Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-09-16 / 37. szám

Censurat: B r e b a n.

XIII. évfoyam.

____________ Nagybánya, 1919. szeptember 16.____________37. szám.

TÁ

RSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZ

Az Országos magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki

DASÁGI HETILAP.

osztályának Hivatalos Közlönye.

Előfizetési árat: Egész évre 24 korona, félévre-12 korona. negyedévre 6 korona; egy szám ára 50 fillér.

Megjelenik minden kedden 4 oldal terjedelemben

Felelős szerkesztő:

Di». AJTAI KAGY£6ÁB0R.

Lapkiadó:

Hermes könyvnyomda Nagybányán.

SzerkesztSság: Deák-tér 2. szám. hová a lapközieroények küldendők.

Kiadóhivatal: „Hermes* könyvnyomda Nagybányán Dégeifetd- házban a cinterem telöl, bol az alőtlzetöaeket ét hirdetéseket felveszik,

Erkölcs nélkül.

A ki visszaemlékezik azokra az ipari kiállításokra, mikben boldogabb időkben még Nagybányán is gyönyörködhettünk, emlékszik azokra a tehnikai csodákra is, melyek révén az ember a természetet saját erői állal legyőzte és arra kényszeritette, hogy az embert szolgálja. Az utolsó háború motoros léghajói, repülőgépei, motoros ütegei, tengeralattjárói, marconigrammjai még a legmerészebben száguldó képzeletet is túlszárnyalták. Ha a technika és a természettudományok ezen szédületes haladásáról az emberek erkölcsi tartalmára vetjük szemeinket, lehetetlen, hogy csüggedék ne szállja meg, még a legoptimistább szemlélőt is. Váljon lehet-e az emberiség erkölcsi állapotát valamikép öszhangzásba hozni technikai haladásával ? És mert a civilizációt visszatolni a barbárságnak csak itt-ott sikerül, még akkor se hihetünk a tartós sikerben:

Vájjon fel lehet-e emelni az emberek erkölcsi szintáját abból a nyomorúságos állapotból, hova az hat év alatt sülyedt ? Erre a kérdésre felelni bizony nagyon nehéz. Vannak, a kik az erkölcsi' élet emelését az iskolai neveléstől várják. Vannak a kik tagadják, hogy a nevelés utján lehetséges volna ezt a célt megközeliteni. Hát az iskolai nevelés — fájdalom, nem közjava az emberiségnek. Nálunk több, mint ezer községnek egyáltalában nincs is iskolája és az iskolaköteleseknek majdnem 20°/o soha se lát iskolát. Iskolai nevelésben tehát nem mindenki részesül. De ha még részesülne is, az emberek nemcsak

iskolában nevelődnek, hanem még inkább az életben.

Mindenekelőtt a család és a szülői ház az, melytől a gyermek első benyomásait nyeri, melyek aztán megadják a későbbi jellemnek első alapját De még itt is nagy azon gyermekek tömege, kiknek számára nincs szerető család, nincs enyhe szülői hajlék. Kiket szülőik, vagy épen férfi támasz nélkül élő anyjuk, kénytelen „tartásra" adni ki. És hány szülő van, ki gyermekeit elhanyagolja és sorsukkal nem törődik ?

A modern ember családi élete különben is elszomorító. Apró szórakozásaik, vagy hiuságkergető társadalmi szereplésük kedvéért a szülők már csirájában pusztulni hagyják gyermeküknek minden veleszületett nemes ösztönét. Megfosztják a jövendő nemzedéket a legtermészetesebb és egyben legemberibb érzelemtől: a szeretettől. Várhatunk-e ilyen magára hagyott vagy cseléd kézre adott és szeretet nélkül felnőtt nemzedéktől egészséges szociális érzést, önzetlenséget, kötelességtudást és úgy a munkának, mint munkás embertársának megbecsülését ?

Még szerencsésnek lehet mondani az olyan falusi, vagy tanyai gyermeket, kik a liba, csirke, malac, borjú környezetben sok isme*- retre nem igen tehetnek szert, de az élet ártalmaitól még is többé kevésbé távol vannak, Annál inkább ki vannak azonban téve ezeknek a városi gyermekek és pedig annál nagyobb mértékben minél nagyobb és népesebb a város és minél nagyobb benne a szegényebb lakók zsúfoltsága. Budapest nagy bérkaszárnyáiban és pincze lakásaiban lehet találj! ni azt a környezetet, mely a jellemképzésre a legrosszabb hatással van. De a közvetlen környezeten kivü! ott van a tágabb környezet: az utca. Az utca nevelő munkája mindéi iskolánál hatalmasabb. Együtt van ott minden : szép és rut, jó és rossz, hasznos és ártalmas, illő és illetlen. Ott van az élet a maga meztelenségében, nem úgy, mint azt az iskola mutatja. És nincs is a serdülő ifjú mellett vezető, ki őt oktatná. Nézhet, választhat, gyönyörködhet úgy a hogy neki jól esik, amint öröklött hajlamai őt ide vagy oda vonzzák. Nézheti a bolt kirakataiban levő képeket, gyönyörködhet a kutyákra való vadá- szásban, ki mit szeret. Ez az ellenőrzés és felelősség nélküli látványosság kifejleszti a gyermeki lélekben szunyadó öröklött hajlamokat, jókat, roszakat egyaránt.

