Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884

fönebb említettem vázlatosan. E tudós férfiú egy nagy négy köteles müvet irt: »Dc Initiis ac Maioribus limgatorum « Az első kötetben van lenyomatva Julián relatiója. Deséricius azomban a magyar krónikások álláspontját foglalja el ; tagadja, hogy akár a hunoknak, akár a magyaroknak valami közük volna a finnekhez; s a hún-magyar testvériség megbizonyítására az egész ókQri irodalmat átkutatja. Desericius művéből láthatni, hogy Strahlenberg eszméi nálunk hatás nélkül maradtak. Az a kevés egyén, ki Magyarországon tudomást vett róla, hevesen küzdött ellene. Németországon 1768-ban Fischer János Eberhard szólt illetékesen hozzá a fontos kérdéshez. E tudós a rokonságot igy állítja össze: észtek, linnek, lappok, szírjének, permiek, voljákok, cseremiszek, mordvinek és csuvasok. Ez utóbbiak nyelve szerinte leginkább tér el a többiekétől A magyar nyelv szerinte ugar, de töröli, tatár és szamnjéd eleinek is vannak benne. Ez utóbbi észrevétel először nála található, valamint az is, hogy a magyar nyelv leginkább a vogul oszt jakkal hasonlatos.

2

b) A magyar irodalomban először Sajnovic* János jezsuita nyilatkozott, határozottan a magyar nyelvnlk íinn-ugor rokonsága mellett. Hell Miksa hazánkfia, a bécsi császári csillagászati intézet, igazgatója, és segéde Sajnovics János, mindketten Jézus társaságabeli atyák. 1768-ban az akkori dán és norvég király VII. Keresztély által a Venus bolygónak a nap tányérja előtt való elhaladásának megfigyelésére Vardoehusba hivattak. Hell Miksa tudta az Európában elterjedi, nézeteket a magyar nyelv rokonságára nézve. — Most magyar születésénél fogva élénk lelkesedéssel töltötte el a gondolat, hogy a finn és lapp nyelvnek a magyar nyelvvel való hasonlóságáról személyes meggyőződést szerezhet. E tekintetben különösen olyan emberre volt szüksége, mint Sajnovics, ki Erdélyben, Tordf'n született és fős-gyökeres magyar ember volt. Maga Hell csak keveset tudott magyarul. így került Sajnovics a magyar összehasonlító nyelvészet nagy hasznára Vardoehusba. Hellel itt dolgukat végezve, a kedvezőtlen időjárás miatt Finnmarchiának egyik határszéli kikötőjében. Mawersundban tovább kellett időzniök. Itt ismerkedett meg Sajnovics a finnmarchiai dialectussal, és némileg a svéd-lappal is. A már-már csüggedőt Hell ébresztette mindig uj tetterőre.") Sajnov.icsnak sok nehézséget kellett leküzdenie ; de végre nagy öröJ

5) Munkácsi, i. 111. 292—296. 1. '") Demonstrat.iójának (Tirnaviae, 1770) 23. 1. ez olvasható : „Fateor despondi auimos, et ne nihil agerem, aliud egi. Sed K. P. Hell . . . me non modo stimulare iterum, itertunque hortari . . . cepit , . etc,