Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-12-16 / 50. szám

2. Nagybányai Hírlap 1919. december 16. Színházi hírek. A múlt heti színházi műsor nagy­részt újdonságokból állott, ennek dacára nem minden nap volt telt ház. A színészek min­den előadáson kitettek magukért. A zenekar preciz összjátéku, szines, lendülets zenét nyújtott. Szünetek alatt a közönség sokszor megtapsolta a zenészeket. E héten a pótszé­kek kőről többször volt zavar. Nem helye­seljük, hogy a pótszékekre a számokat kré­tával írják fel s ha valaki ráül, letörli a szá­mot és előadás után az utcán bárki felis­merhette, hogy ki milyen számú pótszéken ült. A kik pótszékre váltottak jegyet, sokszor nem találták meg helyüket, mert a szám le volt törölve. Célszerűbb lesz a számot ke­mény papíron zsineggel a székre kötni. A legszebb kaland. Flers Caillavet és Rey pompás francia vigjátéka, melyet Heltai Jenő fordított magyarra, kedden és szerdán, december 9-én és 10-én került színre. A darab meséje egy végtelenül pe­dáns, kedvesen elbizakodott, de cserben ha­gyott vőlegénynek, valamint a menyasszony­nak és őt imádó unokafivérének küzdelmét adja elő. D’Eguzon gróf, (Eőri Pordán La­jos) a múmiák tanulmányozója, azon a na­pon érkezik haza Egyptomból, mikor a nála nevelkedett unokahugának, Helénnek (Perczel Jolán) esküvője van kitűzve. Vőlegényét, Va­lentin le Barroyer számvevőségi osztálytaná­csost (Szakács Árpád) nem szereti, mert a kellemetlenségig pedáns, hanem a gróf fiába, vagyis unokafivérébe, Andréba (Pilinszky Attila) szerelmes, ki Kopenhágából váratla­nul hazaérkezett és csak a menyasszonnyal találkozik a többiek tudta nélkül. E találko­záson derül ki, hogy még mindig szeretik egymást s csak az Ándré anyja kobozta el az André leveleit, e miatt gondolta Helén, hogy André elfeledte őt és e miatt készült nőül menni vőlegényéhez. Kevés vita után Helén és André megszökik éppen akkor, mikor a násznépnek a templomba kellene indulni. A második és harmadik felvonás Helén chantelovei kastélyában játszódik le, hova az esküvő előtt eljött Helén nagyanyja (K. Szűcs Irén) kedvesen konfidens öreg cse­lédjével, Jeantine-nel (Lázár Gabi) együtt. Nemsokára megérkezett Helén is a szöktető- jével, kiről a nagymama azt hiszi, hogy a Helén férje. A fiatalok csupa kíméletből té­vedésben tartják a nagymamát és ebből sok szellemes kavarodás fejlődik, többek közt az, hogy vacsora után, mikor a nagymama aludni tér, Helén is nemsokára a hálószobába vo­nul, André pedig az ebédlőben alszik a kar­Salamon tómplomát két domb között. Fehér márvány falai ragyogtak a fölkelő nap fé­nyében és fedelének arany lemezei. Olyan volt, mint valami tündöklő hegy, természet­fölötti alkotás, mely gazdagságával és büsz­keségével mindent homályba borított, meg­alázott. • Akkor Mannei kinyujtá karjait Sión felé, jobb csípejével és arcával előre hajolva, csu­kott öklökkel átkot szórt feléje, gondolván, hagy szavainak hatásuk lesz. Heródes nem botránkozott meg. A sza­maritánus igy folytatá : • — Olykor nyugtalankodik. Szeretne el­szökni. Szabadulást remélt. Máskor nyugodt, mint egy beteg vadállat. — Hallottam, mikor azt mondta Mit bá­nom én. Hogy ő felmagasztaltassék, nekem keli megalázkodnom. A két férfi összenézett. A király fáradt volt ahhoz, hogy gondolkozzék. A hegyek körülötte, mint megkövült hullámok emeletei a Holt tenger sziklás partjainak oldalain, a fekete örvények, a kéklő égboltozat mérhe­tetlensége, a nappali fény szembántó fölra­gyogása, köröskörül a mélységek zavarólag hatottak reá. A sivatag láttára csüggedezés szállta meg. A sziklákkal behányt, hepehu­székben, de a nagymama babonából pont éjfélkor három rozmaringot tesz a fiatal pár küszöbére, hogy a gyerek fiú tegyen s ekkor fedezi fel az alvó Andrét. E miatt a nagy­mama megbotránkozik s a fiatalokat egymás karjába kergeti- Másnap megérkezett az igazi vőlegény és szellemesen humoros vita után beleegyezik abba, hogy Helént André vegye nőül. Csakhamar megérkezett D’Euzon gróf és neje is, kik szellemes vita után szintén beleegyeznek a házasságba. — Valamennyi szereplő kitett magáért. A menyasszony sze-. repét Perczel Jolán kedves diskrécióval, bá­josan alakította. Méltó pártnere volt Pilinszky Attila, a ki André szerepében a nála meg­szokott szimpatikus modorban, jó átérzéssel játszott. Szakács Árpád a cserbehagyott pe­dáns vőlegény szerepében pompásan dom­borította ki a szellemes komikumot. A nagy­mama és öreg cselédje szerepében K. Szűcs Irén és Lázár Gabi nagyon finom, mesteri alakítást nyújtottak. Eőri Pordán Lajos ter­mészetes, közvetlen játékát is meg kell di­csérnünk. A grófné szerepét Siposné Gizella helyes átérzéssel játszotta, csupán azt kell kifogásolnunk, hogy néha annyira halkan beszélt, hogy alig lehetett a szavát megér­teni. A többi szereplő is derekasan oldotta meg feladatát. Hejehuja báró. A Kóldusgróf szerző­jének, Ascher Leónak kedves zenéjü operett­jét, a Hejehuja bárót csütörtökön és pénte­ken, december 11-én és 12-én mutatták be színészeink nem egészen telt ház előtt. Lib­rettóját Bremer és Grünwald irta és Harmaíh Imre fordította magyarra. Meséje a mozifil­mek technikájára emlékeztei. Fantasztikus fő­alakja az előjátékban csak álomként jelenik meg, a többi felvonásban pedig részint való­ságként, részint álombéli alakként tűnik fel a Carnevalhoz hasonló Hejehuja báró, kinek célja az, hogy az emberek vidámak, boldo- gak és elégedettek legyenek. Garnier Adél operaénekesnő (Perczel Nelly) diadallal ér­kezik haza az operából a kedvesével, Du- moir Fabrice gróffal (Bodor Jenő) s az éne­kesnő az ablakon át 'még egy dait énekel az őt hazakisérő közönségnek. A gróf és az énekesnő visszaemlékeznek első találkozá­sukra és az énekesnő — bár most is sze­relmes a grófba — megismétli legelső meg­állapodásukat, hogy ha. bármelyikük szive másfelé hüzna, elválnak egymástól. A gróf bevallja, hogy mást szeret s elhagyja ked­vesét, ki a bölcsőben levő gyermekére ha-' jolva elalszik s ezalatt azt álmodja, hogy az ablakon berepült a farsang királya, Hejehuja báró (Hevesi Miklós), ki megígéri Garnier Adélnak, hogy kislánya ahhoz fog férjhez menni, a kit szeret. Ezután a fantasztikus kis előjáték ulán húsz évvel később történik az első és második felvonás. A „Kék szív“ leánynevelő intézet konyhájában tanítja Fra- pette főszakács (Eőri Pordán Lajos) a leányo­kat főzésre. Köztük van Garnier Ádél nagy lánya, Musette (Perczel Nelly), kit apja, Du~ moir gróf törvényesít. A „Kék szív“ nevelő- intézet igazgatónője esténkinf az Olympiában, mint tangó-királynő, a főszakács pedig mint fizetőpincér szerepei. A nevelőintézetbe ér­kezik Pampfinger Tóni gazdag sváb (Szakács Árpád) a leányával, Nusival (Sipos Nelly), hogy leányát kineveljék. Az éj beálltával a a lányok újból a konyhába jönnek, ott pi­káns regényt olvasnak s egyszerre a kémé­nyen át megérkezik Hejehuja báró, ki a lá­nyokat az Olympia mulatóba vezeti. A har­madik felvonás a mulatóban játszódik le, hol megjelenik Musott vőlegénye, Wondracsek Tivadar (Szécsi Nándor), kit azonban Mu- sotte nem szeret, hanem egy szerecsen mér­nökbe, Wels Jammiba (Pilinszky Attila) sze­relmes. A darab végén három boldog pár öleli át egymást: a főpincér és a tangótán­cosnő, Musotte és a szerecsen mérnök, Nusi és Wondracsek. Az operett zenéje sok olyan részletet tartalmaz, mely kedves fülbemászó melódiájával hosszabb életre számíthat. A címszerepet Hevesi Miklós alakította fürgén, temperamentummal. Nagyon kedves volt Per­czel Nelly a Garnier Adél és Musolte kettős szerepében. Játéka tele volt bájjal, közvetlen­séggel és énekszámait is sokszor megtapsolta a közönség, bár a felső hangjai kissé gyen­gék voltak. Különösen meg keli dicsérnünk a darabban előforduló táncbetéfeket. Lázár Gabi csodásán ügyes és müvésa balett-tánca | annyira tetszett a közönségnek, hogy a szűnni nem akaró tapsok után a balettet kétszer is meg kellett ismételnie. Bámulatos ügyesség­gel táncolt Sz.écsi Nándor, Szakács Árpád, Sz. Katona Emmy, Sipos Nelly, Perczel Nehy Eőry Pordán Lajos, Pilinszky Attila és a többi szereplő is. Az ügyes rendezésért Sza­kács Árpádot illeti a dicséret. Van-e babája ? Jóízű,, kacagtató ko­mikum és szellemes pikantéria jellemzi a Gábor Andor által magyar színre alkalmazott francia bohózatot, bár iit-ott néhol vastag drasztikumba megy át a komikum. Szomba­ton, dec. 13.-án és hétfőn, dec. !5.-én adták elő színészeink e bohózatot, melynek tartalma röviden a következő: Poroszlányi (Baróti Jenő) és neje, Hermina (K. Szűcs Irén) Csi- csószentlőrinczről Budapestre jönnek néhány hétre,'hogy leányukat, Jucikát (Perczel Nelly) pás terület mintha rombadőlt templomokat, ámfiteátrumokat és palotákat juttatna eszébe. A meleg szellő a holt tenger kén szagával együtt mintha az elátkozott Sodorna és Go- j mórra városok ichelletét hozná, melyek a ] (enger nehéz vize alá vannak temetve mind- j örökre. Az Isten nagy haragjának emléke i darabokra zúzták gondolatait. Tóvább is ott j könyökölt a terasz párkányán merev szemek- I kel, halantékait tenyerébe támasztva. Valaki I megérintette, megfordult. Felesége, Heródiás I állott előtte. Biborszinü bő stólája szándáljáig takarta ! termetét. Nem volt rajta nyaklánc, se füibe- j való, fekete hajának egy fonadéka nyakára i omlott, onnan ruhája nyílásán át kebelébe I csúszott a végével. Diadalöröm derűssé tette j fiatal, üde arcát, ragyogó fekete szeme párját. Rabnők kibontották és szétterítették a I nagy sátorernyőt. Sietve hoztak nagy ván­kosokat a királyi pár közelébe. Heródiás, aki Agrippának volt nővére és tizenöt évvel ezelőtt felesége Heródes báty­jának, hízelkedő szavakkal kezdett beszélni római emlékeikről: esteli sétáikról a szent utón, találkáikról a szép villákban Róma kör­nyékén, a fürdőkben. Úgy nézett férjére ! mint hajdan, mellére hajolt. Az elhárította magától. Nem értette hitvesének gyöngédségi rohamait. Azoktól és tőle is a szerelem, me­lyet neje föl akart éleszteni, nagyon távol állott — most már. Tizenkét év óta folytat­tak egymással családi háborút. Az öreggé tette a királyt. Vállai meggörnyedtek, hom­lokát barázdák szántották. A terrasz végén nazarenus férfi jelent meg fehér öltönyben, mezítláb, rideg arccal. Mannei neki rontott, felemelve pallosát. — Öld meg! Kiálltotta Heródiás. Megálljatok! monda a király és a két férfi mozdulatlanná változott. Aztán, a király intésére más más lépcső felé mentek hát­rálva, hogy távozzanak. — Én ismerem őt, mondá Heródiás. Fámuelnek hívják. Jaokanánt szeretné meg­látogatni, akit te meg akarsz menteni, mert vaksággal vagy megáldva. Jaokanán izgató, aki felláritja a népet ellenünk, el kell tenni láb alól. Az a legjobb politika. A király szerint nem sürgős a dolog. Hogy volna veszedelmes Jaokanán ! Hogy is ne! Erőltetve kacagott. — Hallgas, kérlek! mondá Heródiás és elbeszélte megaláztatását. Egy nap Gileád felé utazott balzsam-szüretre. A Jordán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom