Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

— 17 — azon ártalmas befolyásoktól, melyek csupán az érzékiségnek kedvezve, a szellem felszabadulását gátolják, megóvja s a szellemi tökélyesiilése útjában álló akadályokat elhárítja; mi által lehetővé teszi a gondolkodás, érzés és akarásnak arra irányulását, ami benne örök érvényű, ami isteni. Innen eléggé kiviláglik, hogy a lélek mind a három alaptehetségének fegyelmezése szükséges, azok czélszerii fejlesztésének szempontjából. De nemcsak a tulajdonképeni nevelés az, melynek a fegyelemmel minden lépten karöltve kell járni ; hanem épen úgy nem nélkülözheti ezt az oktatás sem. Ez kitűnik onnan, hogy a fejledező növendék nevelése és oktatása egymástól elválaszthatlanok. A tulajdonképeni nevelés a tehetségeket önmagukból és önmaguk által törekszik kifejteni, hogy azok a lehető legmagasabb fokra fejlődjenek, s hogy ez által az emberből az legyen, a minek fogalmánál és rendeltetésénél fogva lennie kell ; főiránypontja tehát a vég rendeltetés, az erkölcsi czél. Az oktatást pedig az jellemzi, hogy ez kívülről visz ismereteket — mint tápanyagokat — a növendék szellemébe a végből, hogy azokat elsajátítsa, általuk erőt szerezzen s tartalmat nyerjen ; itt tehát a tudás a közvetlen czél, mi a tulajdonképeni nevelésnél csak mellékes dolog. De azért a tudás a nevelés íőczéljától elválaszthatlan. Ugyanis ezen főczél abban áll, hogy az ember szellemileg önállóvá legyen, mi a tökéletesen kifejlett és megtisztult öntudattal jár együtt; de erre csak az által jut az ember, ha tisztába jött az Isten-, emberiség- és természethez való viszonyával; ezt pedig az Istenről, az emberiségről és a természetről szóló tudományokban való oktatás által érheti el. így tehát az oktatás közvetlen czélja, a tudás, egyik szükséges tényezője az emberi végrendeltetés megvalósításának ; honnan kitűnik az is, hogy a tulaj donképem nevelés és az oktatás a legszorosabb viszonyban vannak egymással, s e viszony az alárendeltség viszonya ; vagyis „a nevelés magasabb nemi fogalom ; az oktatás ellenben alantabb és faji; a nevelés az oktatást maga alatt és magában foglalja." (Warga J. Nevelés- és oktatástan kézikönyve, 1. k. 7. 1.) A nevelés az összes tehetségek kiképzésével foglalkozik, az oktatás pedig különösen az értelmiség fejlesztését teszi működése központjává; de a tehetségek benső szoros összefüggésénél fogva szükségképen fejlesztőleg, nemesítőleg hat a kedélyre és akaratra is. Nevelve oktatni és oktatva nevelni: ebben áll az ember igazi kiművelése. Fegyelmezetlen értelmiségen azonban nem fog az oktatás s így a kedélyre s akaratra is elveszti nemesítő befolyását, mi az egész nevelési eljárásra bénítólag hat. Mindezekből világos, hogy fegyelem nélkül mind a nevelés mind az oktatás lehetetlen. „Fegyelmezni kell tehát a nevelés alatt álló ifjúnak mind elméleti mind gyakorlati tehetségeit, hogy helyes irányban s kellő arányban fejlődjenek ; mert ami az embert rosz3