Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

— 19 — Csak a lélektani ismeretekkel biró nevelő képes átlátni, hogy a kisebb korú növendék értelmi ereje és belátáson alapuló akarati elhatározása még igen gyönge, ellenben annál nagyobb hatályossággal lépnek előtérbe érzéki ösztönei. A fejlődés ezen természetes menete világos ujj mutatás arra, hogy ilyen korúaknái az elvont törvények még igen kevés eredményre vezetnek; mert a fejletlen növendék nem képes azok értelmét és czélját felfogni, minél fogva akarata irányzására sem lehetnek kivánt befolyással. „Itt a tanító legyen az élő törvény és az uralkodó északarat." (K. Schmidt Gymn. Padagogik, S. 277). Ilyen korúakkal szemben tehát a nevelő legelső feladatául tekintse a még gyönge testi és szellemi erőknek szabályozott munkálkodtatás által való erősítését. E végre pedig a lélektan legbiztosabban s legkönnyebben ható szerül tünteti föl a szoktatást; mert a szokás hatalma az, mi a fejlődésnek indult erőknek leginkább képes határozott és állandó irányt adni s előkészíteni az öntudatos szabad tevékenységnek s az erkölcsi jellemnek útját. Ugyanis a nevelés a gyermeket csak az által vezérli szabadságának valódi használására, ha azon föltétek megtartására szoktatja, melyektől a szabadság függ. Arra kell tehát birni a kis koni növendéket, hogy amit egykor cselekvéseinek tiszta belátáson alapuló szabályaként kellend tekintenie, azt már előlegesen is ilyen szabályul fogadja el. Ez pedig ligy eszközölhető, ha gyakorta és ismételten szoríttatik az eléje mért szabály megtartására ; mert ez által végre oda jut, hogy az ellen úgyszólván nem is tudna többé véteni. Lélektani igazság az, hogy amit az ember egyszer megszokott, akár jó akár rosz legyen, arról nem könnyű leszoknia ; kiváltképen áll ez a gyermekkori szokásokról. Ebben rejlik annak alapja, miért kell a gyermeket a jóra mentül korábban szoktatni, ellenben gondosan óvni attól, hogy a rosz szokások gyökeret verjenek benne ; nehogy aztán a nevelő a későbbi elszoktatás nehéz és mégis igen sokszor kétes sikerű munkájával legyen kénytelen megküzdeni. Ha azonban valamely rosz szokás mégis befészkelte már magát a növendékbe, ez esetben az elszoktatáshoz kell folyamadni, minek módjára és sikeres eszközlésére ismét a lélektan ad útmutatást; mert ennek tanúsága szerént minél inkább eltávolíttatnak a rosz ösztönök ébresztő okai, annál többet vesztenek azok erejökből, mig végre egészen eltűnnek; minél gyakrabban és hatályosabban ébresztetnek föl az erkölcsi érzelmek, annál hamarabb és biztosabban nyomatnak el az erkölcstelen hajlamok. A szoktatás a gyermek testi és lelki erőinek első irányadója és szilárdítója. Minthogy pedig a gyermek tevékenysége és érzéke elejénte csak külsőségekre, az élet egyszerűbb s szűkebb körű visszonyaira terjed: ennélfogva mindenek előtt apróbb külső kényelmetlenségek és nélkülözések elviselésére kell őt szoktatni, minők: a rend, pontosság