Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

15 Achilleust a halhatatlan istenek és a halandó emberek, a tizennyolczadik napon pedig a holttestet a tűznek adták át és gyászszertartást végeztek mellette. A különbség a két temetés között az, hogy Achilleust, Tlietis fiát, a költő szerint a múzsák siratják több éjen és napon által, Hektor holtteteme lölött pedig gyászdalokban jártas dalnokok énekelnek. Fájdalom, a scholiasta épen azon verseket,

1 melyek legtöbb érvet tartalmaznak magukban, mondja betoldottaknak.

2 A temetés azon részéről, melyet az imént goos szóval jelöltünk, itt nem tétetik említés, ha csak Tlietis és a Nereidák kesergését nem tekintjük ilyeneknek, de alakjok, hangjok nem emelkedik ki a homályos háttérből. Annál többször említik az Ilias egyes rhapsodiái, hol a föld vértől ázott. És jóllehet ez a sokszor előforduló goos nem olyan kifejlődött threnodia, mint fönnebb Hektor temetésénél láttuk, de szomorú lyrai tartalmánál fogva itt emlékezünk meg róla, mint legalkalmasabb helyen, hogy a gyászdaloknak előttünk ismeretlen szövege a goos által annál inkább érthető legyen. Ilyen nevezetes helyek az Ilias (5. 499—505, a hol Andromache harczba induló férjének halálát mintegy előre sejtvén, otthon cselédei között mély gyászban kesereg (svtüpas yóov), és ezek még életében siratták Hektort (in C<oóv yóov) házában, mert nem hitték, bog}

7 visszatér a háborúból.

3 A 18. rhapsodia 22. és következő hexameterjeiben Antilochos Patroklos halálát jelenti Achilleusnek. Ez a hely már a gyászolás módját is elbeszéli: a fájdalom sötét föllege nehezült Achilleus lelkére; mind a két kezével hamut hány fejére és szép arczát elékteleníti. 0 maga a porban elterülve fekszik kedves kezeivel tépve hajzatát és megveti az ételt.

4 A szolgáló nők elborult lélekkel zokognak körülötte mellöket verve. Achilleus feljajdul, Antilochos a hősnek kezeit tartja, nehogy öngyilkosságot kövessen el torkát karddal vágva el. Most retteneteset kiállt, meghallja a kiáltást anyja lenn ülve a tenger mélyében, lelkét a fájdalom tőre járja át: látja íiának sorsát, látja, hogy rövid idő múlva gyermekét is eléri a végzet — és rajta semmit sem segíthet. Ilyen mély fájdalomba merülve hagyja el Tlietis a tengert nővéreivel együtt s Achilleus mellé állva fejét fogja át és siratja szerencsétlen gyermekét. Valóban ez a gyász méltó Patroklosnak baráti hűségéhez! Miután Patroklost meg1 24. 60—62. — 2 'AtfsTTjtéoc ős ó |j.ooowv érc' 'A/CkXzl dprjvoe. La líoche Odyss. II. 242. 1. — 3 Hasonlóképen: 14. 501, 502. — 419. 303, 304.