Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1885

A.) A méreg elválasztása. A mirigyek. Szerkezet, alak. A méregmirigyek az összes mérges Kígyóknál — egyes kisebb lényegtelen modificatiokat leszámítva — egy és ugyanazon princípiumok szerint alkotvák. Általános megegyezésük fejlődésökre vonatkozik és abban áll, hog}

r a nyálkahártya (iepithelmm) betüremlése által keletkezett tömlők, melyek kötszöveii rostok által több kisebb-nagyobb űrméretű s többnyire cső-, vagy csatorna alakú részekre vannak osztva; ezen csövek belvilága azonfelül a falazatok befelé nyúló emelkedései által a cső hosszúsági tengelyére függélyesen álló kisebb rekeszekre különül el; ezen rekeszeket tölti ki a mirigyanyag, úgy azonban, hogy a csőn belül egy összefüggő egészet képez. Ezen közös principiurn szerint létesült alakok igen sokféle módosulatokban fordulnak elő a különféle kigyófajoknál. Már Johannes Müller, ki először foglalkozott behatóbban, tüzetesebben a méregmirigyek szerkezetével és belső berendezésűkről rajzokat is tett közzé,* a méregmirigyeknek háromféle alakját különböztette meg, midőn vizsgálódásainak eredményét a következőkbe foglalta össze: „Glaudulae serpentium venenatae constant 1.) aut ex folliculis sarmentosis, in fólia aonjunctis, quae jolia truncis ductui communi excretorio ajfiguntur, uti in 1 rigonocephalo; 2.) aut tubulis, pariete interno celluloso instructis, e ductu communi inferiori recte jere et parallele versus superficiem ascendentibus, ubi neque ramosi, neque extenuati coeiis finibus desinunt; S.) aut ex lobidis, a parte anteriori glaudulae exeuntibus, posterms locidis propriis divisis, qui in minőre s denique Jasciculos discedunt." J. Müller tehát a méregmirigyeknek háromféle egymástól többé-kevésbbé különböző alakját állapítja meg, melyeknek közös typusát a csövekre való beosztás, alakbeli eltérését pedig a csövek szerkezeti viszonyának változata képezi; ámde ez utóbbi viszonyból eredő diíferentia nem képez oly lényeges tulajdonságot, hogy ez alapon elkülönült önálló mirigyalakokról lehessen szó, hanem ezek úgy tekintendők, mint ugyanazon egy közös princípium szerint létesült alapalak modificatioi. S e nézet a későbbi kutatóknál már érvényre is jutott. Ti. Owen, ki szintén tüzetesen foglakozik a méregmirigyek finomabb szerkezetével, már nem tartja a csö* I>e glaudularura secernentíum structura penitiori.