Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

— 18 — szá teszi, az nem egyéb, mint tehetségeinek aránytalansága, egyes erőinek ferde irányba tévedése, tiilnövése s eltorzulása; mindennek szülő oka pedig a fegyelmetlenség." A fegyelemnek a nevelés minden mozzanatát át meg át kell hatnia ; ennek kell vezérelnie épen xigy az elme, mint a szív és akarat képzését; igénybe kell vétetnie a szorosan vett tanításnál nem kevesbbé, mint az erkölcsiség fejlesztésénél. Ha igy fogjuk fel a fegyelem mivoltát, feladatát s az egész nevelés-oktatási folyamatot átható befolyását ; lehetetlen be nem látnunk, mily bőséges és alapos emberismerettel kell birni annak, ki a fejledező ifjúságot nem önkényileg, hanem az egyetemes nevelés czéljának megfelelően akarja fegyelmezni. E téren emberismeret nélkül az sem boldogulhat, leinek őrködése és vezetése alatt csak egy-két növendék áll ; annál kevesbbé az iskolai nevelő, ki a növendékek egész seregével áll szemben, s kinek feladata, hogy okos fegyelem által növendékeit nemcsak külön-kölün önmagukkal, hanem — mint egy közös érdekkel bíró s közös törvények alatt álló testületnek tagjait — egymással, és végre azon érdekek - és törvényekkel is öszhangzásba hozza és abban megtartsa. Ezen öszhangzás pedig okvetlenül szükséges; mert az iskola vezeti át az ifjú embert a családból a nyilvános életbe; ez azon tér, hol legelőször tárul föl előtte a világ s az élet a maga valóságában ; itt tanulja az embereket ismerni, kik ugyanazon igényekkel lépnek eléje, mint ő azok elé ; itt kezdi érezni, hogy önmagára hagyatva gyönge és segitségére szorul azoknak, kik vele közös érdekek által ugyanazon ezél felé vezettetnek, hogy tehát szükséges azoknak öszhangzó együtt működése, kik egy uton egy czélra törekszenek; de hogy e czél megvalósíttassák, mindnyájuknak — mint egy nagyobb egész tagjainak — együttes öszhangzásban kell lenniük azon föltételekkel is, melyektől a közös czél elérése függ. Valamint átalában a nevelésnél, úgy különösen a fegyelem kezelésénél minduntalan e két döntő kérdés lép előtérbe : hogyan? mikor? Mindkettőre az alapos emberismeret ad határozott választ, illetőleg biztos útbaigazítást arra, hogy a fegyelmezés „mikénté" és „mikorja" az egyes növendékekben egyénítve megjelenő emberi természetnek megfelelően alkalmaztassák; már pedig jó sikert csak ezen foltét alatt lehet tőle várni. Az ember — természeténél fogva — különböző életkoraihoz képest különböző fokain áll mind testi mind szellemi fejlődésének. Ebből következik, hogy mind átalában az összes nevelési törvényeket, mind különösen az erőket szabályozó fegyelmezést a különböző korok és fejlettségi fokok szerént szükséges módosítani. Ámde csakis azon nevelő képes a fejlettségi különbségeket helyesen megítélni, ki elegendő emberismerettel bír, s így csakis az fogja a fegyelem eszközeit kellőleg megválasztani és alkalmazni.