Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-12-30 / 52. szám

2.

dást. A vezetők pedig a világot saját képmásuk után formálták. Képzeletükben olyannak látták, amilyennek látni akarták. Valamennyi jelszavuk könyvekből rosszul tanult tévedés, mely a gyakorlati élétbölcsesség hiányával van.

Mi lett a következés ? jól tudjuk.

A szociálizmus nemzetközi kapcsolata, melyre világukat építették, a háború első leheletére köd gyanánt szétfoszlott. Azok a gátak pedig, amelyek eddig a kultúrát a romboló elemek erőszakától megvédelmezték, félszázad aknamunkája által megrongálta^ nem tudták tovább állani a sok erőszakot — átszakadtak. Az anarchizmus kímélet nélkül letiport mindent, a mi csak útjába akadt. Eltiporta magukat a világboldogitókat is.

A tudománnyal büntetlenül nem lehet visszaélni.

De nem szabad fásult közönynyel se várni az eseményeket. A bolsevista fejlődés fel fogja őrölni a társadalmakat, ha a mai kultúra hívei az uj barbárokkal szembeh okos, elszánt és energikus taktikával nem védekeznek.

A kriminálitás megszaporodása, a politikai gyilkosságok és vallási üldözések, a politikai osztályharcok eldurvulása, 'a bolseviki kormány gyászos fanatizmusa, mind mind egy régi kultúra kimerülését és felbomlását hirdetik.

Ezt a kétségbe ejtő folyamatot — valami olyasféle, mint az antik világ pusztulása — csak úgy lehet feltartóztatni, ha az emberek helyes tudatára ébrednek annak a történelmi proces- susnak, melynek ellenállhatatlan sodrába jutottak.

Mindenkinek apostolnak kell lenni a társadalmi épület megvédésére a szektáriusok romboló barbárságával szemben. Ezeknek győzelme általános pusztuláshoz és polgárháborúkhoz vezetne. A haza védelme és az anarchia megtámadása olyan kötelességgé vált, mely alól senkinek se szabad magát kivonni.

Nagybányai Hirlap

1920. január 13.

Színházi hírek.

A múlt heti színházi műsor csak annyiban szenvedett változást, hogy jan. 5.- én. hétfőn nem a Lotte cimíi dráma, hanem a Náni került színre. A délutáni előadásokon kevés közönség gyűlt össze, de az esti előadásoknak elég szép számú nézőközönsége volt. A jövő héten már három jutalomjáték kerül sorra, a Katona Emmyé, Baróti Jenőé és a Szakács Árpádé, ami annak a jele, hogy a sziniévad a vége felé közeledik. Remélhető, hogy mig színészeink itt vannak, a közönség lelkesen fogja pártolni őket.

Náni, Follinus Aurélnak 100 arany pályadijjal jutalmazott népszínművét január 5-én., hétfőn adták elő színészeink és ugyanezt kedden, vizkereszt napján megismételték. Valamikor a kilencvenes években Blaha Lujzának* volt kedvenc darabja a budapesti népszínházban. A népszínmű egy sváb leány és egy magyar fiú szerelmes históriáját adja elő. Molnár Józsi hazajön a katonaságtól özvegy anyjához, de magával hozza menyasz- szonyát, Nánit, ennek atyját, Kreutzer Michel gazdag paraszt svábot és ennek fiát, Szépít, kik meg akarják nézni a vőlegény gazdaságát. Józsit az anyja Szilárd Péter földbirtokos leányának, Rózának vőlegényéül szánta, és ezt a tervet Szilárd Péter, a Józsi nagybátyja is magáévá tette. Az anya fökép azért szeretné ezt, mert a Józsi néhai apja minden vagyonát elvesztette a kártyán és a vagyon a Szilárd Péter nevén áll, ki azonban a vagyon használatában meghagyta özv. Molnár- nét. Józsit az anyja igyekszik rábeszélni, hogy nem Nánit, hanem Rózsit vegye nőül, de Józsi ragaszkodik Nánihoz, ki azonban féltékenységből eredő neheztelés folytán a neki udvarló Szilárd Péternek Ígéri kezét, bár nem ezt, hanem Józsit szereti. Rózsi szerelmes a neki udvarló Sándor jogászfiuba. Kölcsönös ki magyarázás után Józsi és Náni ismét egymáséi lesznek és a népszínmű régi sablon szerint csárdással végződik. A címszerepet Sz. Katona Ernmy alakította a nála megszokott kedveséggel és természetességgel. Bodor Jenő a Józsi szerepében tökéletes alakítást nyújtott s a mai játékával bizonyságot adott arról, hogy népszínművekben különösen érvényesül a művészete. Erős csengő hangjával előadott énekszámait többször megtapsolta a közönség. Kitűnő komikummal játszta Szakács Árpád a gazdag sváb szerepét, Szécsi Nándor pedig — némi túlzásaitól eltekintve, a nyeleden sváb fiú szerepét. K. Szűcs Irén finom művészete kitünően érvényesült az aggódó és fiát szerető özvegy anya szerepében. Sipos Nelly (Rózá) játéka kifogástalan volt. Szilárd Péter alakját Eőri

Pordán Lajos jóizü komikummal személyesítette. Hevesi Miklós a Sándor jogászfiu szerepében temperamentumos és ügyes alakítást nyújtott. A régi népdalokat és ügyas táncokat sokszor megtapsolta a közönség.

Tériké. Földes Imréd felvonásos színjátékénak január 7.-én szerdán volt a bemutatója. Régi sablon szerinti regénytéma van benne feldolgozva ügyes összeállításban. Sámson Béla polgármester és neje, Klára, valamikor boldog házaséletet éltek, de tiz év óta nem beszélnek egymással, mart akkor a neje megtudta, hogy férjének viszonya volt egy nővel s a viszonyból egy kis lány, Terézia született. Azóta Tériké eladó lánnyá nőtt fel. Klára ezt a kislányt magához veszi és úgy szereti, mintha az ő lánya volna. Mikor Klára a házhoz hozza Terikét, férje kibékül Klárával. Tódor István főispánnak fia, Gusztáv, képviselő, megszereti Terikét és feleségül akarja venni. Terikénelf az anyja a fővárosban nyomorog, de aztán abba a faluba kerül, ahol leánya él. Balázs plébános rejti el őt egy udvari szobában, melynek ablakánál tálálkozik leányával. Tériké anyja, Irma, az ablakon át hallja, amint Gusztáv enyeleg Terikével s Gusztáv hívására kijön a szobából, a plébános pedig kedves' hazu- dozással mutatja be őt testvéreként Klárának, Tériké pedig legjobb barátnőjének nevezi. Klára a házához hívja Irmát, szeretette! veszi körüt őt is. Gusztáv apja, a főispán a plébánostól tudakolja, hogy mi igaz abból a pletykából, hogy a Gusztáv menyasszonya, Tériké, törvénytelen gyerek, a mire a plébános újból kedvesen hazudozik és ez megnyugtatja a főispánt. Sámson Béla polgármester azonban elmegy a főispánhoz és mindent elmond neki, mire a főispán levélben menti ki magát, hogy nem jöhet el a leánykérőre, csak a fiát küldi. Guszti el is jön Terikéhez és közli veie, hogy apjával úgy állapodott meg, hogy egy évre külföldre utazik és azalatt nem is levelezik Terikével, egy év múlva azonban visszajön és — ha akkor is szeretik egymást — nőül veszi Terikét. Klára azonban felkeresi a főispánt, közli vele, hogy a dologhoz neki, mint feleségnek volna legtöbb köze s ha ő meg tudta szeretni Terikét és anyját, akkor a főispánnak sein lehet kifogása az ellen, hogy Gusztáv nőül vegye Terikét. A főispán el is jön és megkéri a fia számára a Tériké kezét és a saját számára (meglepő és indokolatlan fellépéssel) a Tériké anyjának, Irmának kezét. Eltekintve a darabban itt-ott előforduló lélektani ellentmondástól, a színdarab konstrukciója ügyesen, érdekesen van felépítve. A címszerepet Hermán Rózsika játszotta, ki eddig nem szokott ilyen nagyobb szerepeben lejtett és forgott atyja asztala körül az emelvényen, akárcsak a varázslónő keringő pörgettyűje. Atyja olyan hangon szólalt mostoha lányához, melyet a gyönyör okozta sirás zokogása szakított félbe:

— Gyere ide, jöjj hozzám 1 — Kezét utána nyujtá.

