Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-10-28 / 43. szám
Censurat: Breban. XII. évfolyam. Nagybánya, 1919. október 28. 43. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. áz Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavldóki osztályának Hivatalos Közlöny». Hőfizetési érák: Egész évre 24 korona, félévre 12 ko- Tona. negyedévre 6 korona; egy szám ára 50 fillér. Megjelenik minden kedden 4 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. íUTfil NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztősig: Deák-tér 2. szám. hová a lapközlaméayek küldenni k. Kiadóhivatal: .Hermes* könyvnyomda Nagybányán Dégerfelst- hózban a cinterem felől, hol az olőltzetiseket is hirdetéseket felveszik. Közlekedés. „Vonatközlekedések“ cim felírás alatt érdekes közlemények jelennek meg lapjainkban. Belőlük tudjuk meg, hogy vannak vonatok, melyek csak a1 páros napokon járnak, ezzel szemben mások csak páiatlan napokon. „Páros-páratlan“! Valaha Istria és Görcz barna kucséberei kinálgatták vászon zacskókban csörgő szerencse számaikat, hogy nyerhessünk egy hatosért koszorú fügét, narancsot, cukrokat és egyéb nyalánkságokat. Ma a lohogó lokomotivok komoly kormányzóitól halljuk, „párospáratlan“. És ugyancsak turkáljuk füleinket : jól halljuk-e ? Jól, jól. Ami századunk civilizációját jó részben technikai találmányoknak és különösen a közlekedésnek köszönhetjük. A közlekedés és a forgalom lerántotta az országok és egyes vidékek közt fennállott korlátokat, melyeket a természet és a történet emelt. Nemcsak Európát kötötte ösz- sze egy kultur közösségbe,. hanem megszüntette a távolságok elválasztó hatását is, és ezáltal uralkodóvá tette az európai szellemet a távoli világrészekben is. A közlekedésnek többé-kevésbé tökéletes volta a gazdasági élet fejlettségétől függ és viszont nincs semmi, ami jobban előmozdítaná a gazdálkodás fejlődését. A közlekedésnek || döntő befolyása van az árak alakulására, mit a piac azonnal észrevesz. Minél tökéletesebb és olcsóbb a közlekedés, annál lejebb fognak szállani az árak. A közlekedés fejlődésével lépést tart a termelés, a verseny élénkül, a tőke és munka termelőképessége folyton fokozódik. Az ipar, a kereskedelem, mindazok a foglalkozások, melyeknek életeleme a szabad mozgás, a közlekedés fejlődésével mindjobban tökéletesednek. Ezekkel az eredményekkel versenyez az a nagy átalakulás, melyet a közlekedés a társadalmi életben, szellemi és erkölcsi téren, a nemzetek politikai életében, a nemzetközi viszonylatok alakulásában, a jogrend fejlődésében maga utára von. A műveltség megszűnt a kiváltságos osztályok birtoka lenni, minden tehetség előtt szabadon nyitva áll a pálya. A gazdasági élet az egymást !! követő találmányok felhasználásával eddig nem is képzelt fejlődési fokot ért el. Milliókra megy a vele foglalkozók száma, milliárdokra az általa képviselt érték. A lefolyt hat év eseményei pedig megmutatták, hogy a közlekedésen éi |! szállításon fordulnak meg a politika és a háború legfontosabb eredményei. A közlekedés fejlődésére vezethető j vissza az elmúlt száz év történetének, minden fontosabb mozzanata. Száz évvel ezelőtt a „forsponta „cséza“ és „dilizsáncz“ egész jól megfeleltek a forgalom igényeinek. Nagy csoda volt aztán az első gőzmasina, melyet később sinutakra raktak. De ma már a kőszén és gőz napja is hanyatlóban van. A robbanó anyagoknak motorikus ereje és az elektromosság hóditanak. Az ember elhagyja a földet, lemegy a tenger mélyébe és felszáll a levegő égbe. Micsoda káprázatos perspektívája ez a jövőnek, a javak, személyek és hirek szállításának! De nehogy szemeink elkáprázzanak, jönnek a hirdetmények a „Vonatok köziekedésé- ről.“ Páros-páratlan, páros-páratlan. Óh Mars, te a háborúnak marcona istene, mit tettél velünk? Mivé- lettünk, hová sülyedtünk? Hajdan, ezelőtt 3—4 száz esztendővel idevaló szekereseknek mi volt Szatmár, Debrecen, Kolozsvár? mikor azok elmentek Bécsig, sőt Danczigig, Hamburgig. Akkor nem volt vasút, de volt közieIk gyáva. (Folytatás és vége.) Szive újból őrülten kezdett dobogni. — Holnapután ebben az órában talán halott leszek. Ez az egyén itt velem szemben, én magam, akit a tükörben látok, már nem lesz. Hogy-hogy I Én itt látom magamat, érzem, hogy élek és huszonégy óra múlva ezen az ágyon fogok feküdni holtan, szemem hecsukva, hideg leszek, élettelen, már elmúltam. Fekvőhelye felé fordult, világosan látta magát hátán fekve ugyanabban az ágyban, melyet az imént hagyott el. Beesett volt az arca, mint a halottnak és karjai bágyadtak, melyek már akkor nem fognak mozogni. Akkor az ágyától félni kezdett. Hogy ne lássa többé, dohányzó szobájába ment. Gépiesen szivart vett elő, rágyújtott, járkálni kezdett. Fázott. A csengőhöz lépett, fel akarta költeni inasát. De megállt, mikor már kezét a gomb felé nyújtotta : — Ez az ember észre fogja venni, hogy félek. Nem csengetett, ő rakott tüzet. Keze kissé reszketett, idegesen rázkódott, mikor a tárgyakat érintette. Feje bódult volt, gondolatai kóvályogtak, tétováztak, el-eimarad- tak, fajdalmai okoztak. Mámorosság fogta el elméjét, mintha ittas volna. Szüntelenül kérdezte magától: — Mit csináljak, mi fog velem történni? — Egész teste remegett. Fázó reszketé- sek futottak rajta végig. Leült, meg fölállt, az ablakhoz közeledett, a függönyt szétnyitotta. Nappalodott, nyári nap viradt föl. A rózsaszínű ég rózsássá tette a várost, a tetőket, a falakat. A felkelő nap szeretete nagy fényözönuel árasztotta el az ébrebező világot. Evvel a fénnyel uj éltető remény szállta meg a báró szivét hirtelen, erősen. Megbolondult vájjon, hogy hagyja magát földre sújtani az ijedségtől, mielőtt tanúi látták volna Lamil György segédeit, mielőtt tudná, hogy csakugyan fog-e verekedni. Megmosdott, felöltözött és szilárd lépéssel távozott hazulról. »I» * * Menet közben folyvást ismételte magában : — Energikusnak kell lennem, nagyon e- nergikusnak. Majd bebizonyítom, hogy nem félek. Segédei, a gróf és az ezredes, rendelkezésére álltak és miután energikusan megrázták kezét, a feltételeket tárgyalták. — Komoly párbajt akarsz? kárdé az- ezredes. — Nagyon komolyat, viszonzá a báré; — A pisztolyhoz ragaszkodói ? — Igen. — Reánk bizod-e a többi föltétel szabályozását ? ‘ A báró száraz, szakgatoU hangon tgy szólt: — Húsz lépés, vezényszóra lőni, a fegyvert emelve tarlani, a helyett, hogy leeresztenénk. Golyóváltás egészen a súlyos sebesülésig. Az ezredes megelégült hangun jelentette ki : — Ezek kitűnő" föltételek. Te jót lősz, minden kilátás a részeden van. Elváltak egymástól. A báró haza ment, hogy otthon várja őket. Izgatottsága, mely egy időre csillapodott, most percről percre nőtt. Karján és lábán végig, a mellében valami rezgést, állandó reszketést érzett. Nem tudóit egy helyt maradni, sem ülve, sem állva. Szájában nyoma sem volt a nyálnak. Mégis szükségét érezte, hogy sokat nyeljen és száraz nyelvét minden pillanatban mop*
