Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1913-06-08 / 23. szám

3

1913. junius 8.

Nagykálló és Vidéke

Horváth Erzsiké körülbelül 150 apró növendékükkel tavaszi kirándulásukat a Széchenyi kerben, a vasúti vendéglő kellemes fekvésű, kertjében. Az apróságok d. u. 2 órakor vonultak ki, természetesen zászlók alatt és énekszóval, korukhoz képest bámulatra méltó rendben a Széchenyi kertbe, azonnal hozzáfogtak a játékhoz, énekléshez, szavaláshoz, maguknak és vendégeiknek, a nagykállói társadalom sok ilusztris tagjának nagy és kellemes mulatságára. Igen sikerült és a rendező óvónőknek minden tekintetben dicséretére váló majális d. u. hét óráig tartott. Akkor a gyermekek, megint énekszóval, zászlók alatt és a délután örömeitől boldogan haza vonultak buzgó felügyelőik gondos kísérete alatt. — Az izraelita elemi iskola kiváló tanítóinak, Frank Karolinnak, Goldbetger Sámuelnek és Lisser Adolfnak vezetése alatt május hó 25-én tartotta tavaszi kirándulását ugyancsak a Széchenyi kertben, a „madarak és fák napján“ szokásos szemléltető előadással kapcsolatban. A program természetesen nem volt egyéb, mint az azóta lezajlott majálisokon és madarak és fák napján lenni szokott, de az oktatók nemes és eredményes buzgósága, a gyerekekek nagy értelmi és érzelmi örömei, a szabad természet üdeségé- gének élvezése és a megjelent felnőtteknek mindebben való gyönyörködése oly ünnepé avatta ezt a tavaszi kirándulást is, hogy benső jóér=©3cei -Térünk vissza megemlítésére.

A közs. kisdedóvoda növendékeinek majálisán, tapintatos, nemes szivü úrnők, névszerint Seres Józsefné, Gráf Vilmosné, megemlékeztek a szegényebb sorsú gyermekekről. Pompás 2 nagy tál süteményt és cukorkákat osztattak szét az örvendező apróságok között, tanujelét adva gyermekszerető, finom lelkületűknek. A majális költségeinek fedezéséhez hozzájárultak még

Béress Ferenc főbíró 4 kor., Dr. Ső- rés János 1 kor. és Toka Sándor t. biro úr 1 koronával.

A kis gyermekek nevében hálás köszönet a jószivü adakozóknak.

Szinkáz.

— Sajó Vilmos színtársulatának első hete. —

Kedves fiatal hölgyek és urak rokonszenves társasága, Sajó Vilmos szín- társulata játszikf. hó 3-ika óta a Pannónia termében, a nagykállói közönség minden rétegének őszinte megelégedésére. Már az első előadás után megállapítást nyert, hogy ily jó, buzgó, szerepeit kifogástalanul tudó, énekében kellemes, játékában lelkiismeretes, jókedvében lebilincselő és — utoljára hagytuk ezt, noha fontosságában szinte első dolog — kellemes . megjelenésű, díszletekkel és öltözékkel igen szépen felszerelt társaság hosszú évek óta nem járt Nagyk.állóban.

Első előadásul kedden — junius

3-án a „Limonádé ezredest“ adták, Harsányi Zoltán és Vince Zsigmond operettjét. Üg/es ismerősünk, Mihályi Károly titkár a „limonádé ezredes“ megszemélyesi ője. Ez a huszárezredes, gróf Szentmarjay, szigorú, de érző szivü, ki nem akarja lányát, Lenkét, a diszkrét és uras Kovács Giziké játssza kifogástalanul, a lump, elkényeztetett Gravenstedt hercegnek (Szigetté) adni, mar csah. az'ei*—roj- -lgIX.x t~ oo novoato ol

limonádé ezredesnek. Ellenben ad neki külomböző bűneiért nyolc napi szobafogságot. Ez le:z az ezredes végzete. Ellenőrizni megy a herceget, de a fogoly és barátai leitatják pezsgővel és jókedvében odadja a lányát Graven- stedtnek. Másna, kijózanodva, bánja az ügyet, de késő,innál inkább, mert Lenke is szereti aherceget és még annyival inkább, mer ő is szerelmes a fess és tempeiamennnos Erdélyi Annusba,

lévén, a sugatagi társaság kedvas és vendég- szerető tagjai saját házaikba szállásolták el a diákokat vendég gyanánt. De olyan gyorsan és könyedséggel ment ez az elszállásolás, hogy az emberi szívesség kedves példája gyanánt fog élni emlékezetünkben. A szives sugatagiak nem bánták volna, ha még annyinak kedveskedhettek volna. ..Szeretjük a diákokat" mondották. Persze reggeli nélkül nem hagyták őket távozni.

