Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-04-15 / 15. szám
15. szám ■ n " XIX. évfolyam. Nagvkálló, 1917. április 15. ársadalTTii ée mgamdoadgi hetilap. Előfizetési árak: Égess eure 8 korona, félévre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Kiadó lap tulajdonos : SARKADY JÓZSEF. Meg jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése Nagykörűd. A költő lelke. Elcsigázott engürrs már az élet, Szivem ezer sebből váróik. De ki sebez sértő exév&l, tettel, Ellenem ex mitsem vétkezik. Mert az ütleg, amely lelkem ári, Ciendit benne eráp melódiát. Míg őrömre nincie« benae vizsakang — Fájdalomra rögtön hanget ád. Mint a húr, mit láthatatlan kézzel Megérint egy titka« hatalom, Lelket őrlő ridegeég szavára Dallá lesz a titkolt fájdalom. Nem szeretnek, bántanak, levernek, Mindenütt csak útamat szegik, De ki megbánt — dalra szítva lelkem! — Ellenem as mégsem vétkezik .... M. B. TÁRCA. ^ilyenek a jérjiak? (Folytatás.,) Most tehát lássuk milyenek a férfiak ? Ez van olyan nehéz kérdés, mint az, hogy milyenek a nők? S amiképen nem lehetett az utóbbit megoldani, előre kijelentem, hogy erre a kérdésre sem adhatok kialégitő választ. Honnan tudjam én : milyenek a férfiak, mikor maguk a nők earn tudják. Pedig ők már csak elégé foglalkosnak velük. Akkor lehetne arra helyesen megfelelni, hogy milyen a férfi, ha tudnók, hogy milyen kell, hogy legyen. Mindenesetre olyannak kellwnne lennie, hogy cselekedetei, gondolatai tetszést arassanak. Dahát az Ízlések különbözők, mindenki más más nézőszögből nézi és Ítéli meg. A gyermekkortól az agkorig nincs olyan életkorazak, melyben az egyforma korú embereknek egyforma Ízlésük volna. Hát még mennyire eltérő a különböző korú emberek ízlése. A szerelmes diák kiszökött az internátusból a jégpályára, hogy Diadal felé. Irta: Kozma Béla dr. Csodálatos dolgokat értUnk meg mióta a világháború kiütött. A legelső csoda az volt, hogy mi, akik a kultúrát szívtuk és szívattuk, akik hittünk a kultúra szelídítő erejében, zeneszóval jártuk be az utcákét és éljeneztünk a háborúnak. Az ölesnek, a pusztulásnak. A kultúra bukásának. Ez a jelenség sötéten rávilágít arra, hogy a kultúra, legalább mai formájában, nem szabadította fel az embert — a rabszolgaságból. Fáráó még mindig él. A pirá- nißok most is épülnek — holttestekből. Megtanultuk ebben a háborúban azt, hogy ,könny® a szó, fekve is kilehet mondani,“ mintahogy azt Berezi bátyánk mondani szokta. És igaza van. Hol vannak azeb a régi játssétársak,' azok a szójátszétársak, kik a békében oly soksxor haltak hősi halált ? T. i. ebből az a tanulság, hogy nem mindig az a vezér, igazi vezér, aki a tömeg élére áll. A háború kitört s a vezérek tjrukszemgörcsöt kaptak. Világos, hogy a békében sem a jó irányba vezettek. Megtanultuk, hegy némely »hazaárulónak «r Sgasa van. Sőt igaza van némely »begaras<r bácsinak is. Hogy egyebet ne említsek, ha ez a háború ki nem tör, a német tísztiétkezékben éjfélig mmmmmmtmammmmmmmammm-iicoxaKiarws iiigim«m»mB»«iiin»-n'i ■»— megkorcsolyáztassa az 5 szépséges kis Ilus- káját. Az a szigorú tanárbácsi pádig «levette az urfit, jól megnadrágolta s határozott hangon tudomására hozta hogy, fiam te agy hitvány ember .vagy. Iluska pedig másnap a polgáriban büszke-boldogan jelentette ki, hogy az ő lovagja egy önfeláldozó