Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1885

- 6 — láthatókká lesznek, és gyakran űgy látszik, mintha a csöveket haránt falazatok zárnák el; ezen látszat azonban onnan ered, hogy a csövek nem mindig egyenes vonalban terjednek tova, hanem gyakran íves görbületekben futnak le. A középrész csöveiből ered lassankint a fő kivezető csatorna, A méregmirigyek ezen szerkezeti viszonya található az Elaps lemniscatus L. Na ja hnje L., Naja tripudians Merr, Bungams semijasciatus Kuhl, Bungarus Ja&ciatus Sdweider, Eoplocephalus curtus Schlegel, Pelamis bicolor Schneider stbinél még a csövek nagysága — és számára vonatkozólag is. A Hydrophidák méregmirigyeinek szerkezete csak annyiban kölönbözik a többi mérges kígyókétól, hogy a csövek aránylag sokkal rövidebbek és a közös kivezető csatornába szájadzanak. Bachtold megvizsgálta a Hydrophis pelamis Schl. (Pelamis bicolor Daml.) méregmirigyeinek szerkezetét, és rajtok a felület hosszában terjedő emelkedéseket és mélyedéseket (redőket) talált, melyekről azt állítja, hogy azok nem egyebek, mint a belső csöves rendszernek kívülről is érvényre jntó kinyomatai. Ezek azonban csak akkor válnak láthatókká, ha a mirigyet előbb megszabadítjuk külső hüvelyétől. Ezek alapján Bachtold a rovatos alakot a Hydrophidák méregmirigyeinek általános érvényű alakjai gyanánt tünteti föl. Ezzel szemben A. B. Mayer kétségbe vonja annak lehetőségét, hogy a belső, csöves berendezésből keletkezhetnének a felület hosszában terjedő emelkedések és mélyedések (-rovatok), mert a Hydrophidák méregmirigyeiben a csövek száma igen csekély és űrméretűk igen nagy, tehát nem jöhet létre összeszorulás miatt belülről kifelé ható feszültség, mely a felületen a belső csöves berendezésnek kívülről is érvényre jutó kinyomatait előidézhetné, de meg a mirigyet közvetlenül borító, legbelső rostos hüvelyt sem lehet a szerv megsértése nélkül űgy eltávolítani, hogy a felület hosszában terjedő rovatokat meg lehetne különböztetni. Azonban némely Hydrophida-fajoknál a mirigyet borító hártya oly finom átlátszó, hogy a csöves berendezés körvonalai már a felületen észrevehetők. A csöves elemeknek karélyokra való beosztásából keletkezett modifíeatiok egyikét mutatja a Bothrops atrox Dum. Bibr. és Lachesis muta L. méregmirigyeinek szerkezete. Ezen fajok mirigyeinek szerkezetében is az alapot a kialakulásra a csöves berendezés képezi azzal a különbséggel, hogy ezeknél a csövek bizonyos mennyisége erős kötszöveti falazatok által karélyokra különül el, melyek egymástól bizonyos fokig anatomiailag is elválaszthatók. Egyéb szerkezeti viszonyaik teljesen egyezők az egyszerűen csöves mirigyek szerkezetével, de a mirigyparenehy-