Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-10-07 / 40. szám
Censurat: Lessián. XII. évfolyam. _____________Nagybánya, 1919. október 7.______________40. szám. ányal Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési ára.c: Egész évre 24 korona, félévre 12-ko- rona. negyedévre 6 korona; egy szám ára 50 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Megjelenik minden kedden 4 oldal terjedelemben. Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőig: Deák-tér 2. szám. hová z lapközlemények küldendők. Kiadóhivatal: .Hermes“ könyvnyomda Nagybányán Dégerfeld- házban a cinterem felől, hol az előflzetéaeket t* hlráetáaeket felveazlk, Munka közvetítés. Hiába a munkásnak minden jó akarata, hiába a munkakeresőnek minden igyekezete, ha a munkás nem talál munkáltatót és a munkakereső nem akad munkásra. A munkájából élőnek munkaalkalmat adni egyik elsőrendű feladat. Fel is ismerték "ezen feladat nagyfontosságát, csakhogy — nem nálunk. Budapesten, Pozsonyban, Temesváron állami munkaközvetítő intézetek vannak, melyek működésüket az egész országra kiterjesztik. Németországban közhasznú egyletek, köztestületek, munkástőzsdék, községek foglalkoznak a munkaközvetítéssel. Anglia 1909 szeptemberében törvényt hozott s a londoni központi intézet vezetése alatt 430 vidéki intézet és 1.066 helyi ügynökség dolgozik azon, hogy munkakeresők és munkakinálók egymásra találhassanak. A nagybányai jótékony nőegyesület bizonyára most is ott terem, ahol rá legnagyobb szükség van és gondoskodik a szegény nőkről, hogy munkakereslet és mun- kakinálat egymásra találjanak, hogy a munkaadó megtalálja a neki leginkább megfelelő munkásnőt, a inunkakereső nők pedig a nekik legkedvezőbb munkát. A szegény nők bizonyosan egés^ bizodalommal fogják ezen jótékony hölgyeknek elmondani bajaikat tudva, hogy megértésre találnak. Különösen áll ez azon munkásnőkre, kik nem állandóan foglalkoznak valahol, hanem csak egyes alkalmi munkát keresnek. A nőegylet által létesítendő munkaközvetítés hivatva volna arra, hogy városunk társadalmi segítségében igen fontos és áldást hozó szerepet töltsön be. Segíts magadon! Igaz, hogy úgy ránk nehezedett az élet a maga ezernyi nyomorúságával, hogy azt felsorolni se lehet. Okolunk is azért mindenkit és mindent, eget, földet és az embereket. Az ég napfény helyett májusi havat és júliusi jégesőt ád. A föld nem terem. Mindenki hibás, csak mi magunk nem vagyunk hibásak. Pedig jó lenne egy kicsit saját magunkat is belevonni; a felelőségbe, mert nem lehetetlen, : hogy bajainknak egy kicsit okai vagyunk saját magunk is. Hiszen igaz, hogy a mi határunkat nem lehet hat ökörrel szántani, de vannak vidékek Krajnában, Karinthiában ahol a szántó föld nem több a határ 14 százalék kánál, sőt még annyi se. De azt jobban kihasználják mint mi a magunkét, sót még kétszer is takarnak, s ha a kalászost learatták, pohánkát vetnek és azt is learatják. De nálunk itt van még a hegy, mely havasi legelőre felette alkalmas. Karinthia marha állományának arányát tekintve Nagy Bányának 9-10 ezer stb. marhával és milliókra menő jövedelemmel kellene bírnia. Ez nagyon is lehető volna, ha mi nem néznénk a keleti ember elfásul tságával saját romlásunkat. Igaz, hogy ehez felsőbb vezetés és segítés is kellene, minek mi épen az ellenkezőjét tapasztaljuk. De van a jövedelem szerzésének olyan módja is, a mihez elegendő egy családnak összetartása és erős akarata. A kert művelésről és a házi iparról már előző lapjainkban beszéltünk. Ma más egyebet kerítünk sorra! a baromfi tenyésztést. Baromfi alatt szokás érteni a