Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1885

— 26 — méreg — még jelentékenyebb hígítás után is — a lenyelésnél fájdalmat okoz és az agy működéseit megzavarja."* De, úgy látszik, maga is kételkedett állítása érvényességében, mert hozzáteszi : „Azonban ennek daczára érvényes marad azon régi nézet, hogy a kigyóméreg csak azon esetben veszélyezteti komolyan az életet, ha közvetlenül vitetik a vérbe." Ha a kigyóméreg a vérrel közvetlen érintkezésbe jut, rombolását a vér alkatának megváltoztatásával kezdi meg, A vértestecskók a vérfolyadéktól elkülönülnek és alaktalan tömeggé olvadnak össze, mely a vérkeringést kezdetben akadályozza, később lehetetlenné teszi, minek következménye a vér rothadása. A hatás a vérben igen gyorsan terjed tova és előáll a vér teljes felbomlása mindenütt a vértesteeskék alakjának a megváltoztatásával; miből ismét az következik, hogy minél gyorsabb és tökéletesebb a vérkeringés, annál gyorsabban történik a vér felbomlása, annál biztosabb a méreg hatása. Innét magyarázható azon körülmény, hogy melegvérű állatok a kígyómarás által okozott mérgezés következtében sokkal hamarább és biztosabban halnak el, mint a Hüllők, a Kétéltűek, vagy a Halak. A gerincztelen állatokra vonatkozólag pedig az tünt ki Fontana kísérletezéseiből, hogy a kigyóméreg azokra nem bír hatással, noha voltak esetek, melyekben constatálnia kellett a mérgezés következtében beállt halált. Egy tónadály, melyet ugyanazon Vipera többször megmart, egészséges maradt; egy gyógynadályt pedig 5 Vipera mart meg, de rajta a mérgezésnek semmi nyoma sem mutatkozott; 27 megmart csiga közül egyetlenegy pusztult el 20 óra letelte után. A hidegvérű gerinczesekre sokkal csekélyebb a méreg hatása, mint a melegvérűekre; Fontana kísérleteket tett tekenős békákkal, ezeket egészséges nagy Viperák marták meg ismételten és a test különböző részein a nélkül, hogy a mérgezésnek fontosabb következményei lettek volna: egy, melyet 18 Vipera mart meg úgy, hogy a vér csurgott belőle, kimúlt; két más esetben is bekövetkezett a halál néhány marás következtében. Angolna és más halak szintén életöket veszítették a Vipera marásaitól ; kis gyikok néhány perez múlva megszűntek élni. Magokra a Kígyókra is bir hatással a kigyóméreg, de csak bizonyos feltételek mellett. Két ugyanazon fajhoz tartozó mérges kígyó kölcsönösen megmarhatja egymást a nélkül, hogy a halál bekövetkeznék, noha mérgezési tünetek mutatkoznak. Fontana megfogott csipővassal egy Viperát a nyakán, segédje pedig egy másikat tartott elébe, melynek testébe az előbbi azonnal többször * Illustrirtes Thirleben.