Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

5 A psean (iraíav, ion és ep. -rcaajcov) kezdetben rövid ének volt, melyet valamely nagyjelentőségű tény előtt,' (pl. háború) vagy titán az istenek, főkép Apollon tiszteletére énekeltek.

2 A píiean hihetőleg a legrégibb istenitiszteletből származott, annak maradványa, azért a hymnusok legősibb faja, mintegy csírája, melyet maga Apollon isten énekelt először szüzekkel egyetemben, mikor Delpliiben a sárkányt legyőzte. Az Iliasban két példája található a pa?annak, az első engesztelő, Apollon isten tiszteletére, mert ő az ének mestere ;

3 a másik hálaadó vagy diadalmeneti píean. Az engesztelő az Ilias első énekében fordul elő.

4

. Az achivok visszaadják Chryseist atyjának, a ki Trója közelében Chryse városkában Apollon papja volt. Miután az átadást teljesítő acliiv követek levágták a marhákat ós hekatombét áldoztak az isteneknek, az ebéd végén az iíjak serlegekben osztják ki a bort és azután: oi dk XAVTJJIIPIOI Ö-SOV tXáoxovxo, xakbv ástöovxec TuaiYjova, xoöpoi ' A/auöv, jj.éA'irovzss sxáspYov* ö 3s <ppsva zépizsz' áxoóíov.

3 Apollon, ki daczára hogy a trójaiakat védelmezte,—mert tisztelete Kisázsiában volt elterjedve, — meghallgatta mégis az argivok paeanját és papjának Chrysesnek imáját, a mi már ezen szavakkal: tápTTcx' dxoóíov, és előbb: zoö Ő'sxXos" eléggé világosan jeleztetik. Eltávolította a dögvészt a görögök táborából, mely őket tiz napon át annyira gyötörte, hogy: öXéxovxo dk Xaoí,

7 aiei dk izopai vsxócov xaíovxo i1-ajj.et.ai

8 Curtius Ernő azt állítja a görögökről írt történelmében, hogy Homeros nem rajzolta világosan és tökéletesen azt a kort, melyben az Ilias hősei éltek, de másrészt olyan műveltségi állapotokra is világot derít, melyek ezen kornál sokkal előbbi időkben gyökereznek.

9 Ezen állításra támaszkodva mondhatjuk, hogy jóllehet az 1 Herod. 5.1. ed. H. Eud. Dietsch, L. T. 1875. áXó)a'.[j.ov iraiav' (expugnationem celebrantem pajanem.) Aeschyl. Septem 635. ed. G. Dindorf, L. T. 1873. S? jj-ÁY/jV ÓPIXWVTS?, u. a. Persee 394. Gyakran Euripidesnól: Alc. 423, 424. Eecens. A. Nauck, L. T. 1881. — 2 Sophoklesnél szüzek énekelik a paeant Artemis tiszteletére. (Trach. 210 s köv. ed. G. Dindorf, L. T. 1875.) — 3 H. Apoll. 20. — 4 472-—474. — 5 Habár ezen utolsó verset Aristonikos elveti. (La Eoche, Ilias, I. 23. 1. A. c. ad 474.) — 6 457. — 7 10. — 8 52. — Plut. De mus. c. 42, ed. E. Volkmann, L. T. 1856. — 9 Curtius E. A gör. tört. ford. Fröhlich E. vol. I. p. 178.