Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1913-06-08 / 23. szám

3 1913. junius 8. Nagykálló és Vidéke Horváth Erzsiké körülbelül 150 apró növendékükkel tavaszi kirándulásukat a Széchenyi kerben, a vasúti vendéglő kellemes fekvésű, kertjében. Az aprósá­gok d. u. 2 órakor vonultak ki, természe­tesen zászlók alatt és énekszóval, ko­rukhoz képest bámulatra méltó rend­ben a Széchenyi kertbe, azonnal hoz­záfogtak a játékhoz, énekléshez, sza­valáshoz, maguknak és vendégeiknek, a nagykállói társadalom sok ilusztris tagjának nagy és kellemes mulatsá­gára. Igen sikerült és a rendező óvó­nőknek minden tekintetben dicséretére váló majális d. u. hét óráig tartott. Akkor a gyermekek, megint énekszó­val, zászlók alatt és a délután örömei­től boldogan haza vonultak buzgó fe­lügyelőik gondos kísérete alatt. — Az izraelita elemi iskola kiváló tanítóinak, Frank Karolinnak, Goldbetger Sámu­elnek és Lisser Adolfnak vezetése alatt május hó 25-én tartotta tavaszi kirándulását ugyancsak a Széchenyi kertben, a „madarak és fák napján“ szokásos szemléltető előadással kapcsolatban. A program természete­sen nem volt egyéb, mint az azóta le­zajlott majálisokon és madarak és fák napján lenni szokott, de az oktatók nemes és eredményes buzgósága, a gyerekekek nagy értelmi és érzelmi örömei, a szabad természet üdeségé- gének élvezése és a megjelent felnőt­teknek mindebben való gyönyörködése oly ünnepé avatta ezt a tavaszi kirán­dulást is, hogy benső jóér=©3cei -Té­rünk vissza megemlítésére. A közs. kisdedóvoda növendékei­nek majálisán, tapintatos, nemes szivü úrnők, névszerint Seres Józsefné, Gráf Vilmosné, megemlékeztek a szegényebb sorsú gyermekekről. Pompás 2 nagy tál süteményt és cukorkákat osztattak szét az örvendező apróságok között, tanujelét adva gyermekszerető, fi­nom lelkületűknek. A majális költsé­geinek fedezéséhez hozzájárultak még Béress Ferenc főbíró 4 kor., Dr. Ső- rés János 1 kor. és Toka Sándor t. biro úr 1 koronával. A kis gyermekek nevében hálás köszönet a jószivü adakozóknak. Szinkáz. — Sajó Vilmos színtársulatának első hete. — Kedves fiatal hölgyek és urak ro­konszenves társasága, Sajó Vilmos szín- társulata játszikf. hó 3-ika óta a Pannó­nia termében, a nagykállói közönség minden rétegének őszinte megelégedé­sére. Már az első előadás után megál­lapítást nyert, hogy ily jó, buzgó, sze­repeit kifogástalanul tudó, énekében kellemes, játékában lelkiismeretes, jó­kedvében lebilincselő és — utoljára hagytuk ezt, noha fontosságában szinte első dolog — kellemes . megjelenésű, díszletekkel és öltözékkel igen szépen felszerelt társaság hosszú évek óta nem járt Nagyk.állóban. Első előadásul kedden — junius 3-án a „Limonádé ezredest“ adták, Harsányi Zoltán és Vince Zsigmond operettjét. Üg/es ismerősünk, Mihályi Károly titkár a „limonádé ezredes“ megszemélyesi ője. Ez a huszárezre­des, gróf Szentmarjay, szigorú, de érző szivü, ki nem akarja lányát, Lenkét, a diszkrét és uras Kovács Giziké játssza kifogástalanul, a lump, elkényeztetett Gravenstedt hercegnek (Szigetté) adni, mar csah. az'ei*—roj- -lgIX.x t~ oo novoato ol limonádé ezredesnek. Ellenben ad neki külomböző bűneiért nyolc napi szoba­fogságot. Ez le:z az ezredes végzete. Ellenőrizni megy a herceget, de a fo­goly és barátai leitatják pezsgővel és jókedvében odadja a lányát Graven- stedtnek. Másna, kijózanodva, bánja az ügyet, de késő,innál inkább, mert Len­ke is szereti aherceget és még annyi­val inkább, mer ő is szerelmes a fess és tempeiamennnos Erdélyi Annusba, lévén, a sugatagi társaság kedvas és vendég- szerető tagjai saját házaikba szállásolták el a diákokat vendég gyanánt. De olyan gyor­san és könyedséggel ment ez az elszálláso­lás, hogy az emberi szívesség kedves példá­ja gyanánt fog élni emlékezetünkben. A szi­ves sugatagiak nem bánták volna, ha még annyinak kedveskedhettek volna. ..Szeretjük a diákokat" mondották. Persze reggeli nélkül nem hagyták őket távozni. Szép emlékkel indultak Máramarosszi- getre. Itt megnézték a város szép főútcá- ját, megyeházat, kollégiumát, a színházat, két vitéz honvédnak, Asztalos Sándornak és Móricz Samunak emlékszobrát