Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-12-16 / 50. szám

1919. december 16. Nagybányai Hírlap 3. esetleg férjhez adják. A férj 20 évi házas­sági hűség után nagyon vágyik arra, hogy nejét megcsalja, ezért barátjával, Gajduskávai (Eőri Pordán Lajos) közli, hogy csak olyan kérőhöz adja a lányát, kinek babája van, a régi viszonyt felbontja és ő fogja azt foly­tatni. Jucika és Félix festő (Pilinszky Attila) szerelmesek egymásba, utóbbi meg is kéri a lányt és Poroszlányi csak úgy adja a lányt hozzá, ha Féléx elvezeti öt régi szeretőjéhez és a szakításnál jelen lesz. Félixnek viszo­nya van Gajduska nejével, Maliiddal (Percze! Jolán), ki haragszik Féiixre nősülése miatt. Félix Poroszlányit egy kokotthoz, Tarján Bűi­hez (Sz. Katona Emmy) vezeti, ki ugyan­azon házban lakik, mint Félix. Tarján Biri a Félix kérésére Poroszlányi előtt érzékeny szakitási jelenetet színlel, ami meghatja Poroszlányit és udvarol Tarján Bűinek. Idő­közben megérkezik Tarján Biri igazi kedvese, Kox oroszlán szeliditő (Hevesi Miklós) és a fizető kedvese, Gajduska is. Nagy kavarodás támad sok félreértéssel és komikus fordulat­tal. Poroszlányiné szintén eljön Tarján Bi­lihez, mint Félix kérő szomszédjához, hogy múltját kipuhatolhassa. — A harmadik fel­vonásban Poroszlányit szekrénybe zárva hoz­zák haza hiányos toalletben. Nejének azt ha- zudja, hogy ruháit elrabolták, ezután ismét összekerül "az egész társaság, hazudoznak, tré­fálnak és a vége az, hogy Félix feleségül veszi Jucikat. — Baróti Jenő és K. Sűcs Irén a féltékeny feleség és a csapodárságra vágyó férj szerepében pompásan érvényie juttatták a jóizü komikumot. Sz. Katona Einmy ked­vesen, ügyesen játszotta a Tarján Biri kokott szerepét. "Fábiányi báró könyvelő szerepé­ben Szakács Árpád, Gajduska szerepében Eőri Pordán Lajos, Félix festő szerepében Pilinszky Attila pompásan dolgozták ki a szerepük finom komikumát. Hevesi Miklós a féltékeny és vad áliaiszelidiíőt sok termé­szetességei és közvetlenséggel alakította. A szerelmes Jucika szerepében í%czel Nelly kedves és bájos volt. A csapodár Gajdus- káné szerepét Perczei Jolán jól átérezve, ki­fogástalanul alakította. A jövő hét műsora: Ma hétfőn „ Van-e babája“ bérletben megy, mely alkalommal Ba­ráti és Szakács föllépése megint biztosítja, hogy a közönség-ez estén nem fogy ki a jó kedvbői és kaczagásból. Kedden közkívánatra Ohnet „Vasgyá- ros“-át ismétlik meg bérletben Pilinszkyvel és Perczei Jolán-nal a főszerepben, inig Athanais-t Perczei Nelly játsza. Szerdán bérletszünetben, csütörtökön pedig bérletben Schubert gyönyörű zenéjü operettje, a „Médi“ kerül színre. Az értékes operettben, mely cselekményben folytatása „Három a kislány“-nak, Sz. Katona Emmy, Sipos Nelly, Perczei Nelly, Hevesi, Szécsi, Szakács, Bodor és Baráti töltik be a főbb szerepeket, azonkívül egyik gyermek szerep­ben a kis Lázár hitty is játszani fog. Pénteken bérletben nagy művészestély, elsőrangú, a legújabb számokból álló fő­városi műsorral, melyen kuplékkal, egyfelvo- násosokkal, tánczokkal stb. stb. föllépnek a társulal összes elsőrangú tagjai. Szombaton egyik régi szellemes vígjá­ték, Nincs- e elvámolni valója ? kerül színre, csakis felnőtteknek, Vasárnap 4élután fél négykor a Médi operett, este pedig nagy művészestéiy uj mű­sorral. A színészek erősen készülnek