Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-07-15 / 28. szám

1919. Julius J5.__ ______________ Az érettség vizsgálatát e hó 10, 11, 12 napjain a nagybányai főgimnáziumban a következő ifjak telték ie: Ágh Ödön, Arde- leán János ,Bauer Károly, Berger Péter, Da- mokos László, Diamant Elemér, Gál Sándor, Goldstein Ilona, György Zoltán, Herczeg Ti­bor, Horzsa Pál, Huszár Ferenc, lile Győző, továbbá Kovács József, Krarnmer György, Króu Gábor, Lévy Albert, Marina György, Mike Elemér, Pap Titusz, Pongrác Imre, Rum- jaold Gyula, Soltész Elemér, Spáczay Árpád Székely Balázs, Waldman Jenő, Zakariás Lajos. Jeles 4, jó 10, egyszerüenérett 13. Emláksorok. F. hó 6-án volt ötödik évfordulója, hogy nagybányai fiatalemberek Szamos-Monostorszegtől kezdve csónakon elindultak a Tiszára és az Al-Dunára. A sport- esemény számába menő vállalkozás orszá­gos feltűnést kelteit, A háború kitörése Szol­noknál végét szakitotta az ut folytatásának. Egyik helyi lapban megjelent a kirándulás leírása ifjabb Bozscnik Bélától, akinek ide­vágó naplófeljegyzései kéziratban szintén megvannak. A résztvevők azután a háború viharába sodródtak, melyből Híitter Sándor, Denutz László és a fentemlitelt fiatalember nem tért többé vissza. Hütter Vince és Ro­zsos István életét a végzet megkímélte, hogy ne kelljen valamennyiöknek áldozatul esniük, akik öt évvel ezelőtt sok reményre jogosító, életerős ifjak voltak és a sportnemek külön­böző terén tudvalevőleg oly markáns egyé- niésgeknek mutatkoztak. A' hadműveletekre nézve román hi­vatalos helyről fölkérettünk a következő so­rok közlésére: A nagy főhadiszállás julius 4-ikén kiadott hivatalos jelentésében ezeket mondja: A közönség körében rosszakaratu- lag riasztó híreket terjesztettek el a keleten és nyugaton harezoló csapataink hadműve­leteire vonatkozólag. így az a hir volt for­galomban, hogy a magyarok megsemmisí­tettek egy román hadosztályt és hogy Tighi- na és Cetatea alba város a bolsevisták ke­zére jutott. A nagy főhadiszállás a leghatá­rozottabban megcáfolja ezeket a tendenció­zus híreket. A két fronton az őrjáratok szcv- kásos tüzelésén és a magyaroknak néhány jelentéktelen kísérletén kivül, hogy a Tiszán átkeljenek, amit mindenütt vizszautasitottunk, semmiféle hadművelet nem volt. A marhalevelek kiállítását — miként est már a múlt számunkban is jeleztük volt — Petrusán György rendőrőrmester végzi a városháza udvarán levő lakásának egyik he­lyiségében a következő hivatalos órák alatt: Kedden és pénteken d. e. 8 órától d. u. 6- ig, a többi hétköznapokon d. u. 2—3-ig, vasárnap d. e. 9—11-ig. A fenti időn kivül pedig bűnügyi nyomozással foglalkozik, A közélelmező hivatal tudatja a gaz­dákkal, hogy azok, kiknek rézgálicra még szükségük van, hétfőn, kedden és szerdán (14, 15 és 16) a hivatalos órák alatt jelent­sék be igényeikéi, így az előjegyzett meny- nyiséget a jövő hét folyamán kézhez kap­hatják. A jövő héten dohány kiosztás iesz a szo­kásos rendben és időben azzal az eltérés­sel, hogy a dohánynemüek ára 15 %-al magasabbra emeltetett. A dohánynemüek árjegyzéke a tözsdéseknél megtekinthető. Nagybányai Hírlap Értesítés. A Widder Péter helybeli j gyógyszerész által készíteni szokott, jó hír­névnek örvendő Dr. Kádár Antal-féle „B 0 n- 1 a x hashajtó labdacsok — mivel az ezek­ül gyártásához szükséges anyagokat a napok­ul bán sikerült beszerezni — most már ismét |i kaphatók a Widder Péter gyógyszertárában. Születtek: 119. jul. 1. Silai Sándor bányásznak Júlia ; 120. jul. 5. Boltye Ábra­hám földbirtokosnak István; 121. jun. 5. Házasságon kívüli fiú. 122. jul. 7. Balog. I József zenésznek Juliu; 123. jul. 1. Barbul Miklós kormánybiztosnak Miklós; 124. jul. j 7. Nemes János napszámosnak János ; 125. | jul. 3. Briszely László kömivesnek Anna; 1 126. jul. 6. Szilágyi Mihály bányásznak Mi- | hály ; 127. jul. 8. Nagy Lajos sírásónak Te- j réz nevű gyermeke. Házasságot kötöttek: 75. jul. 6. Rettegi Lajos kisbirtokos és Szoboszlai Sze- • réna óvónő helybeli; 76. Lázár Lajos asz­talos, és Lengyel Mária helybeli; 27. jul. j 8. Stóber Iczik marhakereskedő és Lövi ilo- i na helybeli lakosok. Elhaltak: 153. jul. 2. Popovics Illés I erdőmunkás g. k. 50. év, íüdőgyuladás; i| 154. jul. 4. Papp József bányász r. k. 54 jj év, vesebaj? 155. jul. 7. Bolkis Elek vincel- j! lér, g. k. 62 év, agyhüdés. Egy finom, feftér Mmzett 39-es számú vászon nőt félcipő eladó. Sím a kiadóhivatalban. Egyről-másról. A múlt hét pénzügyi körökben igen | mozgalmas volt. A nagy mozgalom azonban 3 igen kevés — helyesebben mondva semmi I haszonnal sem járt, legfeljebb annyival, hogy j| kitudódott, melyik falusi gazdának, hány jj százezer penészes 10, 20, 50, 100 vagy 1000 koronása volt a kincses ládájában felhal­mozva, frankók voltak bizony szép számmal. Hátikosár számra hordják be és kiíudja, í mennyi maradhatott még otthon, de nem a | ládafiában, mert hiszen ma a ládafia reite- jj netesen kicsi a töméi dek kincs befogadására, t hanem a nagy kincsesládákban, meg az üs- | tökben, mert hiszen amióta a kék hasú ban­kók lebélyegzése köztudomásra jutván, erős !j és szorgalmas gyűjtés keletkezetPáz 1 és 2 ■ koronások körül, no meg a iei-ekből, mivel 1 ezek pecsét alá nem kerülnek. Természetesen a vas és nikkel pénzek | sem kerülnek pecsételés alá igy ezek is a ; faluban rekedtek s belékertiltek valamilyen | ócska vasfazékba, az ezüst pénzeket évek óta jj magukban rejtegető üstök mellé. Ezekbői az adatokból nyugodt lélekkel megállapítható, hogy a falu népe ma a lég­ből Jogabb, kiheverte adósságait és azután i élére rakta a bankókat. ^ Ezt nem azért énekelem meg, mintha |i talán a sárga irigység inspirálna erre, mert hiszen együttvéve és általában csak is akkor lehetünk boldogok, ha rendezett anyagi visz­el szonyok közé kerülünk, ezt tehát én csak i| mint örvendetes jelenséget kívántam kons­I tatáim*. A hétnek volt egy másik eseménye is, f amely bizony mindnyájunkra nézve szomorú, | mert miatta nehezebben kerülünk ki a nyo- i| moruságból, melyben már igazán nagyon ré~ !j gén leiedzünk. Ugyanis arról van szó, hogy az elmúlt héten a vidéken nagyon sok jég- ji verés volt, amely minden félében óriási kárt jj tett, a legöregebb emberek is alig emlékez ­II nek akkora jegekre, amilyenek a múlt héten ü hullottak. I - ' I , . ____________ 3. CS ARNOK. Átvonulási szállás. —s —n. (Befejező közlemény.) A századosra különös hatással voltak jj ezek az együgyű, de jóakaratu szavak. Elképzelte azt az édes, fiatal teremtést | a durva, féltékeny férj oldalán. Kezdte érteni, j hegy azoknak a kifejezésteijes, nagy, kékes- í szürke szemeknek a tekintete miért oly szomo- jj még akkor is, ha a pici szája mosolyog. So­ha ennyire nem hatott még rá egy szép női arc. ' Sietve öltözködött át, hogy mentői előbb íj bemehessen tisztelegni. Fáradsága, mely az imént még eljati- jj kasztotta. — Teljesen eltűnt és a nehéz gya- |! korlat után egész könnyűnek érezte magát, jj Nem érzett mást, mint a mohó vágyat, hogy ij mihamarább láthassa a ház bájos úrnőjét. [ — Ezerszer bocsánatot kérek, nagysá­j gos asszonyom, — kezdte a százados a szo­bába lépett, — hogy a beszállásolással kény- telenitteítem alkalmatlankodni, de szolgáljon mentségemül, hogy századomnak, mely meg- • lehetős nagy, csupán három ház volt e célra jj kijelölve. — Nincs oka fnentegefőzésre, hisz min­denkinek kötelessége szállást adni, de az én j férjem nagyon különös ember, alig lehet va­lamit kedvére tenni. Ámbár talán nem is jj szabad belső ügyeinket szellőztetni . . . E pillanatban lárma és kiabálás hallat- !j szott be az udvarról. — Jésszus, a férjem, — kiáltott fel ijed- jj fen az asszonyka, —- iszonyú féltékeny, ké­rem az Istenre, távozzék gyorsan szobájába. A százados egy pillanatig habozott, de jj rögtön megértette azt is. hogy gyors távo­li zázával nem esik. csorba becsületén s hogy íj a családi békét nem szabad megbolygatni, rosszul felfogott irányból az asszonykára ve- j tett meleg tékiwtei után visszatért szobájába, ’ melynek ajtaja előtt már várta a napiparancs- jj csal számvivö altisztje. — Miféle lárma volt ez ktint az ud- ii varon az imént ? — kérdezte az altisztet. — A háziúrral épen egy időben ér­it keztem az utcaajtóhoz. Nem akart beengedni. Azt állította, hogy házánál beszállásolva senki t sincs. Hivatkoztam sürgős és fontos jelen­teni valóimra, mire ő ki akart lökni és ren- •j dőrrel fenyegetőzött. Addig lármázott és ki­abált, inig a cseléd nem adta tudtára, hogy jj a százados ur tényleg itt nyert elhelyezést. Az őrmester távozása után pár perc j múlva a szomszéd szobából áthangzott egy jj sebzett oroszlán ordiíása, a féltékeny férj jj kiabálása és durva szavai, melyekkel nejét illette, kinek előbb mentegetőzésére, később fuldokló zokogása árulta el a jelenetet, ami a házastársak között lefolyt. A feldühödött férj féktelensége nem ismert határt. A százados nem tűrhette Jovább az őrült ember oktalan őrjöngését. Őt magát is sértette nem egy áUiallatszó: „nem kellett beengedni“ „nincs itt semmi helye“ — „to­lakodás“ kifejezés, — egy erélyes kopogta­tás után, melyet, a dühöngő férj meg se hal- j lőtt benyitott a lárma színhelyére. A szép asszony ott sirt az ottomán j szögletében, már nem is mentegette magát, a férj pedig a szoba közepén csapdosott | mindent, ami keze ügyébe került. Az alacsony, kövéres, ötven évnél töb­bet mutató úriember, mint egy fenevad, szí­néből kikelt arccal hadonászott és lármázott, miközben nem is vette észre a belépőt csak mikor az megszólította : Uram, a szobámba áthállatszó lárma elárulta mi történik itt. Ne bántalmazza ár- | tatlau nejéi, aki a beszállásolást, hogy ön- ! nek kedvére tehessen, meg akarta akadá­lyozni de ez a ház' ki volt jelölve a városi hatóság által szállásul, azt el kellett foglal- i nunk. Ezt azonban uraságod elkerülhette ! volna, ha a beszállásolás kötelezettsége alól i magát a városi hatóságnál idejében felol- ■i daíja. Önmaga mulasztásáért ne okoljon te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom