Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-11-11 / 45. szám
1919. november 11. Nagybányai Hírlap 3. Eljegyzés. Búnffy Dezső báró, néh. Bánffy Dezső min. elnök unokája e hó 4-én jegyezte el Koltón Teleki Margit grófnőt, Teleki János gróf kohói birtokos leányát. Templomszentelési ünnepély. Az evang. templom fölszentelésének hetedik évfordulója emlékére, nov. 16-án d. e. 10 órakor istentisztelet lesz offertoriummai a templom javára. Kassayné Hosszú Erzsébet hangversenye. Napok óta tartó állandó ezőzés tette kellemetlenné az utcára való kilépést. Szombaton, november 8.-án este pedig úgy ömlött az eső, mintha vederből öntötték volna, közben villámlás és dörgés félemlltetie a gyengébb szivüeket épen akkor, .mikor a hangversenyre kellett volna menni. Ez a rettenetes zivatar mindenesetre befolyással birt arra, hogy a hangversenyen a földszint fiá- tuisó soraiban üres helyek is voltak. A -páholyok és az első sorok ellenben egészen megteltek. A kik eljöttek a hangversenyre, igazi műélvezetben részesültek. Kassayné Hosszú Erzsébet énekszámai egytől egyig magas színvonalon álló művészi áriákból állottak. Kellemesen csengő hangjával a legfinomabb hangfestést tudta előadni, a puha pianniszimótól a temperamentumos fortékig a legkellemesebb árnyalatokat juttatta érvény-. re. A műsor első pontja Bethoven „Ah ! Per- fido“ gyönyörű koncert-áriája volt, ezután pedig két operarészlet következett: az Ördög Robert operából a „Robert toi gue jeime“ és az Alvajáró operából „Ah 1 non giunge“ ária, közben pedig C. Löwe „Niemand hat’s gesehen“ czimtí koncert-dalát adta elő a művésznő nagy hatással. A szünet előtti számok mindegyikét más-más nyelvű szöveggel énekelte, mindegyiket precziz, tiszta kiejtéssel. A magyar nyelven kívül a francia, német és olasz szöveget úgy adta elő, mintha mindegyik anyanyelve lett volna. Szünet után Schreiber Erzsébet zongorajátéka következett, ki Liszt Ferencznek 11. számú magyar rapszódiáját játszotta nagy érzéssel és tudással. A legnehezebb futamokat könnyed játékkal oldotta meg. Megjelenése megnyerő, mozdulatai kecsesek. Játékát zajos tapssal fogadta a közönség, és a taps nem akart megszűnni, mig a kis művésznő még egy zeneszámot el nem játszott. — Ezután kassayné énekszámai következtek. Erkel Ferencz „Hunyadi László“ czímü operájából „La Grange“ ária volt talán a hangverseny fénypontja. — Utána több rövidebb dal következett.: Tar- nay Lajostól Hayde, Dús hajadban és Ugye Jani, Farkas Imrétől „Finita“, Székácstól Egy kézszoritás, Huber Károlytól Változatok. Ezekben a rövidebb dalokban is kellemesen érvényesült a Kassayné lágyan csengő hangja és művészi hangszinezése. A közönség tapsaira Kassayné ráadásul magyar népdalokat adott elő nagy hatással. — A Kassayné énekszámait Szentmiklóssy Margitka kisérte zongorán. Nagybánya műértő közönsége meg tudja érteni, hogy mit jelent a jó zongorakiséret. Ez adja meg a puha hátteret, érvényre juttatja a művészi érzések és nagyban emeli az énekszámok értékét. Szentmiklóssy Margitka pedig nagy hozzáértéssel, meleg szeretettel, át- érzett hangulattal és olyan tudással szolgáltatta a zongorakiséretet, hogy annál preczizebb és tökéletesebb kíséretet adni talán nem is lehetett. A leghalkabb pianótöi efészen a temperamentumos akkordokig mindenkor simu- lékony összjátékot adott elő diszkréten, kellemes előadásban. Az a sok taps, a mit Kassayné aratott, mindenesetre Szentmiklóssy Margitkának is szólott. A tapsokon kivül az összes szereplők, valamint a hangjegyforga- tásnál nővérének segédkező Szentmiklósy Dusi szép csokrokat is kaptak. Esküvő helyett temetés. Szomorú és mindnyájunkat megrendítő csapás érte Heil- brun Jónász nagybányai