Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

3 a görög is akár az istenitiszteletnél, akár magán-ügyeiben a melosköltészetet művelte először. A családok egyesülete, a törzs, előbb mindennapi szükségleteit kellett, hogy kielégítse és pedig lvrai hangulatú költészetben. Csak idő folytán emelkedhetett arra a pontra, hogy vitéz cselekedetei, derék hősei s ezeket dicsőítő eposköltői támadhattak. Es habár ezen első melikus dalokat az idő nem tartotta is fenn számunkra, mert a reákövetkező eposköltészet kiszorította, el kell fogadnunk, hogy a melos virágzott a görögöknél minden költészeti faj előtt, nem csak azért, mert a homerosi költemények is rájok vallanak mint progvmnastáikra, melyek nélkül az eposok azt a tökéletes formát nem érhették volna el, de főleg azért is, hogy már magában a homerosi költeményekben több lyrai faj legalább névleg fel van említve. Vagyis elfogadható az a nézet, hogy a melikus dalokat Homeros idejében különösen Ioniában az epos multa felül, majd teljesen elnyomta. (Dr. Hóman üttó: Közi. a görög dalkölt. tört." Philol. Közi. Pest, 1872. 71. 1.) Már maga az egész Ilias egy nagyszerű gyászdal, tárgya a legszomorúbb esemény: Paris királyfinak könnyelműsége s egy idegen nőnek bűne döntik porba Tróját. (Hor. Od. 3.3. ed. Dr. C. W. Nauck. L. T. 1880.) És ha csak azt akarnám bebizonyítani, hogy az eposköltészet előtt létezett már a lvra, akkor Homeros tanúságára nem volna szükségem; mert ez a kérdés minden más régi és újabb népek irodalmából, de magának a dolognak természetéből is bebizonyítObgleich die altén Hyinnen in der Anbetung des Unendlichen das Gefühl der Naturbegeisterung ansdrückten, rnuss man sie doch als episcli bczeichnen; denn es war sicher in ihnen Alles als erzáhltés mythisches Factum dargestellt oline eigene Eeflexion des Dichters. (Igen, ha ezeken kívül más is nem létezett volna.) Diese Auffassung bestátigt sich auch dadurch, dass niclit nur die homerischen Hymnen, sondern auch die erneuerte mythische Poesie in der Form ganz episcli waren. Alléin insofern die iiltesten Gesánge noch mehr mit dem innern Sinn der Symbole vertraut waren und das religiöse Gefühl aussprachen, lag darin allerdings ein subjectives, lyrisclies Element und dies fand seinen Ausdruck in den Musikweisen (vójioi). Dalier habén die altén die Nomenpoesie, von der uns leider niclits erhalten ist, in Bezúg auf ihren musikalischen Charakter als lyrisch betrachtet. In den Weisen dieser religiösen Chorale liegen die unentwickelten Keime altér spatern Lyrik. (Tehát ennyit már Boeckli is megenged.) Jedenfalls war jene Poesie ebenso volksthiimlich, wie das spátere homerische Epos, obgleich die Priesterfamilien und die Aöden die Píleger des Gesanges waren. (Encykl. u. Methodol. der Wissenscliaften. Herausgeg. v. Ernst Bartuschek L. T. 1877. ('••"25, 626. 1.) Hasonlóképen nálunk is dr. Boros Gábor (Egyetemes Philol. Közi. 1883.19. 1.) 1*