Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1919-11-11 / 45. szám

i A növények életéből. — Dr. Kosutány Ignác előadása a Kaszinóban. — Folyó hó 6. napján, csütörtökön este 6 órától tartotta meg dr. Kosütdny Ignác egyetemi tanár egy óra hosszat tartó máso­dik előadását a növények életéből. Nagybá­nya közönsége hálásan fogadja a tudós ta­nár előadásait, mert hetenkint legalább egy óva hosszat eltereli a hallgatóság figyelmét a mai zűrzavaros állapotok kellemetlen gon­dolataitól. A tudós tanár széles- látókörű tudásá­val kellemes, vonzó előadással világítja meg a tudományos világ különböző oldalait. A ki csak teheti, látogassa meg a kaszinó csütör­töki előadásait, mert ezzel ismeretkörét szé­lesbiti s egyúttal egy órán át felfrissül a a lelke, a mire mostanában mindenkinek nagy szüksége van. Kosutány az előadásának elején vissza­emlékezett az ezelőtt 80 évvel elmúlt időkre, amikor sem a vonat nem közlekedett, sem az újságok nem jelentek meg. Abban az idő­ben az összejövetelek alkalmával megindul­tak a szabad szárnyú fantázia szüleményei, a mesék, mélyekbe* a tündérek mellett a megszemélyesített virágoknak is nagy szere­pük volt. Akkoriban irta meg Tompa Mihály is a virágregéit, mely az ötvenes évek végén különösen a nőknek kedves olvasmánya volt. Ezekben a mesékben a virágok úgy szere­peltek, mint beszélő, érző és cselekvő lények. A tudósok sokat Írtak arról, hogy a növények éreznek-e ? Afelett is vitaikozlak, hogy van-e leikük ? Sokáig azt hitiék, hogy a növény nem érez, mert nem adja jelét, ha széttépik, inig a féreg, ha rátaposnak, kifeje­zést ad fájdalmának. Ennek a felfogásnak nincs igaza, mert ha türelemmel megfigyel­jük a növényeket, észlelhetjük, hogy a nö­vény szinte tudatos mozgási végez, mikor a gyökérszélakat rendszer szerint szúrja a földbe J a nedves tálajrészt keresi, a szárazát elkerüli, Részletesen ismertette ezután Kosutány az őslényektől kezdve a fejledlebb egyedekig, hogy a növénynek milyen mozgásai, ingerel­hető érzései, céltudatos törekvései vannak. A növény él, mozog, kecsesen, szépen, mozdulatlanul maradt, mikor kőrútján ele­gendő élelmet gyűjtött. Úgy élt, mint az erdő vadja az emberek között, nem ismert senkit, nem szeretett sen­kit, a parasztokban csak közönbös megvetést ébresztett és megátalkodott ellenségeskedést. Cíufondárosan Harangnak nevezlék el, mert a két fadorong közt ép úgy lógott, mint a harang a harangláb között. Épen két nap óta nem evett. Senki nem adott többé neki semmit. Utoljára már nem is akartak vele* törődni. A paraszt asszonyok ! mikor messziről látták, a kapuból messziről j kiáltották : — Majd eltakarcdol szépszerével, vén i kamasz! Nincs is három napja, hogy egy J darab kennyeret adtam neked ! Arra sarkon fordult a két fagyámján és ; a szomszéd házhoz ment, ahol ugyanazon ! mórion fogadták. Átkiáltották egyik ka- I pútól a másikhoz: — Még sem lehet hizlalni ezt a nap- topót egész éven át. Azonoan a naplopónak szüksége volt j reá hogy mindennap egyék. Áthaladt a szokott községein és nem kapott egyetlen fillért vagy egy száraz ke- pyérhéjat. Az utolsó faluba helyezte reményét, ! Nagybányai Hírlap de lassan. Van ideje. Nem úgy, mint nekünk, a mindig siető, mindig törtető és tülekedő embernek. Mi gyorsan .és rövid ideig élünk, mig vannak fák, melyek évszázadokon át elélnek. Ismertette ezután Kosutány, hogy a gyö­kér milyen erőkifejtést, mutat, midőn képes papírlapot, sőt a burgonyát is át fúrni. Az indák, kacsok kapaszkodásáról, ka­nyargó mózgásának gyorsaságáról, a komló, paszuly felfutásáról, annak rendszerességéről érdekes részleteket ismertetett Kosutány, azu­tán pedig a növények egyéb mozgásairól, egyes virágoknak éjjelre való összehúzódásá­ról, és arról, hogy némely virág éppen éjjel nyitik, nappal pedig pihenve alszik, szemlél­tető módon sorolt fel példákat. A napsugár iránt a legtöbb növény érzékenységgel bir. Láthatjuk ezt a szobá­ban levő virágokról, melyek az ablak felé nyújtják leveleiket; ugyanezt észlelhetjük a pincében csírázó burgonya hajtásainál és az egyes gombafajoknál. A falevelek is minél több napfényhez iparkodnak jutni. A repkény levelei úgy ren­dezkednek el, hogy az alsóbb leveleket is teljes lapjukkal éri a napfény. A növények inyerlékenységéről (mimó­za) igen érdekes megfigyelésekről számolt be Kosutány. A harmaífü tenniszrakett alakú levelei a rászálló dongót megfogják és a nö­vény azt felemészti. Ugyanez észlelhető az úgynevezett iégycsapó virágnál. Ha a növényeknél nincs is meg a köz­ponti idegrendszer, mint a legtöbb állatnál, azért a növény mégis érez, teliát ét, mert nincs élet érzés* nélkül és nincs érzés élet nélkül. A színek hatása a növényekre kimutat­ható, sőt azok az ultravioleti sugarakra is érzékenyek. A hő hatásáról is részletes elő­adást tartott Kosutány. Szemléltető rajzban is bemutaila a por­zó és bibe szerepét és részletesen ismertette az egyes virágfajoknál a porzók s porainak vándorlását. A növény csak akkor mozog, a mikor cselekednie kell, csakis ezéiszerü mozgásokat végez, határozott tervszerűséggel és czélsze- rüséggel. Ezeket példákkal világította meg az előadó. A kezdő katona a kettős rendekbe fej­lődésnél töbször elhibázza a helyét úgy, hogy ugyanarra a helyre két katona is igyek­szik ugrani, de a nagy tömegben buzasze- meket kereső galambsereg, ha hirtelen felreb­ben, soha nem ütközik össze. A tudatossá­got nem lehet megtagadni, de ennek magya­rázatát nem ismerjük. Egy cseh tudós a nö­vényekben, különösen a hagymafélékben ér­ző idegeket, fibrillumokat fedezett fel. Úgy a növényeknél, mint az állatvilág­ban észlelhető a célszerű mozgás és tudalos törekvés: fenntartani az életet és a fajt. Az embernél, az állatnál és növénynél egyaránt megvan a munkafelosztás, de a növényeknél az egyes sejtek nem követelik az egyenlősé- jj get, a gyökér nem törekszik arra, hogy a fa tetejére jusson. A növényeknél nincsenek for­radalmak. g-—--r — . _-L-i ■_ -■ -V-.. -...J. — ------------- ■ - ■ ■■_ •. ■ ■*- H I R E K. Dr. Nagy Gábor felelős szerkesztő fá- volléte miatt a Nagybányai Hírlap szerkesz­téséért Boítner Károly felelős. Személyi hir. Dr. Mónay Ferenc mino­rita rendi tartományi főnök, városunk szü­lötte, hivatalos látogatásra a napokban váro­sunkba érkezett. Jönnek a színészek. Kovács Imre, a múlt évi. szatmári síin igazgató, engedélyt ka­pott, hogy városunkban szinielőadásokat ren­dezhessen. Kovács igazgató jelenleg Buda­pesten társulat szervezésével foglalkozik és az igy összeszervezeít elsőrendű fővárosi társu­lat előreláthatólag még e hó 15 ike előtt kez­di meg művészi előadásait. Dr. Kosutány Ignác sorozatos is* meretterjesztő beszélgetései közül a második előadást folyó hó 6-án tartotta a kaszinóban a növények étetébűl. Erről az érdekes elő­adásról lapunk más helyén emlékezünk meg. A legközelebbi előadás cziine: a házasság és család, melyet folyó hó 13.-án, csütörtö­kön este pont 6 órakor tart a kaszinóban. 1919. november 11. De odáig két mérföldet kellett járnia az or­szágúton. Úgy érezte, hogy fáradtan nem bír­ja továbbvonszotni magát, mert a gyomra is olyan üres volt mint á zsebe. Mégis neki I vágott az útnak. Télire járt az idő, hideg szél nyargalt a mezőkön, süvöltött a csupasz ágak közt. A felhők alacsonyan vágtattak az égen ke­resztül, komoran, egymást siettették, nem tudni hová. A nyomorék vontatottan haladt kínos erőlködéssel, rakván támaszait egyiket a i másik után, leereszkedvén kicsavart lábszá­rára, mely megmaradt és úgy végződött, mint : egy lőcs, melyre rongy volt fölhúzva. Időről időre leült az árok partjára és ott i pihent nehány percig. Az éhség nagy gyötrelmet I okozott küzködő, háborgó lelkének. Egyet- 1 len gondolata volt: az evés, de nem tudía^ hogyan cselekedje meg. Három óra alatt kifáradt a hoszu úton. Aztán, mikor észrevette a falu fáit, siető moz­dulattal igyekezett előre. Az első paraszt, akivel találkozott, akitől alamizsnát kért, igy válaszolt: Te megint itt vagy, vén kópé? So­hasem fogunk már téged, nyakunkról lerázni ? És a Harang odébb állott. Kapuról ka­pura ráförmedlek. Elutasították, nem adtak semmit. Mégis folytatta körútját, türelmesen | makacsul. Egy krajcárt sem gyűjtött. Aztán a tanyákat látogatta meg. Végig kószáit a esőtől puha földeken, annyira le­gyöngült, hogy nem hirta már a botját emel­ni. Mindenünnen elkergették. Hideg szomorú nap volt, melyen a szivek bezáródnak, mi­kor a szellem izgatott, a lélek komor, a te­nyér nem nyitik ki, se azért hogy adjon, se azért, hogy segítsen. Mikor befejezte a látogatását mindegyik háznál, a mennyit csak ismert, elindult egy árok sarkához, hogy ottan összeroskadjon, Sikó gazduram udvara mentén. Leakasztotta magát mankóiról, mint szokták mondani, hogy kifejezzék, mikép bukott le rólok és csúsz­tatta el karjai alatt. Sokáig mozdulatlan ma­radt, az éhség gyötörte, mely azonban na­gyon durva volt arra, hogy egészen át meg áthassa kifejezhetetlen nyomoru voltát. Várakozott, nem tudni, mire, olyan bi­zonytalan reménységben, mely állandóan bennünk lakozik. Ott várta az udvar sarkában, jeges szélben a titokzatos segítséget, melyet mindig az égtől remélünk, vagy az embe­rektől, nem kérdezzük : hogyan, miért, vagy ki által fog az érkezni. Egy csomó fekete szinü csirke haladt el ottan, ennivalót keres-

Next

/
Oldalképek
Tartalom