A leány tovább lendült, perdült, keringett. A dobok úgy szóltak, hogy majd elszakadtak. A tömeg tapsolt, üvöltött. Heró- des még erőteljesebben kiáltotta, miközben kitárta karjait:

— Gyere ide, jöjj hozzám 1 Tied lesz Kafarneum és Tibériás síksága; fellegváraimat, felekirályságomat neked adom. Kérj tőlem, amit akarsz, megadom!

Salome most már atyja fogadkozása után szentül meg volt győződve, hogy kérése majd teljesül, melyet anyja biztatása szerint fog előadni. Örömében az úgynevezett fátyol-táncot kezdte lejteni csábitő művészettel. Ez az érzéki tánc a legújabb, leg- csiklandóbb ritmikus testmozgással szerez érvényt a női alkat földi szépségének, a legplasztikusabban juttatja kifejezésre a test kecses tulajdonságait. Á női bájak mimikájának hatalmát az a tánc gyakorolja legészrevehetőbben a férfi szivekre, a férfi vérre és idegekre. A műyészi élvezet még magasz- tosabb és tökéletesebb az érzékinél a formák összhangzó, könnyed és finom mozgásának láttára. Világhirü festők ecsetjének megörökítésére méltó tárgy marad ez mindörökké. „

Mikor a fátyol-táncra került a sor, akkor a fátyolháló, mely eddig, mint áttetsző lemez feszült a testre és azt takarta, a derékon és törzsön meglazul. Fejük, bomlik, mig végre iehámlik onnan, szétterül a levegőben, úszik, repülni kezd a táncosnő körül és utána, mert karjaival belékapaszkodva tartja keringő, örvénylő mozgásban. A Salome ruha mezéből hét felhőfoszlány, hét szivárvány esik támadt. Mit káprázatos szinü köd, mint párás lehelet, hálózta az álomba illő tündérnek kacér termetét. A női alak szépségének diadalát, megdicsőülését érzi a néző a szivárvány színek ragyogó visszatük- rözésében.

A hullámzó szivárványos köd egyszerre sűrűbbé változik Salome körül, összébb szorul, mert igy szabályozta két gömbölyű karja. A hét fátyol visszacsavarodott eredeti helyére, a testalkat lágy vonalaira és kerek idomaira simult, tapadt, feszesen reáborult, úgy ölelte. Az előbbi tarka ruhalemez vált újra belőle.

Salome megcsőndesedett, végsőt lobbant, megállt. Ajkai pirosak voltak, mint a a cseppentett meggy, szemöldöke fekete, szempárja lángoló, szinte ijjesztő, démoni. Homloka, arcá, szabadon álló tagjai maga a rózsás elefántcsont. Kebele kéjesen zihált,

vére forrott. Perzselő tűz áradt ki minden ízéből, a vért, az életet lihegő fenevad forró szenvedélye, mely áldozatára készül vetni magát. Egy ember életét kívánta.

Egyelőre néma maradt. A nézők a látványtól megszédültén, bódultán csodálták és rajta álméikodtak. Salome dobogó, hullámzó kebellel atyja elé járult, mámoros ajakkal csókot nyomott a király arcára. Selypítő hangon rebegte:

— Akarom, hogy nekem add egy tálcán a fejét ... A név nem jutott hirtelen eszébe, de mosolyogva folytató: Jaokanán fejét 1

Heródes lesújtva előre görnyedt. Adott szava kötelezte. A vendégek lesték a választ. Az erőszakos halál — gondolta — melyet Eánuel jósolt, egy másnál beteljesülve, talán elhárítja az övét? Há Jaokanan valóbaft Illés próféta, akkor az emberölés nem bir fontossággal.

Mannei hóhér közel állt, megértette gazdája szándékát. A prokonzul juttatta He- rödes eszébe, hogy közölje a jelszót, mert őrök' vigyáznák a börtönre. Úgy cselekedett, evvel is megkönnyebült. Egy perc mnlva mindennek vége lesz! A hóhér azonban nem igen árult élt készséget feladata teljesítésére.

Miután elment, visszajött. Zavarban volt. Negyven év óta gyakorolta hivatását. Híres