Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884

— 18 — Földünket tarka-barka népcsoportok lakják, melyek nyelveikre, szokásaikra és intézményeikre, műveltségökre és történelmi viszontagságaikra nézve többé-kevésbbé elütök egymástól Az egyes népek között azomban az emiitett momentumokra nézve bizonyos hasonlóságok is lehetnek. így nevezetesen, mi a nyelvet illeti — itt csak ezt a mozzanatot vesszük szemügyre, — vannak nyelvek, melyek valamint a szótök (fogalmak), úgy a képzők és ragok (a fogalmak vonatkozásainak) kifejezésére is jórészt egyező hangtestet használnak, úgy hogy ezen egyezés nem tekinthető véletlen találkozásnak: a melyeknél ezen egyezés az egész nyelven végig húzódik, tehát nem tekinthető puszta kölcsönzésnek más nyelvből. Az ilyen nyelvekről azt mondjuk, hogy rokonok, mert egyező tulajdonukat és sajátságaikat egy közös forrásból, úgynevezett tör zsny elvből kellett örökölniük. A rokon nyelvek, közös törzsnyelvökkel együtt úgynevezett nyelvtörzset alkotnak.

3) A rokon nyelvek fejlődése azonos az emberek közötti rokonság fejlődésével. Egy férfi és egy nő családot alapít; a család uj tagjai fölnövekedvén ismét uj családokat alapítanak, ezekből származó sarjak ismét ujakat. S igy tovább; elannyira, hogy a késő unokában gyakran eredetének és rokoni viszonyainak tudata elhomályosul, vagy ki is vész. így keletkeznek a rokon nyelvek is. A törzsnyelvet beszéllő nép elszaporodik, és ennek következtében egyes kisebb-nagyobb szakaszok válnak ki tőle. E szakaszoknál a törzsnyelv, mivel más viszonyok közé, más földrajzi tényezők, más népek és más nyelvek hatása alá kerül, nem marad meg eredeti mivoltában; hanem alapsajátságainak megtartása mellett, hangjait változtatja, szavait, sőt néha képzőit is idegenekkel szaporítja, néha helyettesíti. Hyformán uj nyelvek keletkeznek, melyeken belül idővel ismét kisebb-nagyobb eltérések mutatkoznak, vagyis úgynevezett szójárások származnak. Példa világosítsa fel a mondottakat. Hajdanában, régesrégen élt egy nép az iráni fensikon,

4) melyet a tudósok árja (indeurópai, indogermán) névvel neveznek. Ez a nép elszaporodván, egy rész belőle elvált és nyugot felé vándorolt. Ebből lettek a későbbi germán, litván és szláv nyelveken beszéllő népek. Később ismét elvált az ősnép kebeléből egy szakasz, mely délnyugatnak tartott. Ebből idővel a görög, ital és kelta nyelveken beszéllő népek lettek. Végre ismét és utoljára szakadt két részre az árja ősnép-maradék; az egyikből, mely nyugatdélfelé vándorolt, lett a zend (perzsa) nyelvű nép; a másikból pedig, mely délkeletnek tartott, az ind nyelvű nép. •

1) Aiif/Hxf Schleicher, Die Deutsche Sprncfie, TI. Aufhge, 2(í. ') .lói tudom, hogy Sehleiehertíil Seliraderíg sokféle a vélemény erre nézve. A fiíli Jia nem csalódom, mégis Ázsiában keresi az árják őgfészkét.