Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884
gégében részesített. Kettőjük útközben elcsüggedvén, visszatért; a másik kettő, Bernát és Julián, folytatta utjáf. De midőn a Don és a Volga között lakó szaraczénok földjére értek, Bernát társának karjai között végkimerülésben kimúlt. Csak Julián érte el, a mit oly sóvárogva keresett. A Volgától keletre megtalálta Nagy-Magyarországot. Kimondhatatlan örömet érezhetett, midőn annyi szenvedés után rokonok között találta magát, kik vendégszeretően vitték faluról falura, élénken kérdezősködtek a keresztény magyarokról és azok királyáról, s szivesen hallgatták beszédjeit a kereszténységről: »diligentissime audiebant. quidcunque volebat, tam de fide, quam de aliis, eis proponere; quia omnino hahebant Ungaricum Idioma, et intelligebant eum, et ipse eos,« olvashatni a piarista Desericusnál, ki ezen értesítést fölfedezte. 9) Julián, a magyarokkal rokon mordvinek tartományán is által utazva, tele reménynyel tért vissza Magyarországba. 1237. decz. 26. érkezett vissza, de egyúttal hírt hozott a hódításokra induló latárokról. A bekövetkezett irtóztató tatárjárás miatt reményei nem teljesültek. De az őshazabeli magyarok emléke megmaradt. XXII. János pápa 1327. körül téritőket küldött hozzájok. kik jó sikerrel működtek. 1 0) VI. Kelemen 1353-ban levelet irt Janibeg tatár uralkodóhoz, a melyből kitűnik, hogy az őshazában Illés nevü magyar minorita sikeres tevékenységet fejt ki a térítésben. 1') IV. Jenő 1440. körül szintén küldött oda inissionariusokat.'•) Borifinivs pedig arról értesit. hogy a nagy Mátyás a régi hazában maradt testvéreket fölkerestette, s csak halála akadályozta meg abban, hogy őket ide hozza és letelepítse. 1 3) Körülbelül félszázad múlva azomban a magyarok édes testvéreinek részben nyomuk vész. Herber-te'm német utazó ugyanis ez időben (1516 és 1529 körül) a Volga, Kama és lrtis tájain már mindent eltatárositva talált. De egy fontos nyilatkozatot is tesz: »azt is mondják, hogy a jugorok mai napig azon nyelven ") Íme hogyan talált Julián a magyarokra (l)es. 1. k. 174. 1.): „Fráter Julianus in ima magna civitate Jlagnae Bulgáriáé unam mulierem Ungaricam invenit, quae de terra, quam haberet, ad partes illas tradita i'uit viro. Illa docuit Fratrem vias, per quas esset itnrus, asserens, quod ad duas diaetas ipsos posset, Ungaros, quos quaerebat procul dubio invenire. Quod et factum est. Invenit enim eos, iuxta lluvium magnul Ethil. Qui eo viso, et quod esset (Jngarus, intellecto in adventu ipsius 11011 modicum sunt gavisi. circumducentes eum per domos et villás, et de rege et regno Ohristianoruro t'ratrum perquirentes fideliter, et quidcunque volebat, tani de üde, quam de aliis eis proponere, diligentissime audiebant, quia .... etc. L. font. '") Fraknói V., A magyar nemzet története, I. 5. 1. ") Barna Ferdinánd, i. m. 11. 1. ") Fraknói, i. m. u. o. , a) L. Barna Ferd., i. in. u. o. — Bonfinii IJec. I, Lili. 111. „Divus quoque Mathias noster, huius rei nou ignarus, enni a Sarinaticis qnibusdam mercatoribus acceperat, legatos illuc, et exploratores misit, quibus eognatani gentem, si posset in Pannoniam populis diúturno bello haud parum exhaustam, alliceret. quod etsi hactenus nequivit asseijui, ai vixerit, tanien í'ortasse praestabit,"
