Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-10-28 / 43. szám
2. Nagybányai Hirlap 1919. október 28. kedés, ki akkori emberek, az akkori lovak és jó vasas szekerek ma már nincsenek. De közlekedés sincs, ami pedig akkor volt. így megyünk lassan, visszafelé, lefelé azon az utón, mi az Ínségbe, a barbárságba vezet. De hát van nép, mely földbevájt lyukakban gyökérrel és férgekkel táplálkozik, meztelen testét veresszinü agyaggal keni be és nem tud négynél tovább számlálni. Ami ezen túl van, az már neki ,viri- viri“ — érthetetlen. Mi odáig még nem jutottunk. Mi még tudjuk, mi az páros*-„páratlan“. A tisztviselőkről . és nyugdíjasokról. Nagybányán az értelmiség túlnyomó része tisztviselőkből áll. Már a háború alatt is a tisztviselői osztály volt-az, mely a megélhetés nehézségeit a legnagyobb mértékben érezte. Fokozottabb mértékben érzik a tisztviselők és nyugdíjasok a megélhetés nehézségeit éppen a mai időkben, amikör a drágaság elképzelhetetlen magasságig szállott feL Hozzájárul a mérhetetlen drágasághoz az a körülmény is, hogy a mostani átmeneti állapotban a tisztviselők egy része nem kap fizetést. A tisztviselők és nyugdíjasok fizetésének kérdése már nem tűr további halasztást. Ez a kérdés egyértelmű a napról-napra való megélhetés problémájával. Örömmel értesülünk, hogy e tekintetben az illetékes tényezők már megtették a kezdeményező lépéseket, most már csak az a kívánatos, hogy a végleges lebonyolítás gyors ütemben történjék. Az „Uj Világ“ folyó évi október 23-iki számában olvassuk, hogy a kormányzótanács a napokban intézkedett, hogy a pénzügyi kérdéseket a magyar kormánnyal rendezhesse. Ezzel a feladattal Arsinovici Gyula miniszteri tanácsos pénzfigyigazgatót bízta meg. Karácsonyi kiállítás. — A nőegyesület felhívása. — A Nőegyesület karácsoni háziipari kiállítására jelentkezők különféle olyan tárgyakat készítenek, melyeket üzletben nehéz, vagy egyáltalában nem lehet beszerezni. A résztvevőket következő dolgokra kérjük: I. Mindenki írja össze, milyen munkát tud és mire vállalkozik. Pl. babák készítése, babaruha varrás, babacipő-készités, babaöltöztetés, bababutor-készités, faragás (lomb- fürésszel), bútorok lakkozása, dobozkészités, (kartonlapokból vagy fából), bőrmunkák. II. 1. Gyűjtse össze a fölösleges foltjait, selymet, bársonyt, csipkét, posztót, vásznat, batisztot, himzőselymet, pamutot, kartont és bármilyen nagyságú, szinü vagy minőségű anyagot. 2. Használhatatlan glacé keztyüt, rongyos selyemharisnyát vagy cérnaharisnyát, bördarabokat. 3. Eltört babák részeit (fej, törzs, karok, lábak, parókák). 4. Használhatatlan cigaretta- vagy szivartárca, régi pénztárca fém keretét, bababutorokhoz szükséges vékony fadarabokat, szivar- vagy kugler-dobozt, papír- vagy pléhdobozt, törött tükördarabokat, kartonlapokat. Kérjük a foltokat fajta szerint külön csomagolni, azután az egészet átkötni és névjeggyel vagy névfelirássa! ellátni, és a Nőegylet Kossuth-utcai helyiségébe küldeni (Marosfy-ház), úgyszintén a többi anyagot is, november 1-ig. Az anyagok ára súly szerint lesz megállapítva a következőkép: Pamutmaradék kg-ja 60 K Gyapjú . . . „ 100 K Selyem . . . „ 160 K Bársony . . . „ 120 K Csipke . . . „ 200 K Pamut . ; . „ 120 K III. Minden beküldő nyugtát kap, az elszámolás csak a kiállítás után tartható meg. A tervek a beküldött anyag szerint készülnek. Ezért szükséges, hogy az minél előbb együtt legyen. Megrendeléseket is elfogadunk. Mindenki rendbehozalhatja a saját beadott dolgait pl. a babákat felöltöztetve, épen kaphatja vissza, megbeszélés szerinti árban. A munkáknak dec. 15-re készen kell lenni, hogy