Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-02-16 / 7. szám
XV. évfolyam. Nagy kálid, 1913. február 16. 7. szám. WárseLcLalTni és JfSzg&séLasági kstiísijs. Előfizetési árak : Megjelen minden vasárnap Egész évre 8 JgvrpnsJ'-fél évre 4 korona, Kiadó laptulajdonos : Szerkesztőség és kiadóhivatal: negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. SARXADY JÉISEF. Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése. Nagy kalló. fiz óvoda. Irta: Görömbsi Péter. Hajh, hajh ! . . . Régi történet ez nagyon f . . . Van már annak talán harminc esztendeje is, mikor négy úriasszony — Berctőy Jánosné, Buday Ferencné, Hvezda Károlyné, (ma Meskó Elekné) és Dr. Jósa Andrásné kocsira ültek és bejárták a várost s hívogatták az elő- kellő úrinőket, a tisztes polgárasszonyokat keresztyén nőegylet alakuló gyűlésére a szabolcsmegyei takarékpénztár helyiségébe. Bizony, ez már, nem épen tegnapi dolog 1 . . . Össze is sereglettek sokan, de nagyon sokan ! . . Talán azóta se láttam olyan sok előkelő asszonyt egy helyen és egy időben Nagykállóban együtt ... De meg is alakult a nőegylet mindjárt akkor 1 . . Elnöke lett: Uzv. Ferenczy Alajosné, alelnök: Buday Ferencné, pénztáros : Beretőy Jánosné. A többiek választmányi tagok leltek. Titkárul engemet választottak meg; de nem mertem vele dicsekedni, mivel néhai való jó Pethő Zsiga bácsi rám fogta, hogy azért szemeltek ki és választoltak meg, mert hogy engemet tartottak a legjámborabbnak (sőt talán még azt is mondta; hogy leggyámoltalanabbnak) az akkori férfiak között. A többi urak ? ... . B. e. Nagy János bácsi akkor is, azt a mozgalmat is, mint sok más dolgot nevette, megmosolyogta ? . . . Dr. Jósa András szeliemeskedett, tréfálkozott, komédiázott . . . Dr. Bleuer Miklós a nagy emberbarát, a nagy humanista mérgelődött, haragudott, hogy mire való az a zárkózottság, különkö- dés ? ! . . . Miért lett az egylet czime ' keresztyén nőegylet ? 1 Miért nem általános nőegylet ? 1 S a takarékpénztár termét sem akarta átengedni a gyűlés tartásra ! Pedig a »keresztyén« jilző csak azért jött be a címbe, mivel az izráelitáknak már akkor volt egyletük, az izraelita nőegylet . . . Schu- rina is ellenezte az egész mozgalmat!... Egy dologban azonban fezek a nagy szellemek s előkelő vezető emberek mind annyian megegyeztek; t. i abban, hogy úgy sem lesz abból az egesz dologból semmise 1 . . . Én azonban mondogattam magamban a Jézus korabeli Gamáliellel, hogy : csak ‘beszéljetek 1 és csak nevessetek ! »Ha Istentől van e dolog, ti el nem ronthatjátok, ha pedig emberektől van, magától semmivé jészen« . . . Érdemes volna még arról is mondani valamit, hogy az egész mozgalom onnan indult ki, hogy egy nyári elemi iskolai vizsga alkalmával, Buday Ferenczné rom. kath. úrasszony, jelen volt a kálvinista templomban a vizsgákon s látván az érdektelenséget a neveléstanitás szent ügye iránt, vizsga után, a templom közepén feltette nekem a kérdést, hogy: nem lehelne-é e közönyösségen az anyák, a nők érdeklődésének felköltése, p. egy nőegylet szervezésével segíteni ? ! . . . Természetes, hogy én igent mondtam. így keletkezett a 80-as évek elején a «keresztyén n ő e gy 'í c Un Hajh, hajh ! . . . Regen volt ez, nagyon ! . ; . * Akkor még nem volt olyan nagyon felekezeíes a világ ! . . . Akkor még jobban lángolt a krisztusi, keresztyén szeretet a szivekben, mint ma 1 . . . Na, de hagyjuk ! . . . Fő dolog, hogy a nőegylet megalakult. A kegyes, jó lelkek a szent céka szépen adakoztak ! Appelné, Beretőyné, Budayné, Hvezdáné, Jósáné, 100—200 — 400 koronát is adtak. Kerestünk pátronusokat az egyházi és a világi emberek között. A pénz, a tőke szépen felnövekedett. Már házat is vettünk óvodának. Sőt 1885-ben már az óvoda is megnyílt roppant érdeklődés mellett, (alig fértünk el a megnyitáskor a régi óvodai helyiség udvarán! Emlékszik még erre Horváth Julia kisasszony !); egy szóval az óvoda megnyílt ünnepélyesen és áldásos működését megkezdette... Néhai való jó Petho Zsiga bácsi akkof t a r c z A. lila ; PA KOTS JÓZSEF. A »Nagykálió és Vidéke« eredeti tárczája. (Folytatás.) A müvészhlkü feleség boldogan ‘hordozta körül férjét a földkerekség koncerttermein, Azt akarta, hogy a dicsőség fénye közvetlenül sugározzák az ő teremtményére a tanitócskára, aki immár híresség lett a kultúra legnemzetközibb világvárosaiban. Voltaképen hazárdjátékot folytatott a mámoros asszony. Mert a zseni igazán nem volt alkalmas médium az ilyen körülhordoz- tatásra. A falusi kántor sehogyse akart kiveszni belőle. A régi félszeg, szótalan, paraszti ifjú maradt az uj viszonyok között is s a finomlelkü asszonynak igazán minden művészetére szükség volt, hogy ezt az alakot esetről-esetre elfogadható beállításban vigye a nyilvánosság elé. Sokszor már türelme veszett az asz- szonynak s ilyenkor kifakadt a zseni előtt : — Nem értem magát, János, hát nincs magában egy csöpp ambíció sem, A zseni iehorgasztotta fejét és bűnbánóan az elegáns lakcipője orrát bámulta. — De hát ez nem jól van igy ! — panaszkodott az asszony. Maga a világ egyik nevezetessége. Uralkodók rendjelei ékesítik a kabátját, a világ legnagyobb szellemeivel egysorban emlegetik, az arcképe nap-nap után megjelenik a lapokban. Tengereken túl is ismerik a nevét. Hát nem érzi, hogy milyen nagy dolog ez ? Maga a halhatatlanságé. Legyen gőgös, büszke, öntudatos ! Maga rendkívüli lény ! Emelje fel hát már egyszer a fejét 1 A zseni ijedten kapta fel a tekintetét a cipője orráról. — És mit csináljak ? kérdezte kétség beesetten. — Mit ? Mit ? Legyen méltó a zsenijéhez. Semmi érzéke nincs a 'finomabb, mü* vészibb élethez. Nem tudja élvezni és értékelni a szépségeket. Nem érdekli semmi, ami magasábbrendü. Szerettem volna, ha megtanul idegen nyelveket. Hány uralkodó kivánt már beszélni magával, s mindig külön kellett kérni a kegyet, hogy én is magával legyek és tolmácsa lehessek. Már az élclapök is kifiguráznak emiatt. Félnem kell attól, hogy valaki négyszemközt beszélhessen magával, mert olyan csacsiságokat kotyog össze, hogy a hallgató a falnak megy tőle, A minap egy itteni párizsi újságíró valahogy kikerülte az én ellenőrzésemet és besurrant magához. Hát mit felelt neki arfa a kérdésre, hogy mik a művészeti tervei ? Mit ? A zsenit a szemrehányások annyira meghatották, hogy a lehorgasztott fejével majd nem a cipője orrára bukott. — Hát mit feleltem ? — kérdezte eh kényszeredetten. — Lám, már ezt js elLDjtette. Azt
