Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1885

— 25 — és készletét nem használja el; ekkor csakúgy duzzad a mirigy az összegyűlt méregmennyiségtől, ós ilyenkor a méreg hatása is veszélyesebb, mint különben. Az elhasznált váladék pótlása a mirigyekben igen gyorsan történik és az előállított új anyag is a legnagyobb fokban hatékony. Azonban csökken a méreg hatásának a veszélye, ha a marások gyorsan követik egymást. Ezt igen érdekes kísérlettel igazolta be Fontana. 0 hét galambot tett ki ugyanazon egy vipera marásának, minden következőt 1 perez időkülönbséggel. Ezek közül az első a marás után 12 perez múlva, a második 18, a harmadik 16, a negyedik 52 perez múlva, az ötödik 20 óra múlva mult ki, a hatodik és hetedik életben maradt; mindenik a ezombján kapott marási sebet. Ugyanezen kísérletet többször ismételte és mindig hasonló eredményekre jutott, csak az időtartamra volt csekélyebb eltérés, de a következtetést levonhatta, hogy ha a marások gyorsan következnek egymásután, az elsőb

: bek sokkal veszélyesebbek, mint a későbbiek. A méregmennyiség továbbá változó az évszakok szerint: tavaszszal kevesebb, mint őszszel; legtöbb a méreg a mirigyekben nyáron. Kivételesen találhatni individumokat, melyeknek nincs váladékuk, vagy, ha a mirigyekre nyomást gyakorlunk, a fogcsatornán halvány, színtelen folyadék jön ki, de mindkét eset kórós állapot következménye. A méregmennyiség nagyobb vagy kisebb voltát már a fej külső alakja is elárulja: minél duzzadtabbak a méregtől a mirigyek, annál szélesebb lesz a fej hátsó része. Még a test nagysága is határozó a méregmennyiségre nézve, mert minél nagyobb a kigyó, annál több méregváladéka van, de ez csak ugyanazon egy fajbelieknél van így. Ha sok a méreg a mirigyekben, egy-két csepp még azon esetben is kibugygyan a fogcsatornán, ha a kígyó nem volt képes fogaival elérni azt, a mire a marást intézte: e cseppeket fejének gyors mozgatása által szórta el. A méreg hatása. A méreg hatása az állati szervezetre igen különböző azon körülmények sokfélesége szerint, melyek között a marás történik. Általában a méregnek csak akkor van hatása a szervezetre, lia a vérrel közvetlen érintkezésbe jő, de a nyálkahártyára (Schleimhaut) nincs hatással, tehát minden káros következmény nélkül lenyelhető, mit Fontana is eléggé bizonyít, ki maga többször megízlelte a vipera mérgét és le is nyelte, de semmi következménye sem volt; ugyanezt szolgája is többször megtette. Általánosan elfogadott nézet tehát, hogy a kigyóméregnek nincs hatása a nyálkahártyára, de ezen általános nézettel szemben Brehm határozottan állítja az ellenkezőt és azt mondja: „Ujabb kísérletek alapján kitűnt, hogy a kigyó-