elég idő legyen az árusításra. Arsinovici Gyula Budapestre utazik, hol a likvidálás pénzügyi teendőinek vezetését veszi át. Érintkezésbe lép a magyar pénzügyminiszterrel, akivel a felhatalmazás értelmében ideiglenes megegyezést köt, a kormányzótanáccsal kötendő végleges megegyezésig terjedő hatállyal. ► ► ► ► ◄ Városi és községi közélet* mezési hatóságok szives figyelmébe ajánljuk nyomtatvány raktárunkat, melyből lisztkönyvek, kimérési naplók és egyéb nyomtatványok rendelhetők, jutányos árak ' mellett. Hermes b. t. Nagybánya. < < < gatni kellett, hogy szájpadlásához ne tapadjon. Reggelizni akart, de nem birt enni. Akkor az az ötlete támadt, hogy igyék és bátorságot kapjon. Egy palack rumot hozatott, abból hat pohárkával felöntött egymásután. Hőség érzete támadta meg, mintha égne belülről. Reá bódultság lepte meg, igy gondolkozott : — Eltaláltam a módját. Most már jól fog menni. Egy óra múlva kiüresitette a palackot és izgatott állapota tűrhetetlen lett. Örült szükségét érezte, hogy a földön hemperegjen, kiálltson, harapjon. Az alkony leszállt. A csengő szavára mintha torkát fojtogatták volna és nem volt ereje, hogy feltá- pászkodjék és segédeit fogadja. Nem volt bátorsága már, hogy velők beszéljen, jó napot mondjon nekik, attól való féltében, hogy kitolják hangja változásának okát. Az ezredes megszólalt: — Minden azok szerint a feltételek szerint van megszabva, melyeket megállapítottál. Ellenfeled eleinte a kihívás jogát magának követelte, de rögtön meghátrált és mindent elfogadott. Két katonatiszt az ő segédje. — Köszönöm, szólt a báró. — Bocsáss meg, folytató Toronyi gróf, hogy mi csak bejöttünk és távozunk, £>e még ezer féle dologgal kell*foglalkoznunk, jó orvosra van szükség, mert a mérkőzés csak súlyos sebesülés esetén szűnik ineg. Tudod, a golyó nem tréfák Majd kijelöljük a helyet, épület közelében, hogy oda szállítsuk a se- besület, ha szükséges. Szóval még két-három órai teendőnk van. — Köszönöm, nyögte a báró másodszor is. Jól érzed magad ? nyugodt vagy ? kérdezte Csigái ezredes. c — Igen, egész nyugodt, köszönöm. A két férfi eltávozott. * # * Mikor újra egyedül érezte magát, úgy tűnt föl neki, mintha megőrült volna. Inasa lámpát gyújtott, ő asztalhoz ült, hogy levelet Írjon. Miután a papírlap tetején föJirta: Ez az én végrendeletem ... egy rázkódástól fölállott és odább ment, mert képtelennek találta magát arra, hogy két gondo- [ latot össze fűzzön, elszánja magát bármire. ji így akar ő verekedni! Ezt többé ki nem kerülheti. Hát mi történt vele ? Mérkőzni akart, ! ez volt a szándéka, ez volt eltökélt akarata. Tisztára érezte, hogy minden testi és lelki megerőltetése dacára, nem fog rendelkezni a szükséges erővel, hogy a találkozás helyére eljusson. Igyekezett elképzelni a viadal lefolyását, a saját és az ellenfele magatartását. Időről-időre hallhatóan vacogott a foga a szájában. Olvasni akart, előszedte a pár- bajkodekszet. — Vájjon az ellenfelem jártas-e a céllövésben ? Ismert ember-e ? Közbecsülésben élt-e? Honnan lehetne azt tudni. Eszébe jutott egy könyvének cime a híres pisztoiylö- vőkről, elövette, végiglapozta, Lamil György neve nem fordult elő. De mégis, ha ez a férfi nem volna céllövő, nem fogadta volna el nyomban ezt a veszedelmes fegyvert és ezeket a halálos föltételeket. Dobozt vett föl ! egy asztalkáról, kiszedte a pisztolyokat belőle. Majd állásba helyezkedett, mintha lőni akarna, fölemelte karját. De tetőtől talpig remegett és a cső vele együtt reszketett. — Lehetetlen, igy nem verekedhetett!, mondá. Szemügyre vette a cső végén a kis fekete, mély lyukat, amely a halált okádja, a