Öröklött hajlamokról beszélek, mert az ember nem mint semleges anyag lép be a világ küszöbén. Mindenki tudja ma már, hogy amint az állat és növénytenyésztő képes állataiban vagy növényeiben bizonyos sajátsá- i gokat öröklővé tenni, úgy az ember is magával hozza elődeinek nemcsak termetét, hajának, szemének színét, arczának vonásait, { hanem fogékonyságát is bizonyos érzelmek I iránt és nem ritkán az elődök képességeit és jellemét. Ezt a természetes hajlamot módosítani nagyon nehéz. A ragadozó állatot szánalomra, a falánk disznót böjtre nevein\ tudtommal még senkinek se sikerült. A természetes alapra hat aztán az első környezet és minden környezet egyáltalában. Azután jönnek a környező kultúra behatásai. Jön a j sajtó, mint napi lap, füzet, regény stb. JönSikerült bujócska.

Petrovszky Sándor zajosan csengetett be a szent-pétervári Nevszki-Prospekten levő egyik palotába, amelyben testi-lelki barátja Vitkov György lakott. Félórával múlt el az éjfél. A kapus sokáig váratott magára. Mintha nem is akart volna előkerülni. Sándornak fagyoskodnia kellett odalenn a csípős novemberi időjárásban. Mentő ötlete támadt. Hólabdát göngyölt össze és az első emeleten lakó barátja hálószobájának egyik ablakára hajította fel, mely még ki volt világítva.

A következő pillanatban feltárult az ablakszárny, Vitkov György könnyű éjjeli öltözetben kifelé tekintett és lent látta állani barátját.

— Az ördögbe is! mondá, mit keresel te Sándor az utcán ebben az órában ? Mi történt? Akarsz valamit?

— Csak gyorsan! Dobj le egy kapukulcsot, hogy fölmehessek ! Talán életem forog kockán 1

— Az még nem elég ok arra, hogy legjobb barátodat felriasszad éjjeli édes álmából. Hanem Isten nevében, itt van a kulcs, kapd el I és jöjj egymás után 1

Sándor felrohant a lépcsőn és berontott barátja lakásába, akkor elíuladt lélekzet- tel rogyott az időközben kivilágított szalon divánjára és sóhajtozott:

— El vagyok veszve!

— Talán a klubban vesztességgel játszottál ? kérdezte György. Szükséged van talán pénzre, hogy becsületbeli adósságodat kifizessed ?

— Sokkal rosszabb történt. Nagy baj van! Életem forog veszedelemben. Sarolta az utcán les reám revolverrel és vitriollal. Se'gits rajtam ! Adj tanácsot I

— Beszélj világosabban, érthetőbben, talán tudok segítségedre szolgálni és adhatok tanácsot. Parancsolj! Igyál előbb idegeidnek csillapítására egy pohárka konyakot. Most kezdje! el!

— Hallgass ide i Egészen őszintén akarok neked meggyónni. Három év óta élek, amint tudod, Kavalieri Saroltával, az egykori olasz szép szubrett színésznővel benső barátságban és lelki harmóniában élek. A mi házasságunk, mondhatom szerencsés, minden perpatvar nélkül. Sarolta már engem, olasz hévvel szeret és orosz hűséggel. Csupa jó tulajdonságai vannak, egy dolgot kivéve. Olyan féltékeny, akár egy spanyolnő. Megesküdött, halálfia vagyok, ha megcsalom valamikor. Francia módszer szerint revolverrel durrant le, vagy vitriollal fog leönteni. De én hálátlan gézengúz vagyok. Néhány hónap óta hűtlen lettem hozzá. A kis Blanka, a Téli kert színésznője a másik barát- , nőm. ügy látszik Sarolta gyanút fogott, mert ha az utolsó hetekben a klubba mentem, állandóan minden nap megkérdezte, egyenesen oda megyek-e s mikor térek visz- sza. Meg kellett egész pontosan mondanom. A múlt héten meg is fenyegetett, hogy majd utánam indul, majd megfigyel, mert késői hazatérésem előtte nagyon gyanús.

Mikor ma este 9 óra tájt elbúcsúztam tőle, és ő megkérdezte, mikor jövök haza, azt válaszoltam, legkésőbben két órakor, de tulajdonképen az volt a szándékom, hogy csak reggel érkezem haza Blankától, akit ' természetesen fel akartam keresni, Sarolta félig tréfásan, félig komolyan megfenyegetett : az ujjával és azt mondta: Biztosan meghal-