Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-07-15 / 28. szám
1919. Julius J5.__ ______________ Az érettség vizsgálatát e hó 10, 11, 12 napjain a nagybányai főgimnáziumban a következő ifjak telték ie: Ágh Ödön, Arde- leán János ,Bauer Károly, Berger Péter, Da- mokos László, Diamant Elemér, Gál Sándor, Goldstein Ilona, György Zoltán, Herczeg Tibor, Horzsa Pál, Huszár Ferenc, lile Győző, továbbá Kovács József, Krarnmer György, Króu Gábor, Lévy Albert, Marina György, Mike Elemér, Pap Titusz, Pongrác Imre, Rum- jaold Gyula, Soltész Elemér, Spáczay Árpád Székely Balázs, Waldman Jenő, Zakariás Lajos. Jeles 4, jó 10, egyszerüenérett 13. Emláksorok. F. hó 6-án volt ötödik évfordulója, hogy nagybányai fiatalemberek Szamos-Monostorszegtől kezdve csónakon elindultak a Tiszára és az Al-Dunára. A sport- esemény számába menő vállalkozás országos feltűnést kelteit, A háború kitörése Szolnoknál végét szakitotta az ut folytatásának. Egyik helyi lapban megjelent a kirándulás leírása ifjabb Bozscnik Bélától, akinek idevágó naplófeljegyzései kéziratban szintén megvannak. A résztvevők azután a háború viharába sodródtak, melyből Híitter Sándor, Denutz László és a fentemlitelt fiatalember nem tért többé vissza. Hütter Vince és Rozsos István életét a végzet megkímélte, hogy ne kelljen valamennyiöknek áldozatul esniük, akik öt évvel ezelőtt sok reményre jogosító, életerős ifjak voltak és a sportnemek különböző terén tudvalevőleg oly markáns egyé- niésgeknek mutatkoztak. A' hadműveletekre nézve román hivatalos helyről fölkérettünk a következő sorok közlésére: A nagy főhadiszállás julius 4-ikén kiadott hivatalos jelentésében ezeket mondja: A közönség körében rosszakaratu- lag riasztó híreket terjesztettek el a keleten és nyugaton harezoló csapataink hadműveleteire vonatkozólag. így az a hir volt forgalomban, hogy a magyarok megsemmisítettek egy román hadosztályt és hogy Tighi- na és Cetatea alba város a bolsevisták kezére jutott. A nagy főhadiszállás a leghatározottabban megcáfolja ezeket a tendenciózus híreket. A két fronton az őrjáratok szcv- kásos tüzelésén és a magyaroknak néhány jelentéktelen kísérletén kivül, hogy a Tiszán átkeljenek, amit mindenütt vizszautasitottunk, semmiféle hadművelet nem volt. A marhalevelek kiállítását — miként est már a múlt számunkban is jeleztük volt — Petrusán György rendőrőrmester végzi a városháza udvarán levő lakásának egyik helyiségében a következő hivatalos órák alatt: Kedden és pénteken d. e. 8 órától d. u. 6- ig, a többi hétköznapokon d. u. 2—3-ig, vasárnap d. e. 9—11-ig. A fenti időn kivül pedig bűnügyi nyomozással foglalkozik, A közélelmező hivatal tudatja a gazdákkal, hogy azok, kiknek rézgálicra még szükségük van, hétfőn, kedden és szerdán (14, 15 és 16) a hivatalos órák alatt jelentsék be igényeikéi, így az előjegyzett meny- nyiséget a jövő hét folyamán kézhez kaphatják. A jövő héten dohány kiosztás iesz a szokásos rendben és időben azzal az eltéréssel, hogy a dohánynemüek ára 15 %-al magasabbra emeltetett. A dohánynemüek árjegyzéke a tözsdéseknél megtekinthető. Nagybányai Hírlap Értesítés. A Widder Péter helybeli j gyógyszerész által készíteni szokott, jó hírnévnek örvendő Dr. Kádár Antal-féle „B 0 n- 1 a x hashajtó labdacsok — mivel az ezekül gyártásához szükséges anyagokat a napokul bán sikerült beszerezni — most már ismét |i kaphatók a Widder Péter gyógyszertárában. Születtek: 119. jul. 1. Silai Sándor bányásznak Júlia ; 120. jul. 5. Boltye Ábrahám földbirtokosnak István; 121. jun. 5. Házasságon kívüli fiú. 122. jul. 7. Balog. I József zenésznek Juliu; 123. jul. 1. Barbul Miklós kormánybiztosnak Miklós; 124. jul. j 7. Nemes János napszámosnak János ; 125. | jul. 3. Briszely László kömivesnek Anna; 1 126. jul. 6. Szilágyi Mihály bányásznak Mi- | hály ; 127. jul. 8. Nagy Lajos sírásónak Te- j réz nevű gyermeke. Házasságot kötöttek: 75. jul. 6. Rettegi Lajos kisbirtokos és Szoboszlai Sze- • réna óvónő helybeli; 76. Lázár Lajos asztalos, és Lengyel Mária helybeli; 27. jul. j 8. Stóber Iczik marhakereskedő és Lövi ilo- i na helybeli lakosok. Elhaltak: 153. jul. 2. Popovics Illés I erdőmunkás g. k. 50. év, íüdőgyuladás; i| 154. jul. 4. Papp József bányász r. k. 54 jj év, vesebaj? 155. jul. 7. Bolkis Elek vincel- j! lér, g. k. 62 év, agyhüdés. Egy finom, feftér Mmzett 39-es számú vászon nőt félcipő eladó. Sím a kiadóhivatalban. Egyről-másról. A múlt hét pénzügyi körökben igen | mozgalmas volt. A nagy mozgalom azonban 3 igen kevés — helyesebben mondva semmi I haszonnal sem járt, legfeljebb annyival, hogy j| kitudódott, melyik falusi gazdának, hány jj százezer penészes 10, 20, 50, 100 vagy 1000 koronása volt a kincses ládájában felhalmozva, frankók voltak bizony szép számmal. Hátikosár számra hordják be és kiíudja, í mennyi maradhatott még otthon, de nem a | ládafiában, mert hiszen ma a ládafia reite- jj netesen kicsi a töméi dek kincs befogadására, t hanem a nagy kincsesládákban, meg az üs- | tökben, mert hiszen amióta a kék hasú bankók lebélyegzése köztudomásra jutván, erős !j és szorgalmas gyűjtés keletkezetPáz 1 és 2 ■ koronások körül, no meg a iei-ekből, mivel 1 ezek pecsét alá nem kerülnek. Természetesen a vas és nikkel pénzek | sem kerülnek pecsételés alá igy ezek is a ; faluban rekedtek s belékertiltek valamilyen | ócska vasfazékba, az ezüst pénzeket évek óta jj magukban rejtegető üstök mellé. Ezekbői az adatokból nyugodt lélekkel megállapítható, hogy a falu népe ma a légből Jogabb, kiheverte adósságait és azután i élére rakta a bankókat. ^ Ezt nem azért énekelem meg, mintha |i talán a sárga irigység inspirálna erre, mert hiszen együttvéve és általában csak is akkor lehetünk boldogok, ha rendezett anyagi viszel szonyok közé kerülünk, ezt tehát én csak i| mint örvendetes jelenséget kívántam konsI tatáim*. A hétnek volt egy másik eseménye is, f amely bizony mindnyájunkra nézve szomorú, | mert miatta nehezebben kerülünk ki a nyo- i| moruságból, melyben már igazán nagyon ré~ !j gén leiedzünk. Ugyanis arról van szó, hogy az elmúlt héten a vidéken nagyon sok jég- ji verés volt, amely minden félében óriási kárt jj tett, a legöregebb emberek is alig emlékez II nek akkora jegekre, amilyenek a múlt héten ü hullottak. I - ' I , . ____________ 3. CS ARNOK. Átvonulási szállás. —s —n. (Befejező közlemény.) A századosra különös hatással voltak jj ezek az együgyű, de jóakaratu szavak. Elképzelte azt az édes, fiatal teremtést | a durva, féltékeny férj oldalán. Kezdte érteni, j hegy azoknak a kifejezésteijes, nagy, kékes- í szürke szemeknek a tekintete miért oly szomo- jj még akkor is, ha a pici szája mosolyog. Soha ennyire nem hatott még rá egy szép női arc. ' Sietve öltözködött át, hogy mentői előbb íj bemehessen tisztelegni. Fáradsága, mely az imént még eljati- jj kasztotta. — Teljesen eltűnt és a nehéz gya- |! korlat után egész könnyűnek érezte magát, jj Nem érzett mást, mint a mohó vágyat, hogy ij mihamarább láthassa a ház bájos úrnőjét. [ — Ezerszer bocsánatot kérek, nagysáj gos asszonyom, — kezdte a százados a szobába lépett, — hogy a beszállásolással kény- telenitteítem alkalmatlankodni, de szolgáljon mentségemül, hogy századomnak, mely meg- • lehetős nagy, csupán három ház volt e célra jj kijelölve. — Nincs oka fnentegefőzésre, hisz mindenkinek kötelessége szállást adni, de az én j férjem nagyon különös ember, alig lehet valamit kedvére tenni. Ámbár talán nem is jj szabad belső ügyeinket szellőztetni . . . E pillanatban lárma és kiabálás hallat- !j szott be az udvarról. — Jésszus, a férjem, — kiáltott fel ijed- jj fen az asszonyka, —- iszonyú féltékeny, kérem az Istenre, távozzék gyorsan szobájába. A százados egy pillanatig habozott, de jj rögtön megértette azt is. hogy gyors távoli zázával nem esik. csorba becsületén s hogy íj a családi békét nem szabad megbolygatni, rosszul felfogott irányból az asszonykára ve- j tett meleg tékiwtei után visszatért szobájába, ’ melynek ajtaja előtt már várta a napiparancs- jj csal számvivö altisztje. — Miféle lárma volt ez ktint az ud- ii varon az imént ? — kérdezte az altisztet. — A háziúrral épen egy időben érit keztem az utcaajtóhoz. Nem akart beengedni. Azt állította, hogy házánál beszállásolva senki t sincs. Hivatkoztam sürgős és fontos jelenteni valóimra, mire ő ki akart lökni és ren- •j dőrrel fenyegetőzött. Addig lármázott és kiabált, inig a cseléd nem adta tudtára, hogy jj a százados ur tényleg itt nyert elhelyezést. Az őrmester távozása után pár perc j múlva a szomszéd szobából áthangzott egy jj sebzett oroszlán ordiíása, a féltékeny férj jj kiabálása és durva szavai, melyekkel nejét illette, kinek előbb mentegetőzésére, később fuldokló zokogása árulta el a jelenetet, ami a házastársak között lefolyt. A feldühödött férj féktelensége nem ismert határt. A százados nem tűrhette Jovább az őrült ember oktalan őrjöngését. Őt magát is sértette nem egy áUiallatszó: „nem kellett beengedni“ „nincs itt semmi helye“ — „tolakodás“ kifejezés, — egy erélyes kopogtatás után, melyet, a dühöngő férj meg se hal- j lőtt benyitott a lárma színhelyére. A szép asszony ott sirt az ottomán j szögletében, már nem is mentegette magát, a férj pedig a szoba közepén csapdosott | mindent, ami keze ügyébe került. Az alacsony, kövéres, ötven évnél többet mutató úriember, mint egy fenevad, színéből kikelt arccal hadonászott és lármázott, miközben nem is vette észre a belépőt csak mikor az megszólította : Uram, a szobámba áthállatszó lárma elárulta mi történik itt. Ne bántalmazza ár- | tatlau nejéi, aki a beszállásolást, hogy ön- ! nek kedvére tehessen, meg akarta akadályozni de ez a ház' ki volt jelölve a városi hatóság által szállásul, azt el kellett foglal- i nunk. Ezt azonban uraságod elkerülhette ! volna, ha a beszállásolás kötelezettsége alól i magát a városi hatóságnál idejében felol- ■i daíja. Önmaga mulasztásáért ne okoljon te-