Szép emlékkel indultak Máramarosszi- getre. Itt megnézték a város szép főútcá- ját, megyeházat, kollégiumát, a színházat, két vitéz honvédnak, Asztalos Sándornak és Móricz Samunak emlékszobrát és még sok egyebet. Máramarosszigettől fel Kőrösmezőre menvén, végre hazánk egyik legszebb völgyébe, a Tisza-völgyébe értek. A Tisza folyót — amely után a fiatal szív annyira rajong — két oldalt községek gyönyörű hegyek és völgyek által sűrűn tarkitottan szegélyezik. E völgy legkiesebb része az Erdészvölgy, ahol b ldogult Rudolf trónörökös vadászkastólya épült; de nem kevésbé szép Rahó vidéke a Fehér és Fekete-Tisza összefolyásánál. A tá’li magas hegyek hóval borítva, az idő Lös. Ily körülmények között a Tisza forrát nem nézhették meg. Még akkor a Tis-forrás 1229 m. magasságban eredő fonánál vastag hólepel bo ritotta & földet. l£a kőrösmezői jegyző tanácsára kirándultí a galíciai határra, arra a pontra, ahol 4:>en Lenedvay kapitány huszárjaival, hazk határához érve földre borult, Istennek ht adván, hogy hazája szabadságáért véronthatjaEsteledni keitt, Otthagyták a kirándulás utolsó állosát is. 22-én elhagyták Kőrösmezőt és a sza-völgyet még egyszer köszöntve, Husztatt végleg elbúcsúztak a Tiszától is. Harkezve kellemes meglepetésben részesült A főgimnázium ifjúsága, igazgatója és tani élen az állomáson várták a kirándúló c&tot. Erre 3a fáradság nyomai eltűntek ép oly élénk léptekkel, mint menet, de r sugárzóbb arccal a trombita és dob ltjai mellett vonult kiki otthonában. . L. J.

ő is házasodni akar és lényegében ő nem is olyan rossz parti a herceg. A darab három felvonását sok kellemes keringő, kupié, tánc teszi mulatságossá, helyesebben a darabnak szép, fiatal, ambiciózus, jól öltözködő szereplői, kik lelkiismeretesen kidolgozott játékukkal, énekükkel kitünően megállták helyüket. Az előadás gyorsan és összevágóan pergett, az énekszámok szépen és^min- den diszonáncia nélkül hangzottak el, mindenki ügyesen és kelemes könnyedséggel énekelt. A főszereplőkön kívül különösen zajos hatást keltett Rózsai Russi tüzrőlpattant szobalánya, Kálny István igen eredeti, sikerült huszárja, Parlaghy Margit vidám gazdasszonya, továbbá Sajó Vilmos igazgató, aki az ezredes adjutánsából, Nagyiván István, aki egy házassághoz ve ütőből csinált mulatságos alakot. Kisebb szerepeikben jól mulattatták a közönséget Lónyai Oszkár és Miklóssy Ferenc is. Szóval, kellemes Ígéretül a többi előadásra, együtt és külön-külön igen jól megál- ta helyét az egész társulat mindjárt az első estén.

Szerdán Gábor Andor és Liptai Imre 3 felvonásos színmüvét, a Sarkantyút adták. Rácz György huszárfőhadnagy szerelméért leveti fényes egyenruháját, de leküzdeni nem bírja heves, katonás természetét s ez végre a züllés útjára szorítja. A mű lelkűnkben némi dizharmóniát ébreszt, de a színtársulat benne is kitűnő volt. A főhadnagyot Kálny István adta, ki uj oldalról mutatkozott be. Kedden megkacagtatott, szerdán könnyekig meghatott. Alakítása első szótól az utolsóig precíz, kidolgozott volt. Elza, Kovács Giziké volt; a szerető, férjét a nyomorba is híven követő nőt szépen, meghatóan kreálta. Nagyon jók voltak a többi szereplők is, mint Sajó Vilmos igazg. Vértes rövid, de ellenszenves szerepében, Mihályi Károly titkár Klein irodatiszt szerepében, Káliay Rózsi, mint szobaleány, Parlagi Margit, mint Karolin stb.

A csütörtöki est Baron Dezső és Feiner Pál bécsi szerzők elpestiesitett operetjével, a Csókszanatóriummal alaposan próbára tette a színtársulat erejét, mert nem volt kis feladat a darabnak sok figuráját pesti különlegességükkel közönségünkhöz közelhozni. Da sikerült a társulatnak ez is. A borbélyból lett szanatóriumdirektortól (Lónyai Oszkár) kezdve, a szanatórium mulat- eágos^népének minden tagja, a nem kétes eredetű, de szép hercegnő (K. Erdélyi Annus,) a szappanos (Nagyiván,) a kalandor (Kálny,) mind jók voltak, a legjobb pedig az amerikai missz: Kovács Giziké. Parlagi Margit vénkisasszonya, Mihályi földbirtokosa és Szigethy kellemes éneke is sok vidám percet szerzett a közönségnek.

Napkoron megalakult a hegyközség.

A szöllősgazdák hegyközségének megalakulása, mely Nagy- és Kiskállóban meg Biriben nem sikerült, Napkoron f. hó 5-én Zoltán István főszolgabíró elnöklete alatt megtörtént,