fiiszerkereskedőt. Egyetlen leánya Lenke, kinek vasárnap lett volna esküvője, virágzó életének tavaszán az nap halt meg és ma temették nagy részvét mellett. — Úgy szülei, mint vőlegénye két hétig tartó betegsége alatt állandóan mellette voltak, az orvosi tudomány is minden eszközzel próbálta az egyetlen gyermeket, a menyasszonyt az életnek megmenteni, de mindez hiábavalónak bizonyult, a könyör- jj télén halál elragadta boldogságának küszö- I béről. Béke poraira ! A csetneki csipke nagy hírnévnek | örvend úgy művészi szépségéért, mint tartósságáért is. Most, mikor a háziiparra oly nagy a szükség, hogy a szünetelő gyáripart pótolja, valósággal esemény, számba megy, hogy nálunk is meg lehet,tanulni annak készítését. Megfelelő számú jelentkezés esetén Jamnik l| Istvánná erdőmérnökné nov. 15-től kezdve, a Kaszinó helyiségében fog csipkekészitő tanfolyamot tartani, melyre Rák-ulcza 6. szám alatt lehet jelentkezni d. u. 2—5-ig, nov. 11-ig. A tanfolyam 8 hétig tart csekély tandíj mellett. Nehány e szakba vágó munka megtekinthető Leznicky Árpád üzletének kirakatában. A veresvizi bányászárvák javára leg- || utóbb adakoztak a halottak napja alkalmá- j! ból kegyelet címén: Krizsán György bánya- I művezető 20 kor. Papp György Pál 10 kor. í a kezelőség 8 koronát. ve a földön, mely minden lényt táplál. Azok csőrükkel minden pillanatban csíptek fel hol egy szemet, hol láthatatlan rovart, aztán folytatták biztos lassú keresésüket. Harang szemlélte őket és nem gondolt semmire. Aztán az ötlött neki — inkább a hasába mint az eszébe, — hogy ezek közül az állatok közül az egyiket jó volna megenni, megsütve jó száraz fa tüzén. Az a sejtelem, hogy lopást fog elkövetni, nem is jutott eszébe. Fogott egy j<e- ze ügyébe eső követ és minthogy ügyes volt; eldobva egyszerre megölte a hozzá legközelebbi szárnyast. Az állat oldalt bukott, szárnyával vergődött. A többiek elfutottak, vékony lábaikon himbálva magukat. Harang újra felkapaszkodva falábaira, nekiindult, hogy megragadja zsákmányát, a tyúkokéhoz hasonló mozdulatok közben. Mihelyt az apró fekete test közelébe ért, melynek fején piros vérfolt volt, rettenetes döfést kapott hátába. El kellett eresztenie botját és tiz lépésnyire gurította maga elé. A bősz Sikó gazda rávetette magát a rablóra, eldöngette, dühösen pofozta, rúgta, mint ahogy szokott a meglopott paraszt, teste minden részén az olyan tehetetlént, aki nem bír védekezni. A tanya emberei sorra odaérkezve ne- j kiestek a koldusnak, hogy gazdájukkal együtt j| ők is agyabugyálják. Aztán, mikor elfáradtak I; az ütlegeléstől, fölnyalábolták, elvitték, bezárták a fáskamarába, majd elmentek a zsan- dárokért. Harang félholtan -/érezve és éhségtől is végvonaglásban a földön fekve maradt. Az est leszállt, jött az éj, majd a hajnal. Még' mindig nem evett. Dél felé a zsandárok megjelentek, óvatósán'kinyitották az ajtót, ellenállásra számítva, mert Sikó uram azt állította, hogy a koldus őt megtámadta és csak nagy nehezen védte meg magát, Az őrmester rákiáltott: — Álló, állj föl 1 De Harang alig birt már mozdulni. Mégis megpróbált mankóira fölkapaszkodni, nem sikerült. Azt hitték; tettetés, ravaszság, a gonosztevőnek rosszakarata. A két fegyveres ember ráförmedt, megmarkolta és'erővel mankóira aggatták. Mindszentit félelem szállta meg, a sárga puskaszijtól való vele született félelem, az a félelem, melyet a vad érez a vadász előtt, az egér a macska előtt. Emberfeletti erőlködéssel sikerült talpra állnia. — Előre, mondá az őrmester. — Megindult. A lánya egész személyzete nézte, iiogy Árvizveszedelem. A vegyelemző hivatalban pontosan jegyzik naponkint a csapadékok mennyiségét, a mi e héten szokatlanul nagy volt. — F. hó 3.-án 19. 5 mm, j 4.-én 10.2, 5-én 2.8, 6-án 24.1, 7.-én 20.1, ; 8-án 35.3, 9.-én 9.4 mm. Ezek a rideg számok illusztrálják az óriási esőzéseket, a i mik mérhetlen károkat okoztak, hasonlót az 1 1912.-iki árvizekhez,-; A hegyek közt 1—2 | arasz hó esett, erre zuhogott a meleg eső, S a mitől a blidári erdei iparvasut több kilóméter hosszúságban megrongálódott. A közönség ennek dacára kap tűzifát a borpataki raktárból és a Petőfi tanya vágásából. Egy héten belül az iparvasut nagyjából any- nyira rendbe lesz hozva, hogy fát szállithat- i nak, de a teijes javítás bele fog kerülni 150 j ezer koronán felüli összegbe. . Úgy hírlik, | hogy a szamosvölgyi vasúti vonalat is megrongálta az árvíz, de azért a forgalom nein szünetel. A szatmár-nagybányai vonalon a vizáradás nem tett ugyan kárt, de az alföldi | tájak a vonatról nézve tengerhez hasonlítanak. Felsőfernezelyen nagyobb károkat okozott a felduzadt paták. Sok házból kiköltöztek a hegyekre, a viz a -házakba is betódult, de emberéletben nem okozott kárt. A nagybányai ezément hídnál a napokban olyan magas volt a vízállás, hogy a kovácsmühely tövét nyaldosták a hullámok. Tegnap óta az eső szünetel, ezért valószínű, hogy az árvíz további pusztítása megszűnik. Az esküt nem tett tisztviselők fizetésének és nyagdijasok nyugdijának ügyében | az „Újság“-nak folyó évi november 4-iki száma a következőket írja: „A múltkoriban megírtuk, hogy a fölemelt nyugdijat csak azok a nyugdíjasok kapják meg, akik hivatalos esküt í tesznek le. Most a nyugdíjasok ügyében egy j póírendelet érkezett, melynek értelmében azok ; a nyugdíjasok, akik az esküt nem akarják letenni, a régi nyugdijukat megkapják, de csak abban az esetben, ha Írásbeli nyilatkozatot ad- | nak arra nézve, hogy melyik államtól akar- I ják a nyugdijaikat, hpgy a békekonferencia rati- I fikálása után Románia az igy kifizetett nyugdijakkal elszámolhasson s az esküt nem tett j nyugdíjasok illetményeit magának megtérit- | hesse. Összefüggésben áll ez az „Uj Világ“ : f. évi október hó 23-án közölt azon értesi- : lésével, amely szerint Arsinovíci Gyula min. tanácsos pénzügyigazgaíó' Budapesten a ma- j gyár pénzügyminisztériummal a nagyszebeni ! kormányzótanács megbízásából „tárgyalni fog és egyezséget köt mindazon tisztviselők || fizetésének és a nyugdíjasok nyugdijának jj előlegezéséről, valamint az özvegyek és ár- | vák ellátásáról, a kik magyar alattvalók maii radnak.“ I iép. Az asszonyok öklüket rázták, a férfiak I rikkantottak, szidalmazták : Végre elcsípték, i Eljött a megváltás. Eltávozott, közrefogva az őreitől. Két- ! ségbesett energiára^ tett szert, amire szüksé- ; ge volt, hogy estig vonszolja magát, bután, j azt sem tudván már, ami vele történt. Jobban | nieg volt rémülve, mintsem valamit gondolt i volna. Az emberek, akik vele találkoztak, meg- í álltak, hogy lássák, mint halad el. A parasz- ij tok azt morogták: Ez valami tolvaj. Este felé a járási székhelyre érkeztek. Máskor nem jutott soha odáig. Igazán ; nem gondolt arra, ami vele történik, sem arra, ami majd történhetik. Mindezek az új rettenetes dolgok, melyeket még nem látott, alakok házak, megdöbenteüék. Egy szót sem szólt, nem volt mondanivalója, mert semmit sem értett az egészből. Annyi év óta különben is nem ált szóba sen- i kivel és majdnem elvesztette beszélő képes- j ségél. Gondolkozása nagyon megzavarodott, hogy szavakkal megértesse magát. A mezőváros fogházába zárták. A zsan- ! dárok nem gondoltak arra, hogy ennie is kellene. Másnapra hagyták az ügyet. De mikor kihallgatásra került korán reg- I gél a dolog, holtan találták a földön. Mekko- j| ra meglepődés! Milyen szomorú és siralmas a sorsa az ! agyongyötört, éhenhalásra kárhoztatott eni- lí beinek 1