férfi. Mármost a vitéz ur honnan is tudja azt, hogy a két vélemény közül melyik igaz. Tiz éves lehettem, nagyon nyugtalan vérü, csintalan rósz gyerek voltam. A nyarat jó öreg boldogult nagyanyámnál töltöttem. Nagyanyám akkoriban sokat gyengélkedett, minden zaj izgatta. Mindig mondogatta : ülj csendesen fiam, végy egy könyvet kezedbe ülj ide mellém s úgy szórakoz. Na de hát ez nem ment sehogyse. Hogy én még a uyári vakációban is betűt lássak. Azokat a néma, fekete gyilkosokat. Ahogy tehettem, kiszöktem a szobából. Hajrá ki a szabadba ! volt aztán égszakadás, földindulás. Hanem aztán megjártam. Persze, persze az én hagyományos végzetem már akkor üldözött. Vólí egy szép angora macskánk. Jó kedvem volt, megakár- tam mutatni a falusi gyerekeknek, hogyan kell a macskából verklit csinálni. Hónyom alá vettem a macskát, fajé a hátam msgett s akkor jobb késsel az ember a aaacska faranekdotáztak volna, hogy volt egyixtr egy bogaras Hindonbürg . . . Megértik nemzetek bukását, bűnök bünhődését, erények diadalát. E% megértik az orosz forradalmat ! ! ! Forradalom! Mikor • szót leírom, úgy ércem magamat, mint az ekébe* fogott harcipariba a távolból felhangzó trombitajelre. Úgy érzem magamat, mint a sudár fa, melyet az elsé tavaszi széllé értnt. Tudtára adva, hogy lehet rügyeket fakaactanl, lesz virág s majd gyümölcs, mert itt a tavasz. Forradalom. Megmozdultak a népek milliói. S e mozdulattal százados falak omlottak össae. Tegyük hozzá, hogy kártyafalak. Mert bizarr mondom ezek a falak esak azért álltak olya« sokáig, mert nem mert senki hozzájuk nyúlni. Nem a cár volt hatalmas, hanem a nép, a millió volt erőtlen. Nem erőtlen volt a nép. Gyáva veit. Úgy nevelték. Elhitették vele,, hogy-a cár erős. S ha akadt olykor-olykor fárfi, ki szembenézett a nagy cárral, nem azért jutott az ilyen Szibériába, mert a cár őatyssága hatalmas, hanem csupán azért, mert a bátor férfi mfgltt vázak, puhányek, gyáva kutyák állottak. Nines undorítóbb látvány, mint ■ egy ember, aki félti állását, bőrét, szabadságát, eletet s ebbeíi gyeaterglresis félelmében a nyelvehegyén ülő Igaasákát forgatja, mint a verkli fogantyúját. A macska pedig gyönyörűen nyávog ho«i. Már ae első akkordok ei ii hangsettak, mikor a macska egyet gondolt és úgy beléharapott a karomba, hogy a vér rögtön kiserkent. Esek után jónak láttam nagyanyámnak szót fogadni. Attól kezdve ott ültem mellette, csendesen, olvasgatva. Dicsért is nagyanyám, hogy milyen derék fiú vagyok. Egy vasárnap délután jóságom jutalmául elengedett' & jegyzőikhez. A jegyzőéknél beültem az ebédlőbe. A jegyzőék Róssikája hímezett. A fiuk pedig a kertben madárfészket zsákmányolták. A Róssika egyszer-kétszer odaszólott, hogy mért nem megyek ki játszani. De én büszkén ülve maradtam, elgongolva, milyen megelégedett a Rózsika jó magaviselatemmel. Egyszerre csak jött a segédjegyző. Hol az egyik, hol a másik bíztatgatott, hogy jó gyermeknek ilyen szép időben a kertben a helye. Én meg kisütöttem, hogy ezeket nagyanyám ■ felfogadta, hogy engem csak kipróbáljanak, hogy távollátében is megfogadom-e az 6 intelmeit s.hogy csorba ne essék, ellenálltam még annak a csábításnak is, mely húsz filléres. alakban ígérkezett a segédjegyző úrtól. Egyszerre csak a segédjegyző ur : azt a komisz kölykit! cimü felkiáltással felugrott ha-