Heyr- mans híres hollandi iró legújabb drámájára a „Lotte“-ra, valamint Földes Imre „Tériké“ ez. vidéki történetére, továbbá Lehár „Pa­csirta“ ez. értékes operettjére. H I R E K. STRÓFÁK A HÉTRŐL. Kialszik a vilanylámpa. Hering a hordóban nincsen szorosabban: A karzat oly teli, csaknem összeroppan. Hol jól lehet látni: az oszlop oldalán Két ifjú szorongott: egy legény s ifjú lány. Szólt a zenekarban vérpezsdítő nóta, Tán rózsablnibókböl készült az a kóta. Szerelemről danot amott a színpadon Színész ifjú s leány, ülve egy fapadon. Nézi a karzatról az ifjú párocska, Ez a mese nem uj, köztük ez már ócska. Pirulta/i lihegnek, szemük vággyal tele, Egyik sem tudja, hogy mi történt most vele. Simulnak egymáshoz, kezet kézbe fognak, Ebben a négy szemben, vad tüzek ragyognak. Simuló zenétől vadul ver a vérük: Sohasem halnak m,eg, sohasem lesz végük. És a villanylámpa' kialszik hirtelen, Sötét lett a színpad és sötét a terem. Lent a nézőtéren zug a nagy publikum, Ám e kis söiétség nem is nagy tragikum. Ott fenn a karzaton épp az oszlop mellett Csókot ad a fiú, kettőt) nem is eggyel. Vége sincs a csóknak, lámpa ég hirtelen . . . Pirulva szól a lány: „Erigy te szemtelen I“ Bertlno. Áthelyezés. A minorita rend tartomány­főnöke Mátéffy Ipoly minorita rendű áldo- zárt Nagybányáról Marosvásárhelyre helyezte át házfőnöki minőségben. Ünnepnapok II. cim alatt díszes kö­tetben adta ki tiz alkalmi beszédét Soltész Elemér, a nagybányai ref. egyház érdemes lelkésze, a tiszántúli egyházkerület jegyzője, "az Igehirdető szerkesztője, a jelestollu iró abból az alkalomból, hogy Nagybányán 20 éves lelkészkedését elérte. Hívei bizonyára kedvesen emlékeznek rá, hogy a tiz éves for­dulóra is adott ki egy ilyen kötetet. Az „Ünnep­napok 11,“ cimü mostani mű tiz alkalmi beszé­det tartalmaz, a melyek közül csak kettőt mon­dott Nagybányán, a többit az ország külön­böző részeiben. Így pl. Debrecenben, a kál- vineum ünnepélyén, Budapesten az orsz. ref. Kongresszus alkalmával, Debrecenben a re­formáció négyszázados fordulóján. Szóval kiválóbb alkalmi dolgok ezek, melyeknek úgy klasszikus nyelvezete, mint mélyen járó tar­talma egyaránt értékes. A csinos kötet ára 15 K. Adventi Istentiszteletet tart az evang. templomban Révész János lelkész, ki a sze­retet ünnepének, a karácsonynak közeledése alkalmából december 21.-én, vasárnap délu­tán 5 órakor a szerétéiről fog elmélkedni. Az adventi elmélkedéseket vallásra való te­kintet nélkül nagy közönség szokta végig­hallgatni. A nagybányai nőegylet tagjai közé újabban beleptek: Alapító tagok Mada- rassy Sándorné,’ Csepey Ferenché, Rád Rubenné. Rendes tagok: dr. Bernhardt Ist­vánná, Kovács Gyuláné, Csordás józsefné, Jamúk Istvánná, Boromisza Tiborné, Kas- say Káímánné. A nőegyleti bazár a Marosffy-féle házban a karárácsonyi ünnepek közelségére való tekintettel december 21-én,' vasárnap I egész nap nyitva lesz. A nőegylet karácsonyi i bazárja igen életrevaló intézménynek bi­zonyult. Napról napra nagyobb a forgalom, azért a ki hozzátartozóinak ajándékot akar venni, igyekezzék azt mielőbb beszerezni, mert később az áruk javát kiválogatják. Felolvasás a tűzoltó laktanyán, Fo­lyó hó 7-én, vasárnap délután Szűcs Jenő tartott érdekes felolvasást a fecskendőről és tartozékairól. A tűzoltókon kivüi szép számú közönség is volt jelen. A legközelebbi felol­vasást december 21-én, vasárnap délután Va 1 3 órako* tartja Rozsos István, ki a mászó, |j mentő, bontó és világitó eszközöket fogja is­ii mertetni. Vendégeket szívesen látnak. folyó partján embereket látott, a kik ruháikat öltötték föl. Oldalt egy halmon férfiú szó­nokolt. Dereka körül tevebőr volt kötve, feje oroszlánéhoz hasonlított. Mihelyt észrevett engem, a próféták átkát szórta reám. Szeme lángolt. Szózata bömbölt. Karját fölemelte, mintha villámot akarna vele megragadni. Nem bírtam előle menekülni. Kocsim küllői tengelyig süppedtek a homokba. Lassan tá­volodtam, ’ köpenyem szárnya alá bújva és megdermedtem a szitkok özöne alatt, me­lyek mint záporeső hullottak fejemre. Az élő Jaokanán nyugtalanitá. Mikor elfogták és megkötözték, a katonáknak tőr­rel kellett volna őt leszúrni, ha ellenáll. Szelíden viselkedett. Kígyókat bocsátottak börtönébe, azok megdöglöttek. A hiába való cselvetések felbőszítették a királynét. Belésá- padt, a harag fojtogatta. — Szép oltalmat nyertem én azzal, hogy családodba mentem férjhez! — Ép annyit, mint a tied, — A te nagyapád Askolonban még a templomot söpörte. Az őseid pásztorok vol­tak s banditák, karavánvezetők. Szemére hány­ta közömbösségét a gyalázások iránt, enge­dékenységét a farizeusokkal szemben, akik elárulták. — Te is olyan vagy, mint ő, a lázitó, jj valld be. A király nem hallgatott oda, eltávozott. i| Belső szobái felé indult. Az egyik folyosó jj sarkából Fámue! lépett elébe. — Még itt vagy ? kérdé. Bizonyára Ja- l okanánért jösz ? — És a kedvedért. Fontos dologról a- !| kariak értesíteni. — Követte a királyt, aki íj egy kereveire dőlt. Fámuei megállt előtte, jj Fölemelte karját, ihletett hangon szólott: — A Magasságbeli időnkint elküld egyet-egyet fiai közül. Jaokanán is egyik. Ha elteszed láb alól, bűnhődni fogsz. — í) üldöz engem ! kiálíá Heródiás. Képtelenséget kívánt tőlem. Azóta zaklat. Ele­inte nem voltam szigorú. Sőt innen Mak- heruzból menesztett embereket, akik tarto­mányaimat föíforgassák. Jaj az életének! Mivel engem támad, én védekezem. — Haragos kifakadásai nagyon ádá­zak, válaszolt Fámuei. Nem tesz semmit! Szabadon kell bocsátanod. — A dühös vadakat nem szokás sza­badjára ereszteni. — Ne aggódjál többé. El fog menni az arabokhoz, szkítákhoz. Az ő munkája ki­terjed a világ széléig. Heródes mintha ábrándozásba merülne igy szólt: — Az ő hatalma nagy! Akaratom el­lenére nekem mégis tetszik. Heródes tagadólag csóválta fejét. Félt Heródiástól, Manneitől és az ismeretlentől, akinek útját Jaokanan előkészíti. Fámue! ipar­kodott meggyőzni. Azt állitá, hogy az ő szán­dékai őszinteségének és ártatlanságának iga­zolására a nazarénusok mind be fognak hó­dolni a királynak. Ezeket a szegény embe­reket, akik nem törtek meg a halálbünteté­seldől, vászonruhákban jártak és a jövendőt a csillagokból kiolvasták, sokan nagy becs­ben tartották. Heródesnek eszébe ötlött Famuel né­hány szava, melyet az imént használt s kérdé: — Mi az, amiről azt mondtad, hogy fontos közölni valód van ? Szerecsen jelent meg és jelenté Vitelli- us érkezését. A csarnokok ajtófüggönyei úgy libbentek, mintha szél lengetné.. Emberek ide-oda szaladgáltak. Lárma, csörömpölés kerekedett. A tornyok magasságából kürtök harsogása rivalt. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom