Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1917-05-20 / 20. szám

XIX. évfolyam. Nagykálló, 1917. május 20. 20. szám 'áirsadalmi éo Ifosgasáasdai heáilap. Előfizetési árak: Égése ívre 8 korona, félévre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Kiadó laptulajáonos : SARKADY JÓZSEF. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirlcereskedése Nagykálló. Apróságok. Valóban nagy, csodás időket élünk. Az írástudatlanok papírra vetik hálaér* zetüket, az elv&snl nem tudók olvaisák &% Ismeretlen írásjelet. Talán a szent­lélek szállta meg a hívőket és megvi­lágítván értelmüket lesznek a tudatla­nok tudókká? Avagy a bábeli zűrzavar kora következik, midőn megszólalának a dölyfdi emberek és kttiőmb-külőmh nyelveken beszéiének? Egy cikket olvastam as új aáék filozófiájáról. A sóhajtva fizetők kis vi­gasztalására bebizonyítja, hogy ezekben az uj adókban rendkívül sok logika van. írhatott volna ss adók lélektani hatásáról is. Mart ezen adók különböző érzelmeket váltanak ki az emberekből egyénenként. Egyik 5rül, hogy nem kell fizetnie, a másik felaóhajt, bárcsak é is adóalany lehetne, a harmadik — és ez a leggyakoribb eset — ügyel, hogy senki az adózás alól ki ne bújhasson. Ab antant és % központiak nem­régiben csókokat hintettek egymás felé- Már azt hittük, hogy itt a béke. Ma pedig újból dörögnek az ágyuk, folyik a vár. Persse-persza : a béke, az min­dig csókkal jár, de a csók még nem hoz békét. ♦ * * * A rosszakaratú emberre haragudni szoktunk. Es igazunk van. De mi em­berek akkor is haragszunk, ha mi re­ánk sütik ki a roszakaratott. S vájjon haragunk akkor is jogos? A harag a legjobb találmány a világon. Nagyon jól ellehet mögéje rej­tőzni. Mert ha harag nem léteznék, bizen-bizon egyébb nem maradna hátr?, mint hibáinkat — beismerni. „Die Habsburg.“ — Zita királyné nevenapján. — A SEÓp, fiatal császárné és király­né nevének mi is hódoltunk. Persze, nőm olyan fénnyol, disszol, lobogó lengéssel és muzsikaszóval, mint ahogy ezt a monarchiában cselekedtek. Csak amennyire ez már kitellett mi- g-unkforma expátriáltaktól. Két nagy város közt — ogyik a rajna mollott épült — fekszik két lür- dőholjr. Affélo Svájci Pöstyón avagy Trencsén-Toplitz mind a kettő. A* egyiknek még a bámulatosan hasonlít Póstyén környékéhez. A sebesen zugó folyam, akár a Vág lenne, amelynek a partjain annyit ábrándoztam in illő tem­pore. A lankái, erdős hegyek Is Nyitra vármegyére emlékeztettek. . Svájcnak, ahol annyi a remek táj, legkevésbbé szép vidéke talán ez a környék. Sehol la grande nature. De jó földek. Ter­mékeny és a szép, sárga foltos tehenek, ak ár a Kaiserkuh ivadéka lennének, amelyet Ferenc császár a párisi bevo­nulás után erre véve útját, az akkori eastellanusnak ajándékozott. Mart itt emelkedik, egy erdőktől borított jókora dombon (hegynek leg­inkább csak én mondom, a bucka-gye­reke !) dans 1’ Argevie, Habsburg vára, a dicsőségben uralkodó osztrák ház bölcsője. Eredetileg Wernher, strassbur- gi püspök székhelye volt a'XI. század­ban. Később jutott a Habsburgok bir­tokába. A kis állomástól gy&leg mentünk föl a Schlosa-hoz. Wernher püspöki residantiájából már csak egy torony áll mag épen. De teljesen én, Butzen­scheiben ablakaival, Habsburg Rudolf szobája. A XIII. századból. Épségben látható még az óriás Rittersaal is, Habsburg Rudolf szobájában akér csak Tirolban vagy Svájcban lennénk, valami jé ódon kis utszéli vendéglőben. A falon a raegdicsőült Ferenc József csásaár olajfestésü képei. Az egyik va­dászruhában ábrázolja, a másik Szent István palástjával a vállán. — So hat er sich angezogen, wenn er nach Ungarn gegangen ist — Magyarázta a vendéglőin#. Rá­hagytak. Minek rontsuk illusi»kat, hogy egy kicsit alkalmatlan lett volna biz ez az aranyos patinás reliquia valahány­szor egy-®gy budai séjou-ra ment né­hai feledhetetlen, jó öreg királyunk. A király arcképei fölött és körü­lötte fotográfiák. A néhai Kárely Lajos főherceg. Felesége, Mária Terézia fő­hercegnő és a sarajevei c&tastrpha ál­dozata — Ferenc Fardinánd. Az utóbbit mint egészen fiatal embert, ulánustiszti uniformisban ábrázolja Adélé, bécsi ud­vari fotográfusnak a fölvétele. Mária TÁRCA. Menekültjeink hazatérése. Irta: Kályáni Ferenc. I. Amilyen lüktető, mozgalmas az élet a méhek között rajzás előtt, olyan sürgés-forgás, jövés-menés volt tapasztalható a városunkban elhelyezett menekültek között, amikor meg­tudták, hogy visszatelepítés céljából összeír­ják őket s hogy nemsokára visszatérhetnek a nagy sietséggel elhagyott a nyolc hónap óta nem látott otthonukba. Boldog volt az, akinek előbbi lakóhelye a rendeletben meg­jelölt területen volt s akinek foglalkozása is megfelelt az előírásnak. A gyimesiek azon­ban szomorúan vették tudomásul, hogy ők még nem térhetnek vissza sziklákra ültetett, fehérre meszelt faházaikba. A nem földmű­veléssel foglalkozó gyergyőiak és felcsikiak is hasztalan próbálták meg kierőszakolni a nagyon óhajtott hazamenetelt. Az ittmaradók sóvárgó tekintettel figyelték örvendező földi­jeik készülődését. A jegyzékbe foglalt derült­arcuak azt hitték, hogy másnap már azonnal útrakelhetnek. Ebbéli reményük azonban nem teljesedett. A türelmetlenebbek ebből azt kö­vetkeztették, hogy hazamenetelük ismét el­marad. Végre mégis megjött április 21-én az indulás napját április 25-re kitűző rende­let.* A kedélyek erre kiesé nyugodtabbak lettek. Ekkor naár az ujraoltástól idegenkedők is rászánták magukat a veszedelmesnek kép­zelt műtétre. Most már komolyan hozzálát­hattak a csomagoláshoz,utravaló készítéséhez. Volt is sürgés-forgás a konyhákon. Sok ké­mény füstölt e napokon, hiszen a szállásadók és jólelkü urhölgyek is nekiláttak pártfegolt- jaiknak utravalót készíteni. Elutazásunk má­sodik napján — Aradon — gyermekes öröm­mel mutogatták „a jólelkü Naccságáktól“ és „gazdáméktór kapott kalácsot, tésztát, pe­csenyét, sőt sósborezaszt, ecetet, elültetnivaló hagymát, bőtermő babot s több efféléket. Különvonatunk már 14-én a pályaud­varon várakozott ránk. E részünkre össze­állított szerelvény 1 másodosztályú, 2 har­madosztályú személyszállító, 1 felszerelésnól- küli konyhakocsiból és 14 zárt teherkocsiból állott. Csomagjaik berakását 25-én már 8 órakor megkezdették, miután a hatóságtól kirendelt 22 szekér ez időre kiszállította hel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom