Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884

— 29 — Nézete azomban az ugor nyelvek tüzetesebb tanulmányozása után mihamar megváltozott. Legnevezetesebb idevágó művei: »Cseremisz tanulmányok* (18 fi 3), »Erdei és hegyi cseremisz szótár « (1806), »Mnl;sa és erza mordvin nyelvtan* (Nyelvtudományi közlemények, XIII.), »Ugrische Sprachstudien« (18fii)), »Űher die Verzweigung der ugrischen Sprachen*, » Magyar-uqor összehasonlító szótár«. Most az ugor nyelvek ős zehasonlitó alaktanával loglalkozik, mely jórészben már meg is jelent. Budenz csakhamar meggyőződött fönebbi, hevenyében kimondott nézete helytelenségéről. Nemsokára a magyar nyelvet az ugor rokonsághoz számilja, s ennek szoros tanulmányát tiizi ki á magyar nyelvész tüzetes czéljául. A legalaposabban határozza meg a módszert, melylyel nyelvészeinknek haladniok kell. Magyarugor összehasonlító szótárában megállapítja a közös magyar-uqor szókincset (mintegy 1000 gyök). Az ugor nyelvek elágazását fönemlitett német művében tárgyalja. Érdekes, liogg Budenz megengedi a magyarok törölcvérüségét, mig a nyelvet határozottan ugornak mondja. Nála az ugor családfának ez az alakja: Ugor ősnyelv. E családfa keletkezésére nézve fölvilágosít bennünket Budenz nagy szótárának azon fejezete, melyben a szókezdő n és ny-ről szól. Szókezdő ny van a magyarban, a lappban, a vogul-osztjákban és a zürjén-votjákban, melynek a finnben, a cseremiszben és a mondvinben szókezdő n felel meg. Ebből a különös hangtani jelenségből azt következteti Budenz, hogy az együtt emiitett nyelvek két külön csoportban sokáig együtt éltek; vagyis az ugor ősnép először két részre vált, melyek közöl az egyik északinak, a másik délinek neveztetik. A két részszel együtt a nyelv is önállóan tovább fejlődött. Később az északiból ismét elszakadt egy