Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-02-16 / 7. szám
I ", / tvív 1 I __________________________ Nagykállá és Vidéke________________________________»12. február hó 16. Ék szerek, órák, arany és ezüst neműek, alkalmi ajándéktárgyak nagy választékban,legolcsóbban Sándor R©ZSŐ elsőrangú ekszarssznél NYÍREGYHÁZA, YárosMz-u. 3. sz. Telefon sz. 252. Óra-és ékszer javítások, vésések. Telefon sz.252. is előmbe állott egy kérdéssel, ilyenképen : No. azt már látom, hogy az óvoda meg van ; de tudod már most, hogy : mit csinálj ? ! . . . No, mit édes Zsiga bácsi ? ! No, mit ? . . . Adjon csak egy jó tanácsot az Isten aldja meg! Hát azt — rr.ondá, — hogy fogadj bele gyermekeket! Minek — mondottam én — jönnek oda úgy is !... Megy oda a ! ... U azt is megmondta, hogy ki!... de én elhallgattam !.. . Azonban, — ha jól emlékszem — az első hónapban talán 70, második hónapban 108 gyermek volt az óvodában, ezek közt b. e. Pethő Zsiga bátyánknak egy kedves kis leányunokája is... de én akkor is csak gyönyörködtem ... és hallgattam ! ... Ez az óvoda keletkezésének rövid története. így alkotta meg s hozta létre a keresztyén nőegylet N.-kállóban az ovodát akkor, mikor még híre sem volt a kisdedóvékról szóló 1891. évi XV. t, c.-nek. Emlékezzünk hálával a keresztyén nőegyletről ezen nemes és kulturális alkotásának emlegetésénél. A kér. nőegylet azonban nem csak létrehozta, de éveken át fenn is tartotta ám az óvodát. De hiába! ez is emberi dolog volt s változásoknak volt alá vetve, mint minden, a mi emberi. Idővel az érdeklődés, az áldozatkészség megcsappant. De szerencsére meghozatott az 1891. évi XV. t. c. „A kisdedóvásról“. S mikor már a nőegylet nem bírta, átvette az óvodát a város. Igen bölcsen, mindenekelőtt a »Szükség-óvödáU eladta s megfelelő költséggel épített, alkalmas helyen, az iskola szomszédságában, egy díszes, napos, a neveléstan kívánalmainak teljesen megfelelő óvodát. Ebben aztán a derék Horváth Julia is, a ki kezdettől fogva lelkiismeretes buzgőság- gal vezeti, gondozza és ápolja kedves kicsinyeinket, megtalálta azt a kényelmes, jó és célszerű helyiséget, amely után éveken át óhajtozott és most szeretett nővérével együtt nagy szakértelemmel és odaadással ápolják gyermekeinket ! Isten áldja s tartsa őket soká!.. A keresztyén nőegylet pedig halad a maga utján tovább. Eredeti hivatása és rendeltetése szerint meghozza áldozatait most is az óvoda fejlesztése érdekében. Valamint a régi vezetők, elnökök: Ferenczy Alajosné, Buday Ferencné, Lengyel Ehdréné és tisztviselő társaik : azonkópen a mai elnökség és tisztikar is : ’Szabó Józsefné elnök, Dudinszky Emilné alel nők, Dr. Gödény Sándor pénztáros, Labdavszky János és Ragány Bertalan jegyzők hivatásuk szerint vezetik és kezelik a nemes ügyet. Miután az óvodát a város már gondjaiba vette, a nőegylet szabadulván az édes tehertől, talán kiterjeszthetné figyelmét a gyermekvédelemre általában és a városunkban elhelyezett lelencgyermekekre ! Hiszen oly kevés születés mellett, olyan nagy a gyermek- halandóság ! . . . . És a legnagyobb magyar gróf Széchényi István szerint oly kevesen és olyan maroknyi nemzet vagyunk ! . . . De én hiszem is, hogy a keresztyén nőegylet lelkes serege meg fogja találni szociális, társadalmi, kulturális és humanitárius tevékenységéhez, mint eddig, úgy a jövőben is az utat, a módokat és az eszközöket! Illesse hála és elismerés és tisztelet a régi és pz új vezetőket s koronázza a jövőben is fényes siker törekvéseiket! Excelsior ! . . . A talaj tápláló anyagának pótlása. Minden gazda tudja ma már, hogy a növény fejlődése közben igen jelentékeny tápláló anyagot von el a talajból. Ennek a növényi tápláló anyagnak pótlásáról okvetlenül gondoskodnunk kell, s kétségtelen hogy a legnagyobb termést az a gazda fogja elérni a ki az elvont tápláló anyagot teljes mértékben pólolja. A talaj tápláló anyagának pótlására leghasználatosabb anyag az istálló-trágya. Sajnos azonban, ebből távolról sem áll annyi rendelkezésre, a mennyivel a növény által elvont tápláló anyag csakugyan pótolható volna. 1870 óta több mint 6 millió kát. hold rétet és legelőt törtünk föl, az ugartartást 30 százalékról 10 százalékra szorítottuk le s 16 millió métermázsa búza helyett 50—-55 millió métermázsát termelünk mondta: »majd megtudom a feleségemtől !« Az a rosszmájú újságíró ezt a feleletet aztán kikürtölte a világnak. Ma épen hetvenedszer olvasom a maga nagy mondását agy — délafrikai lapban. És ez a mondás fenn fog maradni az utókorra és még négyszáz év múlva is mosolyogni fognak magán m:- atta. Hát térjen észhez, az Isten áldja meg! Vigyázzon magára. Értse meg, a nagyság kötelez ! Ne legyen már olyan kézen vezetett) nagy gyerek . . . A zseni nagyon meg volt hatva, sűrűn pislogott a szemével és teljes bünbánattal mondta : — Mindent megpróbálok. Bocsásson meg nekem. .. Az asszony, aki épen az nap vett meg drága pénzen egyik műkereskedőtől egy eredeti Rembíandot, dicsekedve mutatta meg ä műkincset a javulást Ígérő embernek ! — Látja, ez a megáé lesz, ha holnap kifogástalanul felmondja nekem az angol leckét ! — Oh, — mondta a zseni a képre pislogatva — ennél egy szebb képet láttam a Marinál, akit maja a múlt héten hozatott fel Erdélyből Párizsba kis cselédnek* Mi volt az a kép ? — kérdezte az asszony összevont szemöldökkel. — A vadász temetése. Nagyon szép az ahogy az állatok kisérik a vadászt . .. — Elég ! — kiáltott közbe, kétségbeesetten a zseni felesége és bevitte a Rem- brandor saját szobájába. V. — János, maga félisten 1 — mondta rajongva az asszony a párizsi nagy hangverseny Után, — Oh, mily boldog vagyok, hogy a gondviselés a maga életének osztályosává tett. Minő diadal 1 Milyen siker ! A félisten ügyetlenül lógatta le a kidagadt erű kezét és úgy ragadta azt a lelkes áradozó kitörést is, mint akármely, más közömbös megjegyzést. Az asszonyt hevitették a dicsőséges est emlékei és mámorában megfogta a zseni flWMw.»i.lwirmmii,liiini ■ ■' n .............................. da gadt erű, vörös kezét és áhitatosah megcsókolta í — Én halhatatlan hősöm! — mondta elérzékenyült gyönyörrel. A zseni fáradtságról, kimerültségről kezdett panaszkodni, a mámoros asszony sietve a szobájába vezette és mint egy gyermeket, babusgatva fektette le. Maga aztán visszavonult a saját szobájába és szintén lefeküdt. De sokáig nem tudott eláludtii áz izgalomtól s remegő szívvel várta a reggelt, amikor a kis székely paraszt cseléd behozza a nagy párizsi lapokat, amelyek tele lesznek az ura magasztosával. Reggel Mari nem jelentkezett a lapokkal. Az asszony csöngetett s bejött egy másik cseléd, A- lapokat hozta és egy levelet á Mari otromba cselédes Írásával. — Tessen megbocsátani, — szólott a levél — de nagyon megszerettük egymást a nagyságos úrral és megszökünk. A nagyságos úr nem akart Írni, mert szégyeli magát. Kezeit csókolom, Mari. (Vége.)