és még sok egyebet. Máramarosszigettől fel Kőrösmező­re menvén, végre hazánk egyik legszebb völ­gyébe, a Tisza-völgyébe értek. A Tisza fo­lyót — amely után a fiatal szív annyira ra­jong — két oldalt községek gyönyörű he­gyek és völgyek által sűrűn tarkitottan sze­gélyezik. E völgy legkiesebb része az Er­dészvölgy, ahol b ldogult Rudolf trónörökös vadászkastólya épült; de nem kevésbé szép Rahó vidéke a Fehér és Fekete-Tisza össze­folyásánál. A tá’li magas hegyek hóval borítva, az idő Lös. Ily körülmények kö­zött a Tisza forrát nem nézhették meg. Még akkor a Tis-forrás 1229 m. magas­ságban eredő fonánál vastag hólepel bo ritotta & földet. l£a kőrösmezői jegyző ta­nácsára kirándultí a galíciai határra, arra a pontra, ahol 4:>en Lenedvay kapitány huszárjaival, hazk határához érve földre borult, Istennek ht adván, hogy hazája szabadságáért véronthatja­Esteledni keitt, Otthagyták a kirán­dulás utolsó állosát is. 22-én elhagyták Kőrösmezőt és a sza-völgyet még egyszer köszöntve, Husztatt végleg elbúcsúztak a Tiszától is. Harkezve kellemes megle­petésben részesült A főgimnázium ifjúsága, igazgatója és tani élen az állomáson vár­ták a kirándúló c&tot. Erre 3a fáradság nyomai eltűntek ép oly élénk léptekkel, mint menet, de r sugárzóbb arccal a trombita és dob ltjai mellett vonult kiki otthonában. . L. J. ő is házasodni akar és lényegében ő nem is olyan rossz parti a herceg. A darab három felvonását sok kellemes keringő, kupié, tánc teszi mulatságossá, helyesebben a darabnak szép, fiatal, ambiciózus, jól öltözködő szereplői, kik lelkiismeretesen kidolgozott játékukkal, énekükkel kitünően megállták helyüket. Az előadás gyorsan és összevágóan pergett, az énekszámok szépen és^min- den diszonáncia nélkül hangzottak el, mindenki ügyesen és kelemes könnyed­séggel énekelt. A főszereplőkön kívül különösen zajos hatást keltett Rózsai Russi tüzrőlpattant szobalánya, Kálny István igen eredeti, sikerült huszárja, Parlaghy Margit vidám gazdasszonya, továbbá Sajó Vilmos igazgató, aki az ezredes adjutánsából, Nagyiván István, aki egy házassághoz ve ütőből csinált mulatságos alakot. Kisebb szerepeikben jól mulattatták a közönséget Lónyai Oszkár és Miklóssy Ferenc is. Szóval, kellemes Ígéretül a többi előadásra, együtt és külön-külön igen jól megál- ta helyét az egész társulat mindjárt az első estén. Szerdán Gábor Andor és Liptai Imre 3 felvonásos színmüvét, a Sar­kantyút adták. Rácz György huszárfő­hadnagy szerelméért leveti fényes egyenruháját, de leküzdeni nem bírja heves, katonás természetét s ez végre a züllés útjára szorítja. A mű lelkűnk­ben némi dizharmóniát ébreszt, de a színtársulat benne is kitűnő volt. A főhadnagyot Kálny István adta, ki uj oldalról mutatkozott be. Kedden meg­kacagtatott, szerdán könnyekig meg­hatott. Alakítása első szótól az utolsó­ig precíz, kidolgozott volt. Elza, Ko­vács Giziké volt; a szerető, férjét a nyomorba is híven követő nőt szépen, meghatóan kreálta. Nagyon jók voltak a többi szereplők is, mint Sajó Vilmos igazg. Vértes rövid, de ellenszenves szerepében, Mihályi Károly titkár Klein irodatiszt szerepében, Káliay Rózsi, mint szobaleány, Parlagi Margit, mint Karolin stb. A csütörtöki est Baron Dezső és Feiner Pál bécsi szerzők elpestiesitett operetjével, a Csókszanatóriummal ala­posan próbára tette a színtársulat ere­jét, mert nem volt kis feladat a darab­nak sok figuráját pesti különlegessé­gükkel közönségünkhöz közelhozni. Da sikerült a társulatnak ez is. A borbély­ból lett szanatóriumdirektortól (Lónyai Oszkár) kezdve, a szanatórium mulat- eágos^népének minden tagja, a nem kétes eredetű, de szép hercegnő (K. Erdélyi Annus,) a szappanos (Nagyi­ván,) a kalandor (Kálny,) mind jók voltak, a legjobb pedig az amerikai missz: Kovács Giziké. Parlagi Margit vénkisasszonya, Mihályi földbirtokosa és Szigethy kellemes éneke is sok vidám percet szerzett a közönségnek. Napkoron megalakult a hegyközség. A szöllősgazdák hegyközségének meg­alakulása, mely Nagy- és Kiskállóban meg Biriben nem sikerült, Napkoron f. hó 5-én Zoltán István főszolgabíró elnöklete alatt megtörtént,

Next

/
Oldalképek
Tartalom