizonyítja minden nép őstörténete, köztük az újaké is, bár ezeknek irodalma a régi classicusokéra támaszkodva, nem fejlődhetett természetes alapon. De ezen tény nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az első melosköltészet, a mely még Homeros előtt létezett, a pelasgoknak, a legrégibb európai görögöknek volt sajátja, vagy legalább mindjárt utánok kezdették költeni. És Bergk nagyon helyes tapintattal jár el, mikor irodalomtörténetét a Kr. e. tizenötödik századdal kezdi. Most már magára Homerosra térek át, a kútforrásra. A feladat, melyet magam elé tűztem, két részből áll. Az elsőnek megoldásában, nehogy a tárgyat nagyon elrészeljem, úgy fogok eljárni, hogy minden egyes melikus faj után annak előadási módjáról is szólok és mellőzve minden költői ékességet, nem liypotliesiseket akarok gyártani, hanem a valót adom elő, nem a sorok között olvasok, sem conjecturák szaporításával nem fogom az olvasót félrevezetni, hanem szorosan a költemény anyagát tartom szemeim előtt, ehez és a józan ész követelményeihez alkalmazkodom. 1 Hunfalvy P. Bevezetés a Szabó István fordította Iliashoz, XLI. Pest, 1853. — 2 Th. Mommsen Röm. Gesck. I. 220. s köv. 1. C. kiad. Berlin, 1874. — 8 A lakomák alkalmával'a hős férfiaknak tibia mellett énekelt vitéz tetteiről homályos adataink vannak s ezek alapján egy ősrégi latin epos-költészetet, minőt Niebuhr vitatott, nem fogadhatunk el.
