Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1879

— 4 — Jelen sorok, habár vázlatosan s csak halavány vonásokban, iparkodnak feltüntetni intézetünk fejlődését s viszontagságait alapításától napjainkig, hogy a fiatal nemzedék ismerni és becsülni tanulja azon férfiakat, a kik anyagi és szellemi áldozataik árán hozták létre azt a helyet, mely égi részének nemesbítésére van szentelve, és hogy a multak mohos lapjait olvasván, lelkesülést merítsen a jövő küzdelmeihez; mert az élet a nemes munkásság tere és a kitartóké a győzelem pálmája . . . Minden változandó a nap alatt; csak a tudomány, ez az egy, örök. Hazánk lassankint lerázta a törökök százados jármát. A félhold fénye mindegyre halaványodott s mesés hadi szerencséje aláhanyatlott. A nemzet kezdett úrrá lenni saját otthonában, s itt-ott még megszállva tartott területeit egymás után vette hatalmába. Miután a kanizsai vár török őrségét Batthyányi és Zichy grófok megadásra kényszerítették, Zala és Somogy megye is megszabadult az idegen uralom hosszan tartó szenvedéseitől (1690. apr. 13.) A nép békés foglalkozásai közepett anyagilag mindegyre gyarapodott, de a tudományok napja csak lassan, majd egy egész század múlva volt képes felsütni. A mult század közepén u. i. Zala és Somogy megyék egész területén hiányzott a nyilvános tanintézet, melynek következtében a vagyonosabb szülők gyermekeiket tetemes áldozattal valának kénytelenek a messzebb fekvő boldogabb vidékek iskoláiba küldeni; a szegényebb sorsuak ellenben fiaik nevelését a jó Istenre bizták. Zala megye ezen elszomorító állapotát maga Batthyányi Lajos is, Magyarország nádora, nagynevű hazafi és Zala megye egyik főbirtokosa sajnosan tapasztalá; miért is a közjó előmozdítására törekvő nemes szive hajlamát követve ugy saját jobbágyai, valamint az egész megye fiatal nemzedékének sorsán segíteni kívánván, Nagy-Kanizsán, melynek földes ura volt, egy középtanoda (nagy-gyinnasium) felállítását elhatározta. Szándékát közölte József fiával, a kalocsai érsekkel, ki a jámbor atyának nemes szándékát nemcsak helyeselte, de hogy az akarat minél előbb tetté váljék, fáradságot nem kimélő buzgósággal elő is mozdította. Batthyányi József érsek 17G3-ik évben összeköttetésbe lépvén a kegyes-tanítórend azonkori főnökével, Tapolcsányi Gergelylyel, abban állapodtak meg, hogy az érsek atyja, B a 11 h y á n y i Ti a j o s, tízezer váltó frt alapítványt tesz le, melynek kamatjáért a rend magára vállalja a Nagy-Kanizsán felállítandó, azon időben nagy gymnasiumnak nevezett öt osztályt évenkint tanárokkal ellátni. A nagy-gymnasiumot képezte három grammatikai (nyelvtani) és két humanitási (költészeti és szónoklati) osztály. Az