libát, kacsát, pulykát, gyöngy- tyukot, pávát, tyúkot. De ezek közül csak a tyúkról beszéljünk most azért, mert a tyuk az a legigénytelenebb szárnyas, a melynek tenyésztése legkevesebb befektetést követel és mégis igen jövedelmező. Kövezett udvarban tyúkot tenyészteni lehetetlen. De 100 drb. tyuk számára már elegendő egy 400 □ öles mező terület. Valamenyi házi szárnyas közül legkevésbé a tyuk kívánja meg a legelőt, beéri a befüvesitett baromfi udvarral, mely kedvelt füveivel van bevetve. Legyen benne nehány fa is, hogy a meleg ellen árnyékot és éjjelte kényelmes szállást adjon. Eperfa, bodzafa a legjobb mert annak gyümölcs* A szerelem kálváriája. — Olaszból — — Alfréd megnősült! Ezek a hétköznapi jelentőségű egyszerű szavak csendültek ki a nagy csodálkozást eláruló lármás ujságolásokbóí, mintha valami megfoghatatlan esemény történt volna, amerikai izü humbug, akárcsak azt jelentenék : Alfréd férjhez ment! A bámulatot keltő esemény hire hamarosan elterjedt a városban, Alfréd hazájában, aki otthon orvos volt. A központi kávéházat a tudakozódók nagy tömege szállotta meg és azt az ügyvédet, aki meggondolatlanul szolgált evvel a híradással, szöról-szóra ostrom alá fogták. Mindenki beszélt az újságról, mindenki akart róla tudni, mégsem akart neki hitelt adni senki sem. — Barátaim, mit mondjak még nektek? — üvöltötte az ügyvéd. — Alfréd aminap eljegyezte és tegnap nőül vette Elvira grófnőt és evvel annyit tudtok, amennyit én tudok róla! A tömeg lassan oszladozott, elégedetlenül, rosszkedvűén. Egy kurta óra múlva azután az ügyvéd összeült uzsonnázni a lovaggal, aki Alfrédnek unokatestvére volt, mindhárman pedig egykor iskolatársak. A lovag igy szólott az ügyvédhez: — Igazán nem tudod, hogyan történt a dolog ? — De igenis, neked mindjárt elmesélem 1 Képzeld el Junó és Vénusz egyesitett szépségét és közel jársz a valósághoz, hogy Elvira grófnő bájáról fogalmad legyen. Az ő egész csodálatos személyisége, minden mozdulata, szeme villanása, az érzékiségnek legékesebben szóló kifejezői. Huszonhat éves és három esztendeje özvegy. Egy hatvan esztendős grófnak volt a felesége. — De mi mindnyájan ismerjük, szakította félbe a lovag, ismerjük Alfrédnak rideg szigorúságát és tökéletesen romlatlan tisztaságát, aki egészen a tudománynak szentelte magát. — Várj csak egy kissé I Elvira grófnő tüzes természetű hölgy, és már tizennégy jí éves korában rendelkezett mindazokkal a bájakkal és a csábítás fogásaival, melyekkel mai nap bir. Húsz éves korában feláldoztatott az | öreg férjnek, aki zár alatt tartotta és diétát szabott az annyira féktelen nő vágyainak és szükségleteinek. De házaséletének végeztével háromszor annyival pazarabb volt szépsége, mint hajdan és tízszeresen szenvedélyesebb. Meglátta Alfrédet és halálosan beíészeretett. Minden tartózkodás és szégyenérzet nélkül működésbe helyezte kacérságának valamennyi finomságát, hogy elcsábítsa. — És azután ? — Jó két évig tartott, de ő nem az a teremtmény, aki meghátrál a nehézségek előtt. Kicsapongó vérmérséklete, mely egyre erős- bödött, kegyelemdöfést tanácsolt neki, hogy avval biztositsa magának a hevesen óhajtott diadalt. Egy szép napon mind olyan ruhába öltözött, amelyek a legkihivóbbak és legellenállhatatlanabbak voltak dús választékú készletében. Szinte tanulmányozta hozzáértő figyelemmel intim toaletjének hatását: a finom harisnyák színét, a selyeming simulékonyságát, a derékfüző plasztikáját. Kívül rájok szerény öltözetet húzott fel, aztán arcán leeresztett sürü fátyollal, eltökélt szándékkal nekivágott, hogy Alfréd rendelő szobájába